Mi a különbség a pénzügyi szabadság és a korai nyugdíj között?
Mit jelent pontosan a korai nyugdíj?
Dolgozhat-e az, aki már korai nyugdíjas?
Mennyi pénz kell a korai nyugdíjhoz?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel fogunk foglalkozni ebben az útmutatóban, és megnézzük a korai nyugdíj típusait.
A pénzügyi szabadság és korai nyugdíj kifejezéseket gyakran szinonimaként használjuk, mégis van némi eltérés e két dolog között.
A gond ezzel, hogy ha nem pontosan tudjuk, hogy melyiket is akarjuk, akkor nem biztos, hogy a megfelelő utat választjuk az eléréséhez.
Ezen végighaladva, átgondolva te is jobban meg fogod tudni mondani, hogy melyik a te irányod.
Vágjunk is bele…
Mi is az a korai nyugdíj?
A korai nyugdíj mai formája az 1992-ben íródott, a „Pénzed vagy életed” című könyv hatására robbant be, és vált mozgalommá.
Angolul a mozgalom híveit a F.I.R.E. (mint „T.Ű.Z.”) rövidítéssel szokták nevesíteni, mely a Financial Independence Retire Early szavakból áll össze.
Magyarul ez annyit tesz: „Anyagi Függetlenség, Korai Nyugdíj”.
A koncepció lényege röviden az, hogy a mozgalom hívei relatív magas fizetések mellett igyekeznek elhelyezkedni, és az életszínvonalukat alacsonyan tartva a bevételük jelentős részét félreteszik és befektetik. (Na bumm, erről már azért hallottunk…)
Az egész folyamat azzal kezdődik, hogy megtaláljuk a mi „korai nyugdíj számunkat”, azaz azt az összeget, amit összegyűjtve már nyugdíjasnak mondhatjuk magunkat.
Ez jellemzően az éves költségünk 25-30-szorosa, erről korábban már írtam: Mennyi pénz kell a pénzügyi szabadsághoz?
(Ez csak egy ökölszabály, nincs kőbe vésve.)
A mozgalom hívei tipikusan a 70%-os megtakarítási arányt célozzák meg, tehát a fizetésük 70%-át szeretnék hónapról-hónapra félretenni.
Akár készen állsz rá, hogy az ehhez szükséges kihívásokat bevállald, akár nem, van azért néhány dolog, amit mindenki elleshet a korai nyugdíjasoktól: az biztos, hogy erős pénzügyi fegyelemre, tervezésre és tudatosságra van szükség. (És okosan kell befektetni.)
Azzal már nem mindenki ért egyet, hogy van-e értelme ezeknek a megszorításoknak, vagy milyen gyorsan, és milyen életszínvonalon kellene nyugdíjba menni.
Egyáltalán, tényleg nyugdíjba akar-e menni egy 40 éves ember? És aztán?
Persze, a korai nyugdíj nem jelenti feltétlenül, hogy az ember soha többé nem dolgozik. Amint látni fogod azt a következő „korai nyugdíj stratégiákból”, elég széles a paletta, hogy ki, melyik irányt célozza meg…
1. Hagyományos korai nyugdíj
A hagyományos korai nyugdíj volt az első a mozgalomban: ez kvázi a legtipikusabb stratégia.
Ahogy fentebb írtam, itt egy 70%-os megtakarítási arányt céloznak meg általában, és egy nagyjából 1 millió dollár körüli befektetett összeget.
Természetesen az egymillió dollár évről évre kevesebbet ér az inflációnak hála, és nem is ugyanannyit ér az USA-ban, mint a világ más országaiban.
Ha globálisan akarjuk nézni, akkor itt a lényeg az, hogy egy átlagos fizetést szeretnének felvenni a befektetéseikből, életük végéig.
Ezt elérve ugyan nem fognak nagy lábon élni, de nem is kell soha többé a pénzért dolgozniuk, és az átlag szintjén meg fognak tudni élni.
Ha grafikonon szemléltetjük, akkor a vagyon gyarapodása (inflációval korrigálva) valami ilyesmi lesz:
Eleinte agresszív megtakarítás és vagyonépítés, majd a vagyon hozamának felélése.
(Itt a dollárban megadott összeg csak az eredeti amerikai változat miatt lett így megadva, Magyarországon ennek nagyjából felével is lehet számolni.)
Előnye: Egy jó középút, nyugdíjasként nem kell kuporgatni
Hátránya: Viszonylag sok pénzt kell gyűjteni, de így sem engedhet meg magának bármit.
2. „Sovány” korai nyugdíj (Lean FIRE)
Ahogy terjedt a korai nyugdíj gondolata, sokaknak szimpatikus lett a munka nélküli élet.
Számos olyan embernek is, akinek nem volt lehetősége zsákszámra tenni félre a pénzt havonta.
De nem is mindenkinek van szüksége az átlagfizetésre, hogy jól tudja érezni magát.
(Erről eszembe jut, hogy Tenerifén a barlangokban élnek pénz nélkül emberek, tök boldogan, kiegyensúlyozottan, szabadon, önszántukból. Egy magyar kommunáról, ha van kedved, itt egy videó.)
Lényeg a lényeg, hogy más-más igényeink vannak, és akinek az eredeti koncepció túl sok erőfeszítést igényelne, de nem is akar nagy lábon élni, ő választhatja a „sovány” verziót.
Itt akár az eredeti összeg nagyjából fele is elég lehet, a lényeg tényleg csak a megélhetés biztosítása.
Egyrészről ez tök jó, mert azonnal ad egy meglehetősen nagy szabadságot, viszont az azért kérdéses szerintem, hogy ez mennyire lesz fenntartható a legtöbbeknek.
Még egy félmillió dolláros vagyon összespórolásához is elég ügyesnek kell lenni, és jól kell keresni (még Amerikában is). Ebből elérni 35 évesen oda, hogy egy kisnyugdíjas életszínvonalon elégedettnek lenni 40 éven keresztül… hát nem könnyű, mondjuk úgy.
De, nyilván semmi nem mondja ki, hogy ne lehetne folytatni a munkát vagy a gyűjtögetést később, vagy ne változhatna a célunk, tehát miért ne tűzzük ki elsőként ezt, ha most jónak látjuk.
A hagyományos korai nyugdíjhoz képest a vagyon így alakul az idővel párhuzamosan:
A sovány nyugdíj a hagyományos összeg körülbelül felét éri el, majd onnan fele akkora jövedelmeket biztosít.
Előnye: könnyebben, gyorsabban elérhető, mert kevesebb pénz kell
Hátránya: Alacsony életszínvonalat biztosít, kérdés ezzel meddig tudunk / akarunk együtt élni.
3. „Kövér” korai nyugdíj (Fat FIRE)
Ha van sovány, van kövér is…
Itt a cél egy felső-középosztálybeli fizetés. (Mindenki döntse el, az szerinte mennyi.)
A tipikus ökölszabály a normál korai nyugdíj szám duplája, Amerikában mondjuk 2 millió dollár.
Ez az előző verzió ellentettje, tehát itt vagy tovább kell dolgoznunk, hogy több pénzt gyűjtsünk, vagy extrém magas fizetés szükséges hozzá.
Cserébe viszont igen kényelmes megélhetést fog biztosítani, és nem kell majd fukarkodnunk nyugdíjasként…
A grafikonon másfélszeres megtakarítással és további 5 évvel számolva láthatod a vagyon növekedését. (Zöld a kövér verzió, kék a hagyományos.)
Ennek a változatnak van egy „elhízott” alkategóriája is, amely még ennél is nagyobb vagyonnal számol, jellemzően a hagyományos összeg 5-10-szeresével.
Szerintem értjük a lényeget, kvázi bármekkora vagyont meg lehet álmodni, ha az ember megteheti, és meg akarja tenni.
Előnye: Magas életszínvonalat biztosít, nem kell nyugdíjasként fukarkodni, sőt…
Hátránya: Nehezebben elérhető, mert vagy több pénz kell, vagy több idő.
4. „Lassú” korai nyugdíj (Slow FIRE)
Ennek a stratégiának a lényege, hogy nem kell sietni: az utat éppúgy élvezni kell, mint a célt.
Az előző verzióknál a gyors nyugdíjazás miatt extrém magas megtakarítási arány volt szükséges. De vegyük észre, hogy a „gyors” még így is 10-15 évet jelent, ami ha racionálisan belegondolunk, az életünk jelentős része.
Aligha akarjuk az életünk – egyik talán legszebb – részét gyorsan végigszenvedni és „letudni”, azért hogy a jövőben majd boldogok lehessünk.
Ez szerintem azért is egy jó gondolat, mert kutatások szerint nem a célok elérése tesz bennünket boldoggá, és saját tapasztalat is, hogy pár év után a korai nyugdíj már a szürke hétköznapok része, és nem valami olyan, amitől minden nap boldogan kel fel az ember. (Bővebben: a boldogság tudománya)
Vagyis, kár eldobni mindent azért, hogy a célt elérjük. A cél nem szentesít minden eszközt.
(Nyilván, ha neked nem gond az extrém magas megtakarítási arány, akkor menj azzal, nekem is bejött. A lényeg, hogy többféle módszer van, egyik sem jó vagy rossz. Egyéni igény kérdése.)
Ennél a stratégiánál tehát nem annyira fontos tényező az idő. Még csak ökölszabály sincsen rá.
Én minden esetre azért azt javasolnám, hogy magadnak mindenképp tűzz ki valamilyen célt, hiszen csak akkor lesz mérhető a haladás, és akkor látod majd a szükséges összegeket.
De ez lehet akár 20, 25 vagy 30 év is: itt az út élvezete a lényeg, mely végül várhatóan mégis csak egy kényelmes, akár korai nyugdíjban végződik.
Grafikonon így tudnánk szemléltetni:
Azt gondolom, ezzel azért a legtöbben már tudunk azonosulni. Elvégre is, mindannyian szeretnénk szerintem egyszer nyugdíjba menni.
És igen, kapunk majd valamilyen állami nyugdíjat, de az valószínűleg nem lesz elég arra, hogy a korábbi fizetésünket 100%-osan pótolja. (Részletesen itt írtam róla: Nyugdíjhelyzet Magyarországon)
Bár a normál nyugdíj talán nem „korai nyugdíj”, de ennél a megközelítésnél azért már összemosódik a kettő. És nem gond, ha számolunk az állami nyugdíjjal, hiszen az is jár majd nekünk. (Főleg, mert itt azért sok időt fogunk munkával tölteni, míg az előzőeknél az is érdekes kérdés, hogy szerzünk-e egyáltalán jogosultságot az állami nyugdíjra.)
Ebben az esetben már szóba jöhetnek a tipikus nyugdíjcélú megtakarítások is például.
Előnye: Normális életszínvonal elérhető, nagyon magas fizetés vagy megtakarítási arány nélkül.
Hátránya: Sokkal tovább tart, ezért nem leszünk fiatalon nyugdíjasok.
5. „Szörföző” korai nyugdíj (Coast FIRE)
Ez a stratégia abból indul ki, hogy ha valaki már összegyűjtött egy nagyobb vagyont, akkor annak a hozama is meglehetősen sok, így nem számít annyira, hogy mennyit tesz félre.
Mondok egy egyszerű példát: Ha van 50 millió forintom, és azt 10%-os hozammal dolgoztatom, akkor évente 5 millió forint keletkezik, ha nem teszek félre semmit, akkor sem.
Így ha valaki a nulláról indul, és havi 300 ezer forintot is tesz félre (évente 3,6 mFT), akkor sem fog tudni leelőzni már soha.
(A számok itt most csak példák, részletesen itt beszéltünk róla: 7 gyakori befektetői hiba, amivel sok pénzt lehet veszíteni)
Ez a stratégia tehát azt mondja, hogy nyomd meg keményen az első pár évet, majd nyugodtan vegyél vissza, hiszen akkor már a vagyonod is „félretesz” helyetted.
Elég tehát egy akkor vagyont felépítened, ami utána idővel szépen eléri neked a szabadságot. Kvázi meglovagolod a hullámot, és beszörfözöl annak hátán, már erőfeszítés nélkül.
Az alábbi grafikonon a hagyományos korai nyugdíjjal megegyező összeget tettünk félre ($50.000 / év), de csak 10 éven keresztül, amikor abbahagytuk a megtakarítást.
Ezt követően még 25.000 dollárt félretettünk 5 éven át, majd a következő 5 évben nem nyúltunk a pénzhez. (Se ki, se be nem tettünk.)
Így közel azonos vagyont és életszínvonalat értünk el, mint a hagyományos esetben, viszont csak az első 10 évben tartottunk megfeszített tempót. A 10-15. évben már csak feleannyit tettünk el, végül a 15-20. évben már egyáltalán nem tettünk félre.
Cserébe viszont 5 évvel tovább tartott elérni a korai nyugdíjat.
Előnye: Normális életszínvonal elérhető, nem kell olyan sokáig feszített tempóban félretenni
Hátránya: Tovább tart elérni a korai nyugdíjat.
6. Barista korai nyugdíj (Barista FIRE)
Ebben a stratégiában az a különleges, hogy nem számol azzal, hogy teljesen abba kéne hagynod a munkát. (Ami nekem szimpatikus.)
Azt mondja, hogy érd el a korai nyugdíjas kort, majd menj el egy számodra kényelmes állásba, és egyszerűen csak élvezd.
A barista (kávéházi alkalmazott) egy tipikus példája ennek Amerikában, ezzel ugyanis megkapják a munkavállalói juttatásokat (pl. egészségbiztosítás).
Nálunk mondjuk szerintem a TB összegét egyszerűbb simán befizetni, mint ezért baristának állni, a koncepció lényegét érdemes szerintem megérteni…
Elvégre is, ott lesz egy csomó szabadidőd: akár dolgozhatnál is valahol. Sőt, mivel a „nyugdíjad” már fedezi az alapvető szükségleteidet, a megkeresett pénzt teljes egészében elköltheted.
Persze, azért nálunk is vannak juttatások, amik hasznosak: ha beteg vagy, táppénzre mehetsz, fizetve van a nyugdíjjárulékod, és sokan kapnak céges autót, vagy céges telefont.
De talán ami ennél is fontosabb lehet, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akiket ugyanaz érdekli, ami téged. (A szociális kapcsolatok fontosságáról itt írtam!)
Az ábrázoláshoz azt feltételeztem, hogy 15 évig „félgőzzel” félreteszünk, majd se nem teszünk félre, se nem veszünk ki:
Én mondjuk nem feltétlen a kávézói állást választanám, sokkal inkább valami olyat, amiben könnyű hivatást találni, és ahol a kollégáim is szívből csinálják, amit csinálnak.
De ez megint egyéni preferencia.
Ez amolyan középút, amikor is, azt csinálsz, amit akarsz.
Előnye: Normális életszínvonal elérhető, nem kell feszített tempóban félretenni, rugalmas
Hátránya: Nem fogjuk teljesen abbahagyni a munkát
7. Tetszőleges FIRE
Végül pedig, ami a lényeg, hogy nincsen egy és legjobb út. Nem biztos, hogy ami nekem, vagy másnak bevált, az neked is be fog.
De ettől még ne mondj le a kényelmes nyugdíjas évekről, vagy a pénzügyi céljaidról. Gondolkodj szabadon!
Nyugodtan feloszthatod az életed több „állomásra”, több fázisra. Lehet, hogy az első szakaszban tövid nyomod a gázt, hogy majd mikor jönnek a gyerekek, akkor mellettük félállásban tudj dolgozni. Végül pedig, 50 éves korodra már átválthatsz az „azt vállalom el, ami megtetszik” típusú munkavégzésre.
De lehet, hogy már túl vagy a húszas éveiden, és azt arra használtad, hogy szórakozz, vagy tanulj. Lehet, neked most jött el az ideje, hogy komolyan építkezz a következő 10 évben. Lehet, most még van hozzá kedved, de nyugodtan számolj azzal, hogy idővel visszaveszel a tempóból.
Mondhatod azt is, hogy én az egész életet élvezni szeretném, és tervezhetsz egy szépen fokozatosan növekvő életszínvonalat, egyenletes, kényelmes megtakarítási aránnyal, és szép nyugdíjjal.
Még egy fontos kérdés maradt:
Mi a különbség a pénzügyi szabadság, és a korai nyugdíj között? Hogyan függnek ezek össze?
Alább az én verzióm…
+1 Miben más a pénzügyi szabadság?
A pénzügyi szabadság sok átfedést mutat a korai nyugdíjjal, de más szemszögből nézi az ember pénzügyeit. A korai nyugdíj egy késői állapot, melyet az ember 10-15 év munkával érhet el. Pénzügyi szabadsága viszont mindenkinek van, már most is. Mindenki szabad valamennyire pénzügyileg, és meg tudjuk mondani, hogy most milyen szinten áll ebben a szabadságban.
A pénzügyi szabadság hét szintjét az alábbi ábra mutatja, és részletesen olvashatsz róla a Gazdagodj Boldogan című könyvemben is.
Egy eladósodott embernek is van pénzügyi szabadsága, csak az rendkívül alacsony. De korai nyugdíja nincsen, így nem is tudjuk azt vizsgálni, vagy fejleszteni.
Az átfedés ott van, hogy a pénzügyi szabadság valamely felső szintjein helyezkednek el a korai nyugdíjasok, a választott céljuk, stratégiájuknak megfelelően.
De a pénzügyi szabadság szerintem több, mint a korai nyugdíj. A pénzügyi szabadság mindenkinek szól!
Mindannyian lehetünk egy picit szabadabbak pénzügyileg egy év múlva, mint ma. Nem kell hozzá nyugdíjba menni. Nem kell hozzá százmilliós vagyon. Nem kell érte olyan áldozatokat hozni, melyeket korlátozásnak élünk meg.
A cél a szabadság, és nem egy összeg.
A két hozzáállás közti különbséget jól szemlélteti szerintem, hogy pénzügyileg szabad lehet az is, aki a hobbijából él, és őt aligha tekintjük korai nyugdíjasnak.
(Persze, a korai nyugdíjas is dolgozhat, ezt nem tiltja semmi, és ez lehet ugyanaz a dolog két oldalról, csak a „nyugdíjas” szóban van egy passzivitásra történő utalás, míg a szabadság szerintem kevésbé beskatulyázó.)
A pénzügyi szabadság nyitottabb abban az értelemben is, hogy nem definiálja, hogy befektetésekből kell szabadságot elérni. Amikor én 29 évesen elértem a szabadságot, akkor én egyáltalán nem terveztem hozzányúlni a befektetéseim hozamához.
A vállalkozásomból érkező „szinte-passzív bevétel” elég volt egy szerény élethez, és nekem ez elég volt. Tudtam, hogy nem akarok nyugdíjas lenni, és ráértem kitalálni, mit akarok csinálni. Ez a szabadság, ami nem egyenlő a nyugdíjjal.
Pénzügyi szabadság vs. korai nyugdíj
Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, hogy ez csak játék a szavakkal, vagy apró különbségekről beszélünk, de szerintem nem. Szerintem a pénzügyi szabadság nagy része fejben dől el, akár csak azáltal, hogy valaki elhatározza, hogy nem a pénz fogja meghatározni az életét.
Ennek hatására bátran hagyhat ott egy munkahelyet, ha azt nem szereti, vagy vághat bele egy világ körüli útba szinte nulla pénzzel a zsebében. Ez is szabadság. Ha ezt meg meri tenni valaki, és képes számos körülmény mellett jól érezni magát, kihívásként és kalandként tekinteni a pénztelenségre, az egy óriási szabadság.
Egy csomó weboldalon kínálnak szállást és ételt (helyenként zsebpénzt is) napi 3-5 óra munkáért cserébe. Egy csomó ember felteszi az otthonát ingyen szállásként, hogy más országokból érkező emberekkel ismerkedhessen. Vagy vannak, akik nekivágnak az utazásnak és az útjukról írnak blogot, amiből megkeresnek annyit, hogy tovább álljanak. Ha nem, keresnek helyben állást pár hétre, és mennek tovább. Ez is pénzügyi szabadság.
De a másik oldalról is meg lehet világítani: mennyire pénzügyileg szabad az a korai nyugdíjas, aki minden centet számolgat, aggódik, ha orvosra kéne költeni, és napi rendszerességgel nézegeti a befektetéseit, amikor esik tőzsde? Neki lehet, elég pénze van, hogy „nyugdíjba” menjen, de a pénztől nem lett szabad. A pénz határozza meg az életét, ezt tette a középpontba.
A nyugdíj tehát nem egyenlő a szabadsággal.
Ettől függetlenül tök jó cél a korai nyugdíj, és minden elemével abszolút tudok azonosulni, és én például szinte mindent úgy csináltam, ahogy az a F.I.R.E. esetén szokás. De azt is látom, hogy nincs ott a nagy Kánaán a korai nyugdíj végén, mint ahogy sokan gondolják.
A haszontalanság, a semmittevés, a munkanélküliség az életet könnyen értelmetlenné, unalmassá teszi.
Ezért én inkább a pénzügyi szabadságot tűzöm ki célként, és ezt a kifejezést részesítem előnyben, a korai nyugdíjjal szemben, ami könnyen félreérthető.
Persze, sok korai nyugdíjas szabad pénzügyileg, hiszen a korai nyugdíj is egyfajta pénzügyi szabadság.
De nem csak és kizárólag a korai nyugdíjat jelenti (számomra) a pénzügyi szabadság, hanem azt, hogy mennyire tudok a pénzügyi kérdésektől függetlenül azt csinálni, amit szeretnék.
Ha érdekel jobban a pénzügyi szabadság, és szeretnél te is tenni egy lépést ebbe az irányba, akkor ajánlom figyelmedbe a Gazdagodj Boldogan című könyvet, amiben megtalálod a pénzügyi szabadsághoz vezető 7 lépést.
Ha pedig van kedved, írd meg, neked melyik stratégia tetszik a legjobban, vagy te mit találtál ki magadnak!
Szólj hozzá!