Ebben a részben a részvénypiacot fogjuk megvizsgálni, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon buborék van-e most a részvénypiacon…
Van 7 jel, amiből következtetni tudunk arra, hogy buborék van-e, és ha igen, akkor érdemes lehet elkerülni a magas árazáson forgó eszközöket.
Mindazonáltal, nem feltétlen a teljes részvénypiacban alakul ki buborék, elképzelhető, hogy csak egy szegmensben, például egy földrajzi régióban, vagy egy szektorban.
Ez a cikk egy 13 videóból álló sorozat 10. része, és ha nem láttad az eddigieket, amik témáját alább láthatod, akkor javaslom, hogy nézd meg őket:
- Bevezető: mi a pénz, és mitől van értéke?
- Hogyan teremtenek pénzt a bankok? (Tényleg a semmiből?)
- Hogyan teremt pénzt a jegybank, és mire figyelj?
- Miért emelkednek ennyire a részvény, kötvény és ingatlanárak?
- Kiknek érdeke az infláció, és tényleg hazudnak-e róla?
- Mi lesz a forint árfolyamával? Meddig gyengülhet még?
- Mikor jön a következő gazdasági válság, és mi okozza majd? (5 fő kockázat ma)
- Hiperinfláció és gazdasági összeomlás: így készülj fel…
- A DotCom buborék története és tanulságai (Az internet lufi)
- Buborék van-e a részvénypiacon? A buborékok pszichológiája
- Vége a dollár fénykorának? Vegyünk aranyat?
- Hogyan fektess be ebben a piaci helyzetben? (Pénznyomtatás, magas árak)
- Előadás: A 4 pilléres stratégia, ami minden helyzetben működik
Ha szívesebben nézel videót, klikk a lejátszás gombra:
(Ne maradj le a hasznos videókról: Klikk ide, és iratkozz fel a YouTube csatornámra!)
Vágjunk is bele…
Buborék van-e a részvénypiacon?
Van, aki szerint elég csak ránézni egy részvénypiaci grafikonra, és egyértelműen igen a válasz.
Mások szerint csak okosan kell befektetni, és akkor nem lesz gond. Megint mások azt mondják, hogy ez még semmi, most jön csak a java, ugyanis szuper jövő áll előttünk, és a jó cégek sosem drágák.
De vajon kinek van igaza?
Az MSCI World világpiaci részvény index grafikonja 2021-ben
Az, hogy a részvénypiaci grafikon hogyan néz, ki nem sokat árul el. Hiszen a korábbi részben láthattad például, hogy a venezuelai részvénypiaci grafikon is kilőtt, pedig az országban válság volt, na meg hiperinfláció.
Attól még nem biztos, hogy „drága”, hiszen ha jó sokat nőttek a vállalatok bevételei, és a jövő is fényesebb, mint valaha – tehát ha lesz növekedés – akkor drágább árat is megérnek a cégek.
Arról nem beszélve, hogy a kötvényhozamok alacsonyak, vagyis most talán a legtöbben egy 6%-os részvénypiaci hozammal is kibékülnének dollárban, nem várják el a korábbi 8-10%-ot.
De akkor honnan tudhatjuk, hogy drága-e a részvénypiac?
Van néhány arányszám, ami segítségével következtetni tudunk…
Értékeltségi mutatók
Ott van például a P/E ráta, ami talán a leggyakrabban használt mutató.
Ez megmutatja, hogy jelenleg a cégek a nyereségük hányszorosán forognak árban. Vagyis, hány évnyi nyereség termeli ki a részvény árát.
Az amerikai részvénypiac P/E rátája 1880-2021
Hoppá, ez meglehetősen kiugró értéknek tűnik! Azonban sajnos ez a mutató nem tükrözi sem az alacsony kamatokat, sem a jövőbeni növekedést, és nem veszi számításba azt sem, hogy jelenleg jó nagyot estek a cégek bevételei a koronavírus miatt. Ha ez helyrejön, akkor nem is olyan drága a piac.
Az S&P500 shiller P/E rátája
Ezen az ábrán szintén az amerikai legnagyobb 500 céget vizsgáljuk, most a Shiller P/E rátát, ami nem a mai nyereséggel számolja az arányt, hanem az elmúlt 10 év átlagos, inflációval korrigált nyereségével. Itt sem sokkal rózsásabb a helyzet, a dotcom buborék óta, ez a második legmagasabb érték…
A Warren Buffet indikátor
Ez egy másik indikátor, amit a híres befektető, Warren Buffet talált ki és róla neveztek el: a Warren Buffet indikátor, ami a tőzsdei cégek piaci kapitalizációját, azaz pénzben kifejezett méretét osztja a GDP-vel, vagyis a gazdasági termeléssel.
Jelenleg a rendkívül túlárazott területen vagyunk e szerint az indikátor szerint is.
De ha ennyire egyértelmű, akkor miért fektetnek még mindig sokan részvénybe, és miért megy még feljebb az áruk?
Azért, mert nem ennyire egyértelmű!
A részvényárak relatívak!
Robert Schiller, Nobel díjas közgazdász, aki a Shiller P/E feltalálója is volt, úgy gondolja például, hogy a részvénypiac nem feltétlen drága, ha az egyébként a piacon elérhető hozamokat is figyelembe vesszük. Ha azt nézzük, hogy milyen más alternatívái vannak a befektetőknek, akkor a részvények még mindig vonzóak lehetnek.
Ezen az ábrán a részvénypiac nyereséghozamát láthatjuk, kivonva belőle a 10 éves USA kötvényhozamokat, ami egyáltalán nem rossz.
Sőt, azt találták, hogy a nemzetközi piacot is megvizsgálva, 1980 óta nem volt ilyen jó a részvénybefektetés a kötvényekhez viszonyítva.
Fontos látnod, hogy attól, hogy az árak magasak nominálisan, ez nem jelenti azt, hogy nem szabad most befektetni. Éppen az időzítés az, ami sok esetben a rossz hozamokhoz vezet.
Óva intenélek tehát attól, hogy változtass a befektetési stratégiádon, csak mert azt súgja a megérzésed. Különben félő, hogy úgy jársz, mint egy ügyfelem 2016-ban, aki akkor magasnak gondolta a tőzsdei árakat, ezért inkább meg akarta várni, amíg leesnek az árak. Azóta lemaradt 30%-os emelkedésről, és még mindig vár.
Az időzítés ritkán jön be!
Gyakran hozzák példának az időzítés ellen, hogy ha csak pár nagyon jó napot hagyunk is ki a tőzsdén, évtizedeken át érezhetjük a hatását.
Ez az ábra azt mutatja, hogy ha 1996-2016-ig mindvégig befektetve maradtunk, tehát a dotcom buborék alatt is, akkor 8,19%-os éves hozamot értünk el dollárban, ami elég magas. Szemben, ha csak a legjobb 5 napról lemaradtunk volna, mert mondjunk, hallgatunk a jóslatokra, akkor már csak 6%-os hozamunk lett volna, 10 napot kihagyva pedig már csak 4%.
A legjobb 10 napot kihagyva 20 év hozamának felét, vagyis 10 évnyi hozamot veszítettünk volna. Egyébként számos tanulmány azt támasztja alá, hogy nem érdemes időzíteni a piacot.
Persze, nem kell esztelenül beleugrani sem a befektetésbe. Érdemes inkább fokozatosan vásárolni, elkerülve ezzel az időzítést. Illetve jobb, ha nem ad-hoc vásárolsz, amikor éppen megtetszik valami, hanem létrehozol egy szabályrendszert, egy tudományosan bizonyított stratégiát, amivel hosszú távon jó hozamot fogsz tudni elérni.
Erről még lesz szó a sorozat végén, most térjünk vissza oda, hogy miről is ismerünk fel egy buborékot, és ez alapján talán te is könnyebben tudsz dönteni…
Mitől buborék a buborék?
Ha megnézzük a történelem során kialakult buborékokat, bizonyos mintákat fedezhetünk fel. Ez nem csak az árfolyamgrafikonban jelenik meg, de az emberek és a sajtó viselkedésében is…
Egy tipikus buborék fázisai a következők:
A megbúvó fázisban még csak kevesen ismerik az adott technológiát, csak a korai beszállók érdeklődnek.
Ők kezdetben felhatják az árat, ami miatt egyre nagyobb figyelmet kap az eszköz. Elkezdenek róla írni a gazdasági portálok, és a nagyobb figyelem további áremelkedéshez vezet. Megjelennek az intézményi befektetők is, akik hajlamosak ráugrani a trendekre, hiszen azokat tudják majd eladni az ügyfeleiknek.
Aztán az, ahogy az árfolyam emelkedik, már nem csak a szaksajtó, de az átlagemberek médiája is beszélni kezd a témáról. Már a rádióban, a TV-ben is felmerül a téma, és már a taxistól is azt hallani, hogy ő is ezekbe fektet. Ekkor óriási a lelkesedés, főleg a fiatal, tapasztalatlan befektetőktől, akik azt gondolják, hogy saját tehetségüknek köszönhetően vették észre a jó lehetőséget, és az áremelkedés sokáig őket igazolja.
Ekkor már megjelent a tömeg is a piacon, és a kapzsiság az úr. Már azok is beszállnak, akik korábban féltek, mert most már a kimaradástól való félelem erősebb. Látni, hogy mindenki pénzt csinál valamiből, igen kellemetlen, és senki nem akar kimaradni.
Ez még tovább hajtja az árakat, és már a szakértők is elhiszik, hogy új világ felé tartunk. Megjelennek a szakmai cikkek, melyek új mérőszámokkal támasztják alá a képtelen árazásokat, hiszen a régi elemzői módszerek már nem bírják racionalizálni azt. Mindehhez általában könnyen szerezhető, olcsó hitel társul, és egyre többen fektetnek be tőkeáttétellel, hitellel.
De egyszer elfogynak az új beszállók, és mivel az egészet csak a kapzsiság fűtötte, és a legtöbben az áremelkedés miatt szálltak be, azért az árfolyam gyorsan fordul. Amint az emberek azt látják, hogy nem is biztos az a nagy hozam, amiről a szomszéd beszélt, megijednek. Mivel sok kisbefektető szállt be, akik egyébként nem értik a technológiát, csak az árfolyamokat nézik, nagyon gyorsan elkezdhetnek kapitulálni. Ezt persze a nagyok veszik észre elsőként, akik folyamatosan figyelik a piacot, és mérik az emberek érdeklődését.
Végül a buborék kidurran, és szépen leereszt.
A gyakorlat bonyolultabb…
Ez az elmélet, ami nagyon jól hangzik, és utólag valóban könnyű ráhúzni az egyes esetekre. De a lényeg a következő:
Nincs ugyanakkor olyan matematikai, vagy közgazdaságtani modell, amivel előre tudhatnánk, ha buborékról van szó.
Az mindig csak utólag egyértelmű, hiszen mindaddig, amíg az emberek elhiszik, hogy valaminek van értéke, annak valóban lesz is. Ezért jellemzően ezeket a buborékokat valamilyen „új korszak” kezdetével racionalizálják a befektetők. Jó táptalaj tehát buborékok kialakulására egy új technológia, vagy egy új pénzügyi eszköz (főleg, ha hitellel, tőkeáttétellel függ össze).
Jól jellemzi ezeket a mániákat, hogy a felívelés szakaszában az új őrület rajongói „megkövezik” azokat, akik ellent mernek mondani az új technológiának. A rajongók ilyenkor azt gondolják, hogy csak irigységből támadják a meggazdagodásuk új eszközét, vagy pusztán csak hozzá nem értésből beszél a másik fél. Ilyenkor rendkívül nagy a pozitivitás, és az emberek azt gondolják, hogy az új valami, megváltoztatja majd a világot. (Ez jellemzően, ha be is következik, sokkal lassabban és mérsékeltebben.)
A vásárlóknak két típusát különböztethetjük meg:
1. Azok, akik azt hiszik, hogy valamilyen új, árakat felhajtó hatás van érvényben, ami fenn is fog maradni – akár a végtelenségig is. Ők mindaddig, amíg emelkedik az árfolyam, egyfajta pénzügyi guruként, zseniként tündökölnek, és azt gondolják, hogy a saját kiválóságuk, jövőbelátásuk bizonyítéka a pénz, amit kerestek. Így hát, minden ennek ellentmondó érvet meg fognak támadni, mert személyes sértésnek veszik.
2. Azok, akik látják, hogy ez alighanem buborék, de azt gondolják, még időben ki fognak tudni szállni a dologból. ŐK azok, akik elsőként igyekeznek majd elhagyni a süllyedő hajót.
A gond, hogy mindkét csoport csak a spekuláció miatt van vételi pozícióban, vagyis amint veszni látszik a remény, ki fognak szállni. Az összeomlás tehát meglehetősen hirtelen és gyors. (Nem tud mindenki kiszállni!)
Nehéz kimaradni a buborékból
Azoknak, akik kimaradnak a játékból, nagyon komoly erőkkel kell szembenézniük. Egyrészről végig kell nézniük, ahogy mások a szemük láttára gazdagszanak meg, egy láthatóan egyszerű módon.
A több pénzzel pedig a nagyobb intelligenciát is társítjuk, így azt gondoljuk, aki sokat keres az új „csodával” az biztosan okos is.
Másrészről az új próféták és követőik, a kimaradókat fogják ostobának és maradinak tartani, amiért nem értik meg az új pénzügyi találmányt, amivel ilyen könnyen lehet pénzt csinálni.
Ezért hát, az ilyen mániák a legokosabb, legértelmesebb embereket is rá tudják venni buta döntésekre. (Még a magas beosztású pénzügyi vezetőket is!)
John Kenneth Galbraith a mániákat bemutató könyvében több olyan esetet is felhoz, amikor híres közgazdászokat, neves szakértőket támadtak meg kollégáik, vagy őt személyesen fenyegették meg levélben névtelenül, mert ki mert állni az egyik vagy másik buborékkal szemben. Mindaddig nem kapott elismerést, míg néhány évvel később bekövetkezett, amit megjósolt. Akkor mindenki őt akarta interjúra hívni.
Az emberiség pénzügyi memóriája meglehetősen rövid, és úgy tűnik, nem tanulunk a múltbeli eseményekből. Mindössze néhány évre van szükség, hogy elfelejtsük a korábbi évek sérüléseit, és ismét egy hasonló buborék áldozatai legyünk.
Ebben jellemzően nagy szerepe van a fiatal felnőtt generációnak, akik rendkívül magabiztosak, holott még sosem éltek meg korábban hasonlót. (Lehet innen ered a magabiztosságuk?)
Honnan ismered fel a buborékot?
Már a 14. század óta létezik értékpapírpiac, és legalább ilyen régóta fújódnak a különböző buborékok is.
Közös a buborékokban, hogy valamilyen újdonság jelenik meg a világban. Ez sokszor valójában csak egy pénzügyi manőver, nem is valódi újdonság, mint egy találmány például. Azt azonban fontos megérteni, hogy a pénzügyi manőverek jellemzően nem tudnak hosszú távon valódi értéket teremteni, azokból önmagukban nem lesz új érték.
Ha csak újracsomagolják ugyanazt, és mélyre eltemetik a kockázatokat vagy a tőkeáttétet (azaz az ügyletek mögött álló kölcsönöket), az előbb utóbb kibukik valahol.
Ilyen volt a történelem során sok esetben, amikor a bankok elkezdtek több pénzt nyomtatni, mint amire aranyfedezet volt. Amikor ez kiderült, túl sokan kérték vissza a pénzüket, és összedőlt a kártyavár. De ilyen a gazdaság hitelekkel való túlfűtése is, amikor több pénz van a rendszerben, de nincs mögötte több valódi vagyon. Vagy ilyen volt a 2008-as ingatlanválság esetén, ahogy a CDO-k elfedték a lakáshitelek valódi kockázatát.
Bár minden buborék velejárója a büszkeség, hogy valami újdonság részei lehetünk, sok esetben abszolút semmilyen innováció nem történik! Az 1980-as években a fúziók és felvásárlások mániája volt, amikor is magas kamatozású (ma ócskának hívott) kötvényeket bocsátottak ki tonna számra, a felvásárlandó cég hitelének fedezetére, vagy részvény visszavásárlásra.
Honnan tudhatod, ha buborék van?
Az igazság az, hogy sehonnan. Ezt nem én mondom, hanem egy csomó tudós, olyan nevek is, mint, Eugene Fama, Nobel-díjas közgazdász.
Tudni mindig csak utólag lehet, akkor az adott pillanatban erre nincsen egyértelmű bizonyíték. Azonban van pár gyanús jel, amit ha észreveszel, akkor legyél nagyon óvatos. Ne feledd, hogy a nálad gazdagabb, befolyásosabb, sikeresebb ember véleménye sem ér sokkal többet ilyenkor, mint a tied. Akkor sem, ha tömegekben éljenzik a meggazdagodásuk eszközét, és a saját géniuszi képességüket!
7 jel, hogy ez már buborék!
Amíg úgy érzed, tétlenül nézed, ahogy mások meggazdagszanak, nyugtasson a tudat, hogy te legalább sejted, mi lesz a történet vége. Ez pszichológiailag egy igen nehéz időszak (ami évekig tarthat), mert te leszel a kisebbség, aki a partról figyeli, amint mindenki pénzt csinál. De végül, lassan de biztosan, a te pénzügyeid nagyobb rendben lesznek, mint akik a gyors sikert kergetik.
A következő jelek esetén figyelj:
1. Már a taxis, a fodrász, és a korábban laikus barátaid is az új valamiről beszélnek, esetleg pénzt csinálnak vele. (Amíg valami jó befektetés, addig kevesen ismerik, és biztos nem a fodrászod találja meg elsőként.)
2. Az ötlet valamilyen új technológiához kapcsolódik, aminek az ötlete vonzó könnyen szárnyra kap mélyebb vizsgálat nélkül, mert hihető első hallásra, hogy új világot hoz.
3. Könnyen lehet pénzhez jutni. Alacsonyak a kamatok, vagy éppen nagy állami pénzszórás jelent meg. Esetleg a buborék tárgyát lehet nagyon nagy hitellel, tőkeáttétellel megvásárolni, és sokat meg is teszik ezt.
4. Ha ránézel az adott dolog árfolyamgrafikonjára, akkor olyan alakokat látsz, mint a korábbi ábránkon: meredeken emelkedik, egyre gyorsuló ütemben. Nincs valós, fundamentális mutató, amire ez racionálisan alapozható lenne.
5. Azok, akik vásárolják főleg fiatalok, nagyon magabiztosak, nem hallgatnak az ellenvéleményekre, hanem érzelemből lehurrogják őket. A „károgókban” az ellenséget látják, akik irigyek, és nem értik az ő zsenialitásukat és az új találmány lényegét.
6. Megjelennek a megmondó emberek, akiket a többiek követnek. Lesznek amolyan „nagyágyúk”, akiknek minden szavára odafigyel a piac, és őket is zseninek tekintik. Sztárként ünneplik őket, amíg tart a tánc. (Majd megkövezik őket, ha vége.)
7. Hiába figyelmeztetik őket, hogy ez már sokszor megtörtént a múltban, a válasz az, hogy „Ez most más helyzet”. Az emberek rövid pénzügyi memóriája miatt, mindig azt gondoljuk, hogy „This time is different” – azaz, „ez most más”.
Ezeket érdemes tehát tudni a buborékokról és az emberek pszichológiájáról.
További gondolatok…
Többen kértétek, hogy írjak a Bitcoinról: ezen jelek alapján nekem gyanus, és egyelőre nem tennék bele komoly vagyont, akkor sem, ha benne van a pakliban, hogy nagyon gazdag leszek tőle.
Lehet, hogy az lesz a következő világmegváltó technológia, de nekem nem tűnik jó stratégiának buborékgyanús dolgokba fektetni drágán. Még ha egyszer szerencséd is lesz, hosszú távon nagyon valószínűtlen. És elég csak egyszer elbukni mindent, amit korábban nyertél, hogy lenullázd magad.
Én a magam részéről úgy látom, hogy továbbra is vannak jó befektetések a részvénypiacon, és bár nem várhatunk a részvényektől rekord magas hozamokat, ne feledjük el, hogy az infláció elleni védelmük felértékelődött.
Korábban a bankban is pozitív hozamokat kaptunk, meg a kötvényekre is. Ma a hozamok nullák vagy negatívak, az inflációval korrigálva végképp. Ha feltételezzük, hogy a valós infláció 6%, és a bankban adnak 1%-ot, akkor még mindig -5%-os a hozamunk. Ehhez képest még a 3-4%-os éves hozam is jobb. Ezért veszik még mindig sokan a részvényeket, hiszen megvédhet az inflációtól, és reálhozamot ígér. Ez sok befektetési alapról, meg kötvényről ma már nem mondható el.
A részvények ára tehát relatív, és nehéz megmondani, hogy túl drága-e már. Alighanem érdemes olyan befektetési stratégiát kialakítanod, ami minden piaci körülmény között jól működik. Erről lesz szó a sorozat utolsó két részében.
Ne feledd, hogy az utolsó rész egy teljes előadás a 4 pilléres vagyonépítési stratégiámról, és az bár ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Ha érdekel, ide kattintva tudsz regisztrálni.
Van valami alapvetően perverz a tőzsde mai működésében. Ugyanis hagyományosan azért vesz az ember részvényt, hogy a profitból részesedhessen osztalék formájában. De a vállalatok nem kötelesek osztalékot adni, és jellemzően az IT vállalatok nem is adnak. Onnantól kezdve, hogy nincs osztalékfizetés, a tőzsde egy licitjátékká válik.
Egy kötvénynél fel sem merülhet, hogy egy vállalat eldöntheti, hogy fizet-e kamatot, vagy sem: senki sem venne kötvényt, ha nem fizetne rendszeres időközönként kamatot. Az osztalékot nem fizető részvényeknél a kisbefektető csak egy papírt (digitális jelet) kap arról, hogy mikroszkópikus méretben tulajdonosa a vállalatnak. Ezzel a részesedéssel a vállalatra hatása gyakorlatilag nulla, a papírért meg cserébe az árfolyamnyereség ígéretén kívül tulajdonképpen semmi mást sem kap. Ha terméket vagy szolgáltatást szeretne venni a részvényvagyonából, kell találjon egy balekot, aki a részvényeket többért hajlandó megvenni, mint amiért ő vette. Persze ha a vállalat tartósan növekszik, akkor win-win is lehet, de ezt senki sem tudja biztosan előre megmondani.
Nagyon hasznosnak találom a sorozatot, végre megértettem a jegybank működésének alapjait.
Ijesztő, hogy mennyire nélkülözhetetlenek a mostani pénzügyi rendszerben a bankok, mennyire át- meg átszövi az életünket a hitel, vagyis a fedezetlen fogyasztás, és mennyi áttételen keresztül fejti ki a hatását, és hogy ez megy már évszázadok óta. Miközben lenne gazdasági fejlődés anélkül is, hogy túlköltekezésre hajlamosság szempontjából mentálisan beteg embereknek nyújtanánk pénzügyi drogot, a többieket meg anyagilag érdekelté tennénk a kockázatosabb gazdasági döntésekben – legfeljebb kisebbek lennének a gazdasági lufik, és az általuk okozott károk.
A termékeket és szolgáltatásokat végső soron nem a pénzmennyiség teremti meg, hanem a munkában kifejtett aktivitás. A gazdasági válság azt jelenti, hogy kevesebbet termelünk ezekből, és a veszteséget valahogy szét kellene masszírozni a társadalomban, hogy minél kevesbé fájjon. Eközben támogatjuk a gazdasági aktivitás növelését minden mértéken túl, remélve, hogy egyszer a GDP növekedés talán lehagyja az adósságot. De akkor újból kezdjük az egészet.
Jó lene, ha lenne a bankok helyett alternatíva. Digitális számla, 100%-os fedezettel, kvázi digitális széf. A Transferwise (újabban Wise) és társai nem megoldás a problémára, hiszen a lánc végén úgyis ott vannak a bankok. Lehessen választanom, hogy bankba teszem a pénzem, vagy digitális széfbe. Ha akarok kicsit több pénzt, akkor majd beteszem a pénzem a bankba. De nem szeretnék likviditást biztosítani a bankrendszernek a mostani kamatok mellett kvázi a semmiért cserébe. Ezentúl a bankban tartott pénzemmel a személyemmel támogatom a túlzott mértékű hitelezést is, ami etikailag necces.
A bankokat úgy néz ki, hogy nem nagyon lehet kikerülni, hacsak az ember nem vált teljesen kápéra. Az európai digitális jegybankpénzt is valószínűleg a bankokon keresztül fogják biztosítani.
Hogy egyértelmű legyek: nem a bankok ellen vagyok, hanem a mostani pénzügyi rendszer anomáliáit kellene orvosolni. Hogy ne legyen olyan mértékű a fedezetlen költekezés világszinten, mint most, hogy ne lehessen túszul ejteni a pénzemet, %-os átutalási díjakkal, ne legyenek kilométernyi hosszú kondíciós listák, amit pár havonta újból megváltoztatnak. Hogy ne úgy működjenek a bankok, mintha valami maffia lennének.
Tisztelt Szendrei Ádám és csapata! Rövid időn belül 2 hozzászólásomat is törölték a honlapról, pedig semmi sértőt, vagy válalhatatlant nem tartalmazott, és a témához is egész szorosan is kötődnek.
Talán a kamunév miatt történt. Az interneten vagyunk, ahol nem adom meg a saját nevem, lévén, hogy nem vagyok közszereplő, és a Facebook sem érdekel. Potenciálisan más ember nevével meg nem szeretnék kommentelni, még akkor sem, ha több ezer fut belőle az országban.
A blogon közzétett írásokat egyébként nagyon hasznosnak találom, köszönet értük. Épp azon voltam, hogy a könyvet is megvegyem, de ijesztő itt a cenzúra mértéke.
Szia, nem töröltük a hozzászólásokat. Jóváhagyás szükséges részünkről a sok spam miatt, ezért idő telik el a posztolás és megjelenés között. Remélem megérted.
Ne haragudj, de csak azt láttam kiírva, hogy „a hozzászólásod moderálás alatt”, utána a felirat eltűnt, és órákig semmi sem jelent meg.
Ha már itt vagy, az lenne a kérdésem, hogy a könyvben szerepelnek-e ennek a 13 részes sorozatnak az anyagai, és ha igen, mekkora az átfedés. Lehetne kérni egy tartalomjegyzéket a könyvhöz? Mert a munkatársaid lepattintottak, amikor ezt kértem.
OK, az utolsó mondatot nem kellett volna leírnom. Nem volt egészen átgondolva.
Szia, a könyv másról szól. A 7 lépést mutatja be, amit követtem a pénzügyi szabadsághoz. Bármelyik nagyobb könyvesboltban meg tudod nézni.
,,ez most más” – erről az jut eszembe, hogy talán ez tényleg más. Sosem volt még ilyen könnyű és olcsó a tőzsdéhez jutni, mint az olyan appokkal, mint a Robin Hood, vagy a Trading212, (ami utóbbit te is szerepelteted a honlapodon). Ezeknél is lehet tőkeáttétellel kereskedni, ugyan mi baj lehet belőle alapon. Ergo, ha lesz lufi, azt most esélyesen sokkal nagyobbra fogják fújni.
Aztán itt van a Bitcoin és társai, a nagyon fiatalok nagy kedvence. Ez a tőzsdével ellentétben tényleg nulla összegű játék: egy értéktelen dolog cserél gazdát állandóan. Tehát az történik, hogy azok között, akik ebben részt vesznek, vagyon átcsoportosítás történik. (A Bitcoin azért nem teljesen gazdasági haszon nélküli dolog. A „bányászok” rengeteg pénzt biztosítanak a videokártya gyártóknak, akik így sokkal erőteljesebben tudnak fejleszteni. És még a sokaknak haszontalannak tűnő PC játékoknak is lehet kézzel fogható haszna is: egy terület fejlődése gyakran elősegíti egy másikat, az extra grafikai számítási teljesítmény biztos jól jön a robotautó fejlesztéseknél is). A Bitcoinnál az a különösen gáz, hogy lehet tudni, hogy a bányászás végével – ami a kriptográfiai számításokhoz kell – a pénznek is vége van. Addig még évek vannak hátra, de a kriptopénzbe bele van kódolva a game over. Egyszer tényleg nem csak az ára, hanem az értéke is 0, azaz nulla lesz. (Figyeld meg, mindjárt verbálisan megköveznek a Bitcoin-hívek).
Aztán van a környezeti szűk keresztmetszet is, tényleg nem értem, hogy mire is alapozzuk az optimizmust. Egy ismerősömet sokkoltam azzal az adattal, hogy napi 200 000-rel nő jelenleg az emberiség létszáma, ami 50 naponként Magyarországnyi népességnek megfelelő számú új embert jelent.
Nem egészen értem, hogy a lufik vége miért is csap súlyos gazdasági válságba. Talán azért, mert sokan hitelből veszik meg a lufik tárgyát, (vagy olyan pénzből, amit nem engedhetnének meg maguknak), és ha a lufi tárgya leértékelődik, akkor nem jut pénz a mindennapi szükségleteikre. De úgy sejtem, hogy a lufik kipukkanásával járó gyors vagyon átrendeződés is okozhat súlyos gazdasági válságot. Talán a válság megnövekedett kockázatához elég az is, ha túl nagy a vagyoni egyenlőtlenség egy társadalomban.
Válasz Szendrei Ádámnak. (Látom a válasz gomb hiányát, amivel kifejezed, hogy vége a beszélgetésnek, de figyelmen kívül hagyom).
,,Bármelyik nagyobb könyvesboltban meg tudod nézni.” ->
a) talán nem élek Magyarországon
b) talán kis településen élek, ahol a legközelebbi nagyvárosban sem biztos, hogy megtekinthető a könyved
c) talán a XXI. században élünk, ahol csak Magyarországon több ezer új könyv készül, de azért bogarásszam a könyvesboltokat, hogy hol is található a könyved
d) talán mozgásomban korlátozott vagyok, és kivitelezhetetlen, hogy személyesen megtekinthessem a könyvet
e) talán Covid van még mindig potenciális negyedik hullámmal, és ha nem muszáj, nem megyek olyan helyekre, ahova nem feltétlenül muszáj. Talán ezzel csökkentem annak esélyét, hogy én, a családtagjaim, vagy idegen emberek megkapják a fertőzést. Talán ezzel csökkentem annak az esélyét (a magam gyakorlatilag nulla hozzájárulási szintjén), hogy a következő lockdown nagy legyen, ezzel tulajdonképpen a gazdasági károk is nagyobbak legyenek, vagy legalábbis feleslegesen rángassuk ide-oda a gazdaságot.
Biztos, hogy el akarod adni ezt a könyvet?
A könyv megrendelhető online, méghozzá ingyenes szállítással Magyarországon belül. Az EU-s szabályozásnak köszönhetően pedig 14 napon belül visszaküldheted.
Nem én irányítom a válasz gombokat kommentenként, ezt nem teljesen értem. A válasz válaszára már nem lehet válaszolni a rendszerben, nem neked alakítottam így. Nézd, ha kell a könyv akkor vedd meg, online rendelhető. Különösebben nem akarom eladni neked.