Mi a pénz, és mitől van értéke? – A pénz története

Ez egy 13 részes pénzügyi és gazdasági sorozat első része, amiben az alapokat fogjuk helyre tenni a pénzzel kapcsolatban.

Alább láthatod, hogy milyen témákat fog érinteni ez a sorozat, aminek a célja, hogy jobban megértsd, miként működik a világunk és a gazdaságunk, és ezáltal bölcsebb döntéseket hozz a pénzzel kapcsolatban. Az utolsó rész pedig egy komplett előadás lesz, ami ezekre a tanulmányokra fog épülni:

1. Bevezető: mi a pénz, és mitől van értéke?
2. Hogyan teremtenek pénzt a bankok? (Tényleg a semmiből?)
3. Hogyan teremt pénzt a jegybank, és mire figyelj?
4. Miért emelkednek ennyire a részvény, kötvény és ingatlanárak?
5. Kiknek érdeke az infláció, és tényleg hazudnak-e róla?
6. Mi lesz a forint árfolyamával? Meddig gyengülhet még?
7. Mikor jön a következő gazdasági válság, és mi okozza majd? (5 fő kockázat ma)
8. Hiperinfláció és gazdasági összeomlás: így készülj fel…
9. Az DotCom buborék története és tanulságai (Az internet lufi)
10. Buborék van-e a részvénypiacon? A buborékok pszichológiája
11. Vége a dollár fénykorának? Vegyünk aranyat?
12. Hogyan fektess be ebben a piaci helyzetben? (Pénznyomtatás, magas árak)
13. Előadás: A 4 pilléres stratégia, ami minden helyzetben működik

Azt szeretném, hogy jobban megértsd a gazdaság és a pénzpiac működését, és magad tudd meghozni az életed fontos döntéseit. A mai részben arról lesz szó, hogy mi is a pénz valójában, és mitől van értéke. Ha tetszenek a témák, nyomj egy feliratkozást vagy lájkot, hogy lássam, több hasonló videót szeretnétek látni, illetve ezzel engem is támogatsz.

Na, vágjunk bele…

 

 (Ne maradj le a hasznos videókról: Klikk ide, és iratkozz fel a YouTube csatornámra!)

Mindenkinek van valamilyen elképzelése arról, hogy mi is a pénz. A legtöbbször a pénzre gondolva a papírpénz jut az eszünkbe.

Bár a legtöbben még mindig készpénzzel fizetnek a boltban, Magyarországon a teljes pénzállomány mindössze 22%-a a készpénz.

Akkor mégis, mi a többi? És egyáltalán, miért van értéke a pénznek? Vagy, miért nem nyomtatunk több pénzt, és élünk jobban?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjunk adni, ismernünk kell, legalább részben, a pénz történetét…

A pénz megjelenése előtt

A legtöbben úgy tudják, hogy a pénz megjelenése előtt az emberek az árukat elcserélték egymással, úgynevezett cserekereskedelmet folytattak. Egy mázsa búzát három csirkére, mondjuk. Erre azonban nincs bizonyíték, és ami valószínűbb, hogy az ilyen társadalmakban inkább ajándékozásról és kölcsönadásról beszélhetünk. Ha volt is csere, akkor az csak az idegenek és az ellenségek között főként.

De bárhogy is volt, nem volt túl hatékony, hiszen mi van, ha a másik félnek nem kell éppen búza, vagy olyasmit kellene visszaadnom, amiből nekem is kevés van. Egyáltalán, hogyan lehetnének összehasonlíthatóak a dolgok, ha nincs egységes árazási rendszer? Nem mellesleg, mindenkinek mindenből termelnie kellett, mivel egyszerűen nem volt a mai értelemben megszokott kereskedelem.

Kellett valami köztes, értékálló eszköz, amire minden áru átváltható, és amiben össze lehetett hasonlítani az értékeket. No de, mi legyen az… Egy ökör? Naná, hogy nem, hiszen ki akarna ökrökben számolni. Meglehetősen nehéz zsebre tenni, és visszaadni belőle, igaz?

Bár sokáig használták az árukat, például a búzát is pénzként, idővel ennél valami praktikusabb kellett. Valami, ami könnyen szállítható, tárolható, és persze ritka, hiszen ha könnyű lenne beszerezni, nem lenne értéke, ugye?

Kezdetben használtak ilyen célra kagylókat például, de ezeket felváltották később a nemesfémek, és megjelentek az érmék, mint praktikus fizetőeszközök. Ezeknek önmagukban volt értékük, mivel maga az anyag volt értékes és ritka. Azonban megjelent egy másfajta pénz is: a hitelpénz.

A hitelpénz megjelenése

Mintegy időszámításunk előtt 3000-ben Mezopotámiában jelent meg a pénz következő generációja. A földművesek a helyi templomokban leadhatták a gabonájukat, amiért cserébe egy agyag táblára írt igazolást kaptak. Ez az igazolás megtestesítette a mögöttes árut, így ugyanazt az értéket képviselte, és elfogadható volt fizetőeszközként.

Megjelent tehát az első „papírpénz”, és megjelentek a hitelek. Egyébként ez a templom irányította akkoriban a kereskedelem jelentős részét, és ő intézte a finanszírozást is, ezért fontos volt, hogy tudják, ki tartozik kinek, és mennyivel. Egy új találmány tette lehetővé mindezt, ami nem más volt, mint az írás.

Érdekes nem? Ha jobban utána nézel, rájössz, hogy a történelem során mindennek köze volt a pénzhez. A nagy felfedezéseket befektetési alapok, vagy részvénytársaságok finanszírozták, ahogy a háborúkat is gyakran pénzügyi okokból indították az uralkodók. A felkelések, lázadások szintén gazdasági okokból történtek.

A pénz funkciói

Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk össze, hogy milyen funkciókat kell tudnia ellátni egy pénznek:

1. Értékmérő eszköz, tehát kifejezhetjük benne az árakat
2. Csereeszköz, tehát könnyen szállítható, átadható
3. Ez az elvárt fizetési mód, tehát tudom, hogy elfogadják, ezért alkalmas adósságok megfizetésére például
4. Értékálló, tehát lehetővé teszi a vagyon felhalmozását, értékének megőrzését

Ezek miatt tehát nem szabad, hogy könnyen előállítható legyen, nem lehet túl nagy, nem romolhat meg, és biztosnak kell lennem benne, hogy el fogják mások is fogadni, amikor tovább akarom adni.

A legtöbb helyen az arany és az ezüst lett a fő fizetési eszköz, főként igaz ez a nemzetközi kereskedelemben. De megjelentek helyi pénzek is, és használtak rezet is például.

A pénzrontás eszköze

A történelem során számos alkalommal fordult elő, hogy az uralkodó több pénzt szeretett volna készíteni, mint ami a rendelkezésre állt. Általában azért, mert a nagy pénzszórás, vagy a háborúzás kimerítette a kincstárat.

Ilyenkor a pénzrontás eszközéhez nyúltak, vagyis a meglévő pénzeket értéktelenítették el. Erre több módszer is volt, például a pénzeket körbevágták, így azok kisebbek lettek, a levágott darabokból új pénzeket vertek. Vagy simán csak beolvasztották őket, és egyszerűen csökkentették a nemesfém tartalmukat. Vagy csak fogták, és nagyobb számot nyomtak ugyanarra az érmére. Ezt ma már tudjuk, hogy veszélyes játék, hiszen ha a több pénz, ha nem társul megfelelő gazdasági gyarapodással, akkor könnyen inflációhoz vezet.

Az infláció a pénz elértéktelenedése. Hiába vágjuk ketté mindenki zsebében az aranyérméket és lesz kétszer annyi érme, attól még nem lesz senki gazdagabb, csak kétszer annyi érmét kell majd adni, ugyanazért az áruért.

Hiába nyomtatunk egy nullával többet a tízezresre, attól még nem fognak érte tízszer annyi árut adni. Legalább is, ha túl nyilvánvalóan csináljuk ezt, és az emberek elveszítik a bizalmat a pénzben. Erről még lesz szó…

Előbb térjünk még vissza kicsit a pénz történetéhez…

Az első igazi papírpénz

A 11. századi Song dinasztia alatt megjelentek az első igazi papírpénzek Kínában. A kereskedők a nagy tranzakciókhoz meglehetősen macerásnak látták a rézpénzek cipelését. Leleményes vállalkozók kitalálták, hogy majd ők őrzik a nehéz érméket, helyettük pedig egy papírt bocsátanak ki, amit a kereskedők elvihetnek magukkal, és elcserélhetik árura. A papír bármikor visszaváltható – némi költséget levonva persze – az eredeti összegre.

Ezek a létesítmények amolyan bankként működtek, és az első ilyen papírok mintegy 25 kilogrammnyi rézpénzt értek. Eleinte lehet, hogy a kereskedők visszaváltották ezeket, később azonban rájöttek, hogy felesleges, hiszen mások is elfogadják a papírt, akkor meg minek egyáltalán vesződni a visszaváltással. A papír bekerült a kereskedelmi körforgásba, és fizetőeszközként funkcionált. Később több hasonló szolgáltatást nyújtó cég is megjelent, míg a papírpénzek a pénzforgalom igen jelentős részét kitették már.

A kormánynak megtetszett az ötlet, így rátette a kezét a papírpénz létrehozás eszközére, és állami hatáskörbe helyezte azt. Ahogy az a történelemben később is számtalanszor előfordult, itt is több pénzt kezdtek el nyomtatni, mint amennyi réz volt a raktárakban, hiszen úgysem váltotta vissza azokat senki. Ez pedig komoly inflációhoz vezetett.

Az évszázadokon át tartó, sorozatos pénzrontás miatt kialakult pénzügyi és gazdasági válságok teljesen tönkretették a papírpénzbe vetett bizalmat Kínában, és az emberek már nem hitték, hogy van értéke a papírnak. Így 1455-ben teljesen meg is szüntették ezt a pénzformát a kínaiak, és több száz évig nem is használták többé.

Közben viszont, az új találmány híre Európába is eljutott…

A papírpénz egyik hírvivője a történelemkönyvekből alighanem ismerősen csengő Marco Polo volt.

A pénz története Európában

Európában az 1200-as évek környékén az úgynevezett Tally botokkal működött hasonló rendszer, mint Kínában a papírpénz esetében.

Egy tally bot két részből állt, melyek összepasszoltak, így megakadályozva azok hamisítását. Ezek szintén forgalomba kerültek, és lehetett őket adni-venni, és pénzként használni. Érdekesség, hogy ezek a fadarabok egészen a 19. századik forgalomban maradtak.

Az első bankházat Európában viszont a templomos lovagok hozták létre a 12. században.

Azok a templomos lovagok, akik nem mellesleg szegénységi fogadalmat tettek, és akik feladata a keresztény zarándokok megvédése és a hitetlenek elleni harc lett volna. Valójában sokan éppen a pénz miatt álltak be templomos lovagnak, ugyanis számos kiváltságot és adományt kaptak, és amerre jártak, fosztogattak.

Egy rendkívül erős szervezetet hoztak létre, amolyan önálló, nemzetközi hadsereggé váltak. Ezt kihasználva egy jól szervezett bankhálózatot alapítottak. A bank megvédte az emberek aranyát, és egy váltót bocsátott ki cserébe. Ezt a váltót bármely más templomos bankban visszaválthatták aztán aranyra, így megoldva annak szállítását és őrzését. Hatalmuk csúcsán még a pápa és a francia uralkodó pénzügyeit is ők kezelték, és gazdagságuk a királyokéval vetekedett.

Az aranyművesek kora

A 15. századtól kezdve Angliában az aranyművesek vették át a bankárok szerepét.

Ők vállalták az arany tárolását (némi díjért cserébe), és garantálták a megfelelő minőségű arany kiadását, amennyiben az illető bemutatta a tőlük kapott igazolást.

Kezdetben csak a letét elhelyezője vehette át az aranyat, később viszont az arany átadása más jogi alapra helyeződött, és már hitelnek számított, amiről egy váltót állítottak ki. Az aranyműves tehát az őrzésért cserébe, kamatmentesen kölcsön kapta az aranyat a letétbe helyezőktől, amivel azt csinálhatott, amit csak akart.

Ezzel a letétbe helyezők gyakorlatilag felhatalmazták az aranyművest, hogy akár tovább is adhatja azt kölcsönként, és kamatot kérhet a pénzre. Ekkor jelent meg gyakorlatilag az aranyfedezetű papírpénz, és a ma is közismert résztartalékolási bankrendszer.

Betettél 100 gramm aranyat, kaptál róla egy azonos értékű bankjegyet, amit elkölthettél a piacon, mert más is elfogadta azt, csakúgy, mint a normál aranyat. Ha bárki úgy döntött, hogy szeretné magánál tudni az aranyat, akkor csak ki kellett kérnie azt a biztonságosan őrzött páncélteremből.

Az aranyműves viszont tudta, hogy nem fog mindenki egyszerre eljönni az aranyért, ezért elég volt csak egy kevés aranyat tartania, a többit kiadhatta kölcsönként, amire kamatot számított fel. Sőt, adhatott simán csak fedezetlen papírpénzt is kölcsönként, az eredmény ugyanaz.

Már nem volt minden pénz mögött arany, így megnőtt a gazdaságban keringő pénzmennyiség. Ekkor született meg a hitelen alapuló pénzrendszer.

A rendszer hibája természetesen, hogy ha megrendül a bizalom, és egyszerre mennek az emberek a pénzükért, akkor valójában azt nem tudja kifizetni a bank.

A bankok megjelenése

Az aranyművesekből lettek tehát a bankárok, és a ma ismert bankok is megjelentek, melyek ugyanezen a modellen működve, bankjegyeket kezdtek el kibocsátani. Ahány bank, annyiféle bankjegy volt, és egy időben akár több ezer típusú bankjegy is forgalomban lehetett például.

Ma már a bankjegyek nyomtatása állami kiváltság, jellemzően egy, központi bank kezében van, de egészen az 1850-es évekig még magán bankok is kibocsáthattak saját pénzeket.

Bár a bankjegyek mögött többé kevésbé mindvégig nemesfém fedezet volt, és szigorúan megszabták, hogy mennyi pénzt lehet azokra hivatkozva nyomtatni, időről-időre előfordult, hogy különböző indokokkal elszakadtak ezektől a szabályoktól. Ha például háborúra kellett a pénz, akkor ideiglenesen felfüggeszthették ezeket a szabályokat, és korlátlan mennyiségben nyomtathattak pénzt.

Így született meg az Amerikai Egyesült Államok is. 1751-ben a londoni parlament betiltotta a fedezetlen pénznyomtatást, – előbb Angliában aztán a gyarmatokon is – ami nem tetszett az amerikaiaknak. Ennek okán tört ki 1775-ben a függetlenségi háború, amit az amerikaiak fedezetlen papírpénzből finanszíroztak.

Ezt kapták a katonák fizetségül, és bár a függetlenséget kiharcolták, a papírpénzek hamar el is veszítették az értéküket a háborút követően. 1785-re a kontinentális pénznem annyira értéktelen volt, hogy az emberek felhagytak azok elfogadásával. Ekkorra komoly gazdasági gondok sújtották az újdonsült Amerikát, és a bizalom visszaállítása érdekében végül betiltották a fedezetlen papírpénz nyomtatást.

Aztán ez még megismétlődött néhányszor, míg nem bevezették a dollárt, ami az aranyhoz volt kötve, vagyis minden dollár beváltható volt fizikai aranyra. A felelőtlen pénznyomtatásnak szinte mindig komoly következményei lettek hosszabb távon, hiszen a több pénz mögött nem állt valódi teljesítés, így a pénz veszített az értékéből. Azt is megfigyelhetjük, hogy a hitel nagy mennyiségben való hirtelen megjelenése gyakran egybeesik a gazdasági buborékokkal, majd azok kidurranásakor komoly válságot eredményeznek.

És most figyelj…

A jelen kezdete: leválás az aranyról

Mindez akkor vett igazán komoly fordulatot, amikor 1971-ben az európaiak bizalma megrendült abban, hogy az amerikai központi bank valóban annyi aranyat tart, mint amennyit mond. Számításaik szerint ugyanis jóval több dollár forgott a világban, mint amire aranyfedezet volt a bankban.

Ezért a Franciák jobbnak látták kikérni az aranyukat, és biztos, ami biztos, egy hadihajót is küldtek New York partjai mellé, ha esetleg nem vennék őket kellően komolyan. Hamarosan a többi ország is így tett volna, mire megjelent Nixon elnök a TV-ben, és azonnali hatállyal felfüggesztette a dollár fejében való arany kifizetést.

Biztosította a nézőket, hogy az intézkedés lényege a dollár értékének stabilizálása, és a dollár ettől nem fog veszíteni az értékéből.

Itt a dollár vásárlóerejét láthatjuk attól a naptól kezdve…

Forrás: in2013dollars.com

Ami anno egy dollárba került, az most nagyjából hét dollárba kerülne, tehát az egy dollárunk értéke mára 15 centre csökkent.

Ez volna az értékállóság, amiről Nixon biztosította az embereket?

Nem sokkal később a többi ország is követte az USA példáját, és ma már nincs egyáltalán aranyfedezet a pénzek mögött. Az ilyen pénzeket nevezzük FIAT pénzeknek.

De akkor mégis, mitől van értéke a FIAT pénznek?

Hogyan felel meg a mai papírpénz, vagy a bankszámládon tartott pénz azoknak a feltételeknek, amikről az imént beszéltünk?

A következő részben részletesen kifejtem, hogy a kötelező tartalék ráta már sok országban nulla, és Magyarországon is 1%-ra csökkentették.

Ennyi valódi pénzt kell tehát tartania a bankoknak a hitelek fedezetére. Úgy is mondhatjuk, hogy semmi nem köti a kezüket ilyen szempontból, hogy annyi hitelpénzt teremtsenek, amennyit akarnak.

• Akkor mondhatjuk, hogy értékálló ez a pénz? –  Hiszen látjuk, hogy évről évre kevesebbet ér.
• Biztosak lehetünk benne, hogy más is el fogja fogadni, amikor szükségünk van rá?
• Mondhatjuk, hogy ritka, és nem másolható, amikor annyit nyomtatnak, amennyit akarnak?

Ezek izgalmas kérdések, és nem mindenki ért egyet a válaszokat illetően.

E sorozat célja, hogy mélyebb betekintést adjon neked a pénz működésébe, és magad tudd megtalálni a válaszokat. Egy biztos: a pénznek csak azért van értéke, mert mi, emberek, kollektíven elhisszük, hogy van értéke.

Az értéke a bizalmon alapszik.

A bizalom azonban nagyon törékeny, és gyorsan változhat. Ezért rendkívül kényes az a gazdasági egyensúly, ami a világban van.

Ha tetszett ez a cikk, akkor iratkozz fel, és kapj értesítést a további hasznos pénzügyi témákról is: