A 4%-os szabály: Mennyit kell befektetni, hogy megélj belőle?

Egyesek nagyon alul, mások nagyon felülbecsülik, hogy mennyi pénz hozamából lehet megélni.

Az egyik tábor csak egy gyors fejszámolással átgondolja, mekkora értékű ingatlanra lenne szükség, amit kiadva a bérleti díj fedezné a mai kiadásait.

A másik tábor pedig elfelejt hozamokkal számolni, és azon gondolkodik, hogy meddig fog kitartani a pénz a bankszámláján.

Mindkettő hibás megközelítés, mert nem a valós, optimális hozamokkal számol…

Ebben az útmutatóban körbejárjuk a témát, és megpróbálunk választ keresni arra, hogy mennyi pénzre lehet szükség ahhoz, hogy kényelmesen hátra dőljünk…

A cikket előadás formájában is feldolgozhatod:

 

Az egyszerűség kedvéért nettóban számolunk, az adózási kérdésekkel nem foglalkozunk. Vágjunk bele…

A 4%-os szabály

A 4%-os szabályt először William Bengen írta le 1994-ben. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a nyugdíjba vonulók a befektetési portfóliójuk hány százalékát élhetik fel, hogy ne fogyjanak ki a pénzből.

Bengen akkoriban 75 évre visszamenőleg elemezte az adatokat, és azt találta, hogy azok a nyugdíjasok, akik az első évben legfeljebb 4,2 százalékot vesznek fel portfóliójukból, és ezt az összeget minden következő évben az inflációhoz igazítják, jó eséllyel nem fognak kifutni a pénzből.

A 4%-os szabályt azóta sokan kutatták, és számos kritika is érte. Mivel mindenki élethelyzetes más és más, ráadásul a befektetések várható hozama is változik, nem lehet egyetlen számot mondani, ami mindig, mindenkinek jó lenne.

Ettől függetlenül a korai nyugdíjat megcélzók előszeretettel számolnak ezzel a 4%-kal, de a tudományos szakértők szerint ez a dolgok túlzott leegyszerűsítése.

Igaz, ami igaz, az elérhető hozamok, a kamatkörnyezet, az inflációs környezet és a nyugdíjba vonulást követő néhány év teljesítménye rendkívül erősen befolyásolhatja a kimenetelt.

Ugyanakkor az sem jó irány szerintem, ha minden évben változtatjuk a célunkat attól függően, hogy most éppen milyen árazáson forognak a részvények, ingatlanok, és mik az előrejelzések. 

A pusztán matematikai modellek rendkívül szigorúak, és nem számolnak az emberi rugalmassággal, az élethelyzet kiigazításával, ami egyértelműen a magasabb kivételi arány mellett szólhat sok esetben.

Szerintem tekintsük a 4%-os szabályt egy ökölszabálynak, ami egy optimista forgatókönyv, de ha biztosra akarunk menni, számoljunk inkább 3-3,5%-kal.

Dinamikus változatok

A 4%-os szabály egy rugalmasabb változata, ha nem a kezdő portfólió érték 4%-át veszed ki fixen, hanem a kivéteket a portfólió értékéhez arányosan hozzáigazítjuk.

A legnagyobb kockázat minden fix kivét esetén, hogy amennyiben az első néhány évben éppen egy nagy zuhanás következik be, akkor a kivétek arányosan nagyobbak lesznek.

Példa: Tegyük fel, van 100 mFt vagyonunk, és fixen 4 mFt-ot akarunk kivenni évente, inflációval növelten. (Ez a 4%-os szabály.)

De mi van, ha éppen azután, hogy felmondunk a munkahelyünkön, a portfóliónk értéke 50%-ot esik. (Extrém eset, csak a példa kedvéért.)

Akkor 50 mFt tőként marad, amiből ki kellene vennünk 4 mFt-ot, vagyis a teljes vagyon 8%-át élnénk fel azonnal. A következő évben, ha nem javul a piaci helyzet, akkor a 42 mFt-ból kellene kivenni 4 mFt-ot, ami már a vagyonunk 9,5%-a.

Ez meglehetősen stresszes, főleg, ha 2-3 évig nem akar jobbra fordulni a helyzet. Erre lehet megoldás, hogy amennyiben van lehetőségünk, kezeljük a 4%-ot inkább dinamikusan. Mit jelent ez?

Azt, hogy ne a kezdő portfólió érték 4%-át vegyük ki fixen, hanem az aktuális portfólió értékének a 4%-át. Így, ha éppen rossz időszakot fogunk ki, akkor kevésbé terheljük a portfóliót, ugyanakkor a passzív bevételünk viszont ingadozó lesz.

(Vagy mondhatjuk azt is, hogy a jelenlegi portfólió érték 4%-át vesszük ki, de maximum az eredeti portfólió 4%-át inflációval növelten, így egy erős emelkedésnél sem kell többet kivennünk az eredeti célnál. Ezzel tehát maximáljuk a kivétet, de lefelé rugalmasak vagyunk.)

Hogyan gondolkodj a 4%-ról?

Természetesen nagyon nem mindegy, hogy éppen milyen élethelyzetben olvasod ezt az útmutatót.

Más a helyzet attól függően, hogy mennyi idő múlva kezdenéd meg az első kivétet, és tudsz-e pénzt szerezni, ha nem minden a tervek szerint alakul…

Már most visszavonulnál?

Ha már most rendelkezel egy nagyobb vagyonnal, akkor természetesen neked érdemes pontosabban számolgatni.

A fő kérdés, hogy mennyire akarsz biztosra menni: ezen áll vagy bukik majd az életed és a megélhetésed, vagy van lehetőséged visszafogni a kiadásokat, esetleg plusz bevételt szerezni?

Minél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnél, ha rosszul sülnek el a dolgok, annál inkább érdemes óvatos becslést készíteni.

Még csak most kezdesz el félretenni?

Ha még az út elején vagy, akkor nyugodtan számolj első körben a 4%-kal. Majd finomítod út közben, és az is lehet, hogy mire eléred a célod, már másként fogod látni a dolgokat.

Én szinte minden ismerősömnél és ügyfelemnél azt látom, hogy azok, akik elérték a pénzügyi szabadságot, valamilyen módon tovább dolgoztak, és nem apadt el a bevételük.

Óriási megkönnyebbülés szerintem, ha a 4%-os szabállyal már jól megvagy, de ettől még valószínűleg nem fogsz mindent eldobni, és otthon ülni a négy fal között.

Ez a rugalmasság viszont nagy előny, hiszen, ha éppen rosszkor jön egy válság, tudsz várni 1-2 évet, amíg helyreállnak a dolgok.

Egy minta portfólió tesztelése

Nézzünk meg egy minta befektetési portfóliót, hogyan teljesít a 4%-os szabályt alkalmazva…

Ehhez a Portfoliovisualizer Monte Carlo szimulációját fogjuk használni, mely lényege, hogy múltbeli adatok alapján nagyon sok lehetséges kimenetelt lefuttat, és ezekből készít nekünk statisztikát.

Így a lehetséges kimenetelek esélyeit, eloszlásait vizsgálhatjuk, és megállapíthatjuk, hogy valószínűleg mekkora eséllyel értjük el a pénzügyi célunkat.

Tegyük fel, hogy van 300.000 dollárnyi befektetésünk. Ezt a következő módon fektetjük be:

Egy magas hozamú, 70/30 portfólió példa

Inflációval növelve, 30 éven keresztül minden évben 12.000 dollárt veszünk fel a megélhetésünkre, azaz a kezdeti portfólió 4%-át.

Mindent értékpapírokkal oldunk meg (az ingatlant is), így semmilyen munkánk nincsen vele.

A szimulációkat 1994-2022-ig terjedő adatsorokon futtatam, így négy nagyobb gazdasági visszaesés is van az adatokban, és több inflációs időszak is. Az alábbi ábra a sok-sok kimenetel átlagos eredményeit mutatja, percentilisenként.

A percentilisek azt jelentik, hogy az összes szimuláció „legszerencsétlenebb” hány százalékát vizsgáljuk: a legalsó (10th) percentilis a legrosszabb, legpechesebb 10%-ot jelenti, míg a legmagasabb (90th) a legszerencsésebb 10%-ot.

Láthatjuk, hogy a legjobb esetben (reálhozam: 8,09%) nem csak, hogy kifutja a portfóliónk a 30 évet, de jól meg is gazdagszunk közben. Még 50%-os eséllyel is (reálhozam: 5,3%) jelentősen nő a vagyonunk a kezdeti állapothoz képest.

A legrosszabb esetben (reálhozam: 2,2%) viszont már csökkent a tőkénk, de még mindig nem futottunk ki belőle.

30 éves távon ezzel a minta portfólióval, a múltbeli adatok alapján 91,24% az esélye annak, hogy nem fogy el a pénzünk.

De ássunk eggyel mélyebbre, és nézzünk meg két módosítást…

Pesszimista forgatókönyv

Az első, hogy számolunk azzal, hogy nagyon szerencsétlenül jön ki a helyzetünk, és az első két évünk az pont a legrosszabb két évünk lesz. (Ez amolyan pesszimista forgatókönyv.)

Ebben az esetben annak az esélye, hogy nem fogyunk ki a pénzből életünk végéig, már csak 68%. Annyira nem vészes, tekintve, hogy ez tényleg nagy pech lenne, de annak, akinek nincs lehetősége már extra bevételt szereznie, ez talán kevés.

Egy, a 40-es éveit taposó, munkaképes ember számára a 68%-os esély elfogadható lehet, hiszen, ha tényleg bejön ez a legrosszabb forgatókönyv, akkor maximum 2 évig még dolgozik annyit, hogy abból megéljen.

Számoljunk dinamikus kivéttel

Most nézzük meg a normál forgatókönyvet, de úgy, hogy nem fix 12.000 dollárokat veszünk ki, hanem az aktuális portfólió érték 4%-át.

Ebben az esetben sosem tud elfogyni a pénzünk, hiszen a kivét igazodik a portfólióhoz, viszont kérdés, hogy mennyit tudunk kivenni…

A felvehető összegek alakulása a szerencse függvényében (inflációval korrigálva)

Ismét a legjobbtól a legrosszabb esetekig látjuk a skálát:

• Az esetek legszerencsésebb 10%-ában már a második évben is 15.199 dollárt tudunk felvenni, és egyre többet.
• A közepesen szerencsés (50%) esetben is többet vehetünk fel, mint a tervezett 12 ezer, és ez szépen növekszik is.
• A legrosszabb esetben viszont már a második évben is csak 9.932 dollárt vehetünk fel, ami a 30. év végére mai értéken nézve 7.200 dollárig csökken.

Ne feledjük, hogy az utolsó pontban már egy igen pesszimista forgatókönyvvel számoltunk.

Azáltal, hogy a 4%-ot mindig az aktuális portfólióhoz mérjük, megóvjuk magunkat attól, hogy elfogyjon a pénzünk, de előfordulhat, hogy kevesebbet tudunk kivenni, mint amennyit szeretnénk.

Múltbeli adatok alapján azt láthatjuk, hogy ezzel a viszonylag kockázatos portfólióval nem irreális elvárás a 4%-os kivét.

Természetesen ez most csak egy minta portfólió nem optimalizáltunk semmire, csak példaként akartam bemutatni.

Egy kevésbé kockázatos portfólióval, ahol a legrosszabb forgatókönyv kevésbé negatív, ennél magasabb sikerességi arányt (~97%) is el lehetne érni ebben az esetben. 

Ezért is fontos, hogy a befektetési stratégiánk illeszkedjen a céljainkhoz és az élethelyzetünkhöz: másként kell befektetnie annak, akinek ebből a vagyonból kell megoldania az életét, és másként annak, aki rugalmasan tud alkalmazkodni.

(Arról, hogy miként érdemes kialakítani és megvalósítani egy befektetési stratégiát – akár kis pénzzel is – a Pénzügyi Szabadság Alapozó Tréningen tanulhatsz.)

Tévhitek a kivéttel kapcsolatban

Az írásom elején említettem, hogy sokan tévesen számolnak, amivel szerintem a legnagyobb gond, hogy irreális képük lesz a pénzügyi szabadság eléréséről.

Ha azt gondolja valaki, hogy ez úgysem sikerülhet, és ezért bele sem kezd, az sokkal rosszabb, mintha a célegyenesben egy kicsit még finomhangolja a terveket.

És bár pontos számot nem lehet mondani, a nagyon extrém feltételezések elvehetik a motivációnkat, hogy egyáltalán tegyünk valamit, és csalódáshoz vezetnek.

Lássuk a legfontosabb tévhiteket…

Ingatlant veszek és kiadom

Nem mondom, hogy én ne gondoltam volna már erre, és ne nyugtatna a gondolat, hogy rövid távon ezzel egész jó bevételt lehet generálni.

Fejben jól hangzik, hogy veszek egy lakást, kiadom, és a teljes bérleti díj az enyém. Így jönnek ki gondolatban 8-10%-os éves reálhozamok a lakáskiadásból. De ez nem valós…

Ilyenkor az emberek nem számolnak a problémás bérlőkkel, az üresjáratokkal, a költségekkel, a biztosítási díjjal, a kisebb és nagyobb felújításokkal, z ingatlanok értékvesztésével.

Ingatlanokkal kapcsolatos legfontosabb cikkeimet itt éred el:

Lakás, ingatlan, mint befektetés

AirBnB lakáskiadás, mint befektetés

Albérlet, vagy saját lakás? (kalkulátorral)

Valójában, ha megnézzük az ingatlanokon elérhető hozamok közel állnak a részvények hozamához, de jelentősen több munka van velük.

(Pontos adatot nagyon nehéz lenne mondani, hiszen minden ingatlan egyedi, és a 2012 utáni évek áremelkedése is extrém volt.)

Számolhatunk ingatlanokkal, de ne feledkezzünk meg a költségekről és az amortizációról: ha nem teszünk félre a bevételekből, hogy 10 évente felújítsuk az ingatlant, akkor egyre kevesebbért fogjuk tudni kiadni, tehát feléljük a tőkénket.

Ezzel sincsen baj, de jól gondoljuk át, hogy így is elegendő-e a vagyon, amit ki fog tudni termelni nekünk az ingatlan.

Nem számolok hozammal

A másik gyakori hiba, ha valaki egyáltalán nem számol reálhozammal. Az ő fejében, ha havi 300 eFt-ot szeretnénk kivenni a következő 50 évben, akkor ahhoz 50*12*300.000 Ft-ra, azaz 180.000.000 Ft-ra lenne szükség a visszavonuláshoz.

Ez azonban túlzás: Még 3%-os reálhozammal számolva is elegendő 120 mFt még akkor is, ha sosem nyúlunk hozzá a tőkénkhez.

Ha az sem zavar minket, ha 50 év alatt feléljük a tőkét, akkor 3%-os reálhozammal számolva elegendő 95,4 mFt, ha pedig 30 évvel számolunk, akkor 72,7 mFt is.

A hozamok tehát számítanak, ahogy az is, hogy szeretnénk-e a vagyont hátra hagyni, vagy inkább az életszínvonalunkat maximalizáljuk, és azzal számolunk, hogy feléljük a megtakarítást.

Osztalékokból fogok megélni

Csábítóan hangzik pusztán osztalékokból megélni.

Ehhez nincs más dolgunk, mint olyan részvényeket vásárolni, melyek magas osztalékot fizetnek, így folyamatos bevételre tehetünk szert.

Természetesen nem lehetetlen osztalékbefektetőként elérni a pénzügyi szabadságot, csak nem feltétlen könnyebb, mint bármilyen más, hasonló kockázatú stratégiával.

A magas osztalékot fizető cégek jellemzően kevésbé gyorsan növekednek, sőt a nagyon magas osztalék akár problémára is utalhat. A kiugróan magas osztalék nem biztos, hogy fenntartható.

A cégek által kifizetett osztalék ugyanis nem fix. Összeválogathatunk persze magas osztalékot fizető részvényeket, csak ettől még nem feltétlen lesz magasabb hozamunk.

Márpedig abban a kérdésben, hogy meddig lesz elég a pénzünk, valójában csak az infláció feletti évesített hozam számít, és nem az, hogy ezt árfolyamnyereségként, vagy osztalékként kaptuk-e meg.

Az osztalékok tehát pszichológiailag hasznosak, – hasonlóan az ingatlanok bérleti díjához – de nem mondható el, hogy az osztalékrészvényekkel könnyebb / gyorsabb lenne megélni a befektetéseinkből.

Majd én pontosan kiszámolom

Van az a szint, ameddig érdemes szerintem ezzel a kérdéssel foglalkozni, és van, amit már jobb meghagyni a közgazdászoknak…

Havonta lehetne újabb és újabb elemzéseket olvasni, és végtelen sokáig vitatkozni azon, hogy 3,27 vagy 4,12% az éppen aktuálisan pontos, ideális kivételi arány.

Bármennyire is igyekszünk ezt precízen megmondani, valójában az az igazság, hogy fogalmunk sincs, és csak becsülni tudjuk.

Az élet viszont sokkal gyakrabban és nagyobb mértékben változik, minthogy ennyire precízen felkészüljünk rá. Még 5 évre előre is nehéz megmondani, hogy mi várható, még a saját életünkben is.

Akarsz majd dolgozni? Tudsz majd egyáltalán? Mi lesz a gyerekekkel? Milyen plusz kiadásaid lesznek? Milyen céljaid lesznek?

Nem hogy a piacot, a saját életünket sem tudjuk precízen kiszámolni előre. Ezért szerintem nem annyira az a kérdés, hogy most 3,8%-kal vagy 4,2%-kal számolunk-e, hanem az, hogy egyáltalán nagyságrendileg a megfelelő úton haladunk-e.

Akkor mégis mennyi pénz kell?

Korábban írtam egy részletes elemzést arról, hogy mennyi pénz hozamából lehet megélni, vagy elérni a pénzügyi szabadságot.

Itt éred el: Mennyi pénz hozamából lehet megélni? (Ha mélyebben érdekel a téma, akkor olvasd el!)

Most nézzünk egy egyszerű példát, és helyettesítsd be a saját számaidat…

Tegyük fel, hogy Péter jelenleg havi 400.000 Ft-ot gondol reális megélhetésnek, és van ezen felül egy ingatlanja, amiben lakik.

Nem tervezi teljesen abbahagyni a munkát, évente 1-2 hónapot szívesen dolgozik, és így átlagosan havi 100.000 Ft-ot meg fog keresni.

(Ezt ha nehéz helyzetbe kerülne, akár növelhetné is.)

Ezen felül számol némi állami nyugdíjjal is, így további 100.000 Ft-ot levonhat ebből az összegből.

Valamint úgy számol, hogy ha nem kell dolgoznia, akkor több ideje lesz főzni, nem kell majd autó, és több dolgot fog maga intézni, amivel havi további 50.000 Ft-ot megspórol.

Így valójában már havi 150.000 Ft „passzív bevétellel” is biztonságban érezné magát, és elégedett lenne.

Mennyi pénzt kell befektetni havi 150 ezer forint kivéthez?

Itt most konstans hozamokkal és kivétekkel számolunk, de nyilván a jövőt nem tudjuk. Ezért érdemesebb inkább az óvatosság felé billenni, főként, ha az ember anyagi helyzete rugalmatlan.

Azt látjuk, hogy ha okosan fektetünk be, akkor 30-50 millió forintból már akár életünk végéig is kivehetünk havi 150 ezer forintokat, inflációval növelve.

(Ha neked ennek az összegnek a többszörösére van szükséged, akkor egyszerűen szorozd be az itt látott számokat is arányosan.)

Mennyit kell félretenni ehhez?

Akkor már csak az a kérdés, hogy mennyit kell a mai naptól kezdve befektetnie valakinek ahhoz, hogy idővel rendelkezhessen egy ekkora vagyonnal.

Természetesen a vagyonszerzésnek több lehetséges módja is van, és nem csak a megtakarítás:

• Építhetünk egy céget, amit eladhatunk
• Örökölhetünk, nyerhetünk, felfedezhetünk valamit
• Létrehozhatunk, építhetünk valamit, amit eladhatunk valakinek

Mindegyikre lehetne hozni példákat, de azt gondolom, ami mindenki számára fontos, az a megtakarításon keresztül történő vagyonépítés. Ezt azoknak is érdemes elkezdeni és csinálni, akik egyébként a fentieket is művelik.

Ha most nem is tűnik reális célnak, hogy több száz millió forint hozamából éljünk, a nyugdíjunk kiegészítésére akkor is gondolni kell.

Nézzük meg, hogy mennyit kell félretenni egy 45 millió forintos vagyonhoz különböző időtávok és elért reálhozamok mellett:

Szükséges havi megtakarítás adott időtávon és reálhozamon

Elsőre ijesztő lehet, főleg a bal oldali oszlop. De látni kell, hogy mennyire sokat számít a hosszútávon való gondolkodás, és a megfelelő hozam elérése.

Nem véletlen, hogy 10 év alatt elérni azt, hogy a befektetéseink hozamából meg tudjunk élni, csak azoknak sikerül, akik jóval átlag felett tudnak keresni, és közben nagyon visszafogni a kiadásaikat.

20-30 éves távon viszont már sokaknak reális cél lehet elegendő vagyont gyűjteni ahhoz, hogy egy minimalista életszínvonalat biztosítani tudjanak maguknak, bármi történjen.

Vezetői fizetésből, ha az életszínvonalunkat nem emeljük az átlagos életszínvonal fölé, akkor 20 éves távon akár a teljes megélhetésünket is ki tudjuk gazdálkodni.

És ehhez nem kell ügyvezetőnek, vagy sikeres vállalkozónak lenni, nagyon sok orvos, informatikus, tanácsadó, ügyvéd, vagy műszaki ember is keres annyit, amiből megoldható lenne 45 évesen nyugdíjba vonulni, ha nagyon akarnák.

Remélem, ehhez tudtam most adni egy lökést, és rámutatni, hogy a pénzt nem csak elkölteni jó, de befektetni is.

Összefoglalás: 4%-os szabály

A 4%-os szabály tehát kimondja, hogy nagyjából a magas hozamú befektetéseink 4%-át vehetjük ki (inflációval növelve) megélhetésre, ha azt szeretnénk, hogy ne fussunk ki a pénzből.

Biztosat nehéz mondani, de alighanem nem is kell: ökölszabálynak jó a 4%, de ha nem tudunk rugalmasak lenni, munkát vállalni, vagy elhalasztani a nyugdíjba vonulást, akkor érdemes inkább 3-3,5%-kal számolni.

Sok dolog függ az aktuális gazdasági helyzettől, és a mi élethelyzetünktől is, amiket pontosan nem tudunk megjósolni.

Viszont futtathatunk szimulációkat, teszteket, és ez alapján összeállíthatunk egy olyan befektetési portfóliót, amivel jó eséllyel elérjük a pénzügyi céljainkat.

Fontos, hogy ehhez az kell, hogy mi magunk tudjuk kezelni a befektetéseinket! Ha a hozamokat például egy alapkezelőn keresztül érjük el, az ő hasznát (kb. 1-1,5%) le kell vonnunk a hozamból, ami nagyon durván eltolja a számokat! (Gondolj bele: a 3%-ból 1,5% lesz, tehát kétszer akkora vagyon kell!)

Ezért is hangsúlyozom, hogy mindenkinek, aki pénzügyi szabadságról álmodik, érdemes megtanulnia magának kezelnie a vagyonát. Ha még nem voltál a Pénzügyi Szabadság Alapozó Tréningen, ott megtanulhatod a bölcs befektetés alapjait.

Nem szükséges csak és kizárólag a befektetéseid hozamára támaszkodnod ahhoz, hogy pénzügyileg szabad, nyugodt életed legyen.

Bármilyen bevétel, amivel szívesen foglalkozol, esetleg egy vállalkozás, vagy később a nyugdíj is sokat segíthet abban, hogy több forrásból kellően nagy és biztos bevételed legyen.

Tanulj a pénzről, a pénzkeresésről, és oszd be bölcsen!