Visszatekintve nagyon gyorsan elröppent ez az öt év…

Mintha nem is olyan rég lett volna, hogy a biztos munkahely helyett egy nagy ugrást tettem az ismeretlenbe…

Életem legjobb döntése volt: rengeteg élményt, tapasztalatot, és legfőképp óriási szabadságot hozott az életembe.

Szándékosan nem szoktam sem a bevételeimmel, sem a vagyonommal „csábítani” másokat a pénzügyi szabadság útjára. Bár nem titok, de nem ez a lényeg.

Az egész „Szendrei Ádám” és a „Pénzügyi Szabadság” nem arról szól, hogy óriási vagyonod, vagy nagy céged kell, hogy legyen.

2017-ben, mikor felmondtam az utolsó munkahelyemen, nem voltam gazdag (hétköznapi értelemben). Sokan legyinthettek, hogy pár tízmillió forinttal meg egy 3 fős kisvállalkozással pénzügyi szabadságról merek beszélni.

Nyilván sokkal „hihetőbb”, ha az ember felvillant egy több százmilliós befektetési portfóliót, meg egy 9 számjegyű éves „passzív” bevételt.

Arról nem beszélve, mennyivel szexibb, ha az ember eleget tesz ezeknek az elvárásoknak, és menő autókkal, órával pózol, drága imázs videókat készít, hogy megmutassa, mennyire sokra is vitte az életben. Főleg, ha ezt gyorsan tette, különösebb erőfeszítés nélkül.

Bizonyára üzletileg ez egy jó stratégia…

Csak lássuk be, nem mindenki lesz sikeres cégvezető, és nem is biztos, hogy a havi 2 millió forintos fix kiadás adja majd meg a lelki békét, amit a legtöbben keresnek. Nem biztos, hogy a drága kocsi lízing díjától fogunk nyugodtan nyaralni, vagy a 15 fős cégtől lesz több időnk a családunkkal foglalkozni.

Nem… Az nem én vagyok.

És az szerintem nem is a pénzügyi szabadság. A drága holmik, menő sportkocsi és a luxus ingatlan sokszor csak a véget nem érő mókuskerék egy magasabb szintű megnyilvánulása.

Tudom, hogy nagy igény van a pénzszórásra, és tudom, hogy árral szemben úszok, amikor az egyszerű életről, a minimalizmusról, és az ingyenes dolgok élvezetéről beszélek.

De én ezeknek a dolgoknak köszönhetem a szabadságom: a visszafogott, szerény életnek, a türelemnek, az alázatos munkának és a tanulásnak.

A mai napig igyekszem így élni.

És igen, nőttek a kiadásaink. Megteszünk olyan dolgokat, amiket korábban nem tettünk meg. Utazunk, és néha felesleges dolgokra is költünk. Na bumm…

De nem ettől lettem szabad.

A pénzügyi szabadság volt előbb, és még mindig jelentősen a lehetőségeink alatt élünk. (Értsd, a bevételeink több mint 90%-át még mindig félretesszük.)

Csak pár példa, hogy miként élünk: 

  • Még mindig nincs autónk: közösségi közlekedéssel és fapados repülővel utazunk (nem is érdekel a benzin ár)
  • Összehasonlítom az árakat, még élelmiszer esetén is: jót veszünk, de nem bármi áron
  • Nem járunk drága éttermekbe, maximum különleges alkalmakon, és minden héten FŐZÖK. (Igen, én is, párom is.)
  • Egy olcsó kerületben lakunk, panellakásban (nem is okoz gondot a rezsi)
  • Ha orvos kell, az állami egészségügyben kezdjük, és csak akkor megyünk magánba, ha fontosnak látjuk (pl. gyorsabb, jobb)
  • Ha utazunk, nem hotelben szállunk meg: szinte kizárólag AirBnB-n foglalunk, és alkudunk az árból (15-20%-ot szinte mindig engednek)

Azért írom le ezeket, mert ezekről szerintem kevés szó esik.

Ezeket nem kell követni, neked nyugodtan lehet autód, és szállj meg hotelben, ha ezt akarod! De akkor vállald ezeknek a következményét is, és ne panaszkodj, hogy nincs pénzed félretenni.

A legtöbben a sok pénzt, a gyors sikert és az áldozatok nélküli utat keresik. Nyilván, akkor erről fognak szólni a hirdetések, a cikkek, és a guruk méregdrága programjai is. (Azt adják, amire vágyunk.)

Azt csinálsz a pénzeddel, amit akarsz, csak vállald érte a felelősséget. Legyen autód, nagy házad, járj magán orvoshoz, és vásárolj drága ruhákat, ha ez számodra fontosabb, mint az, hogy ne kelljen a pénzért dolgoznod. Én sose mondtam, hogy csak és kizárólag az a jó út, amit én csinálok, én csak azt mondom, hogy a pénzügyi szabadság sokaknak elérhető, és nem kell hozzá olyan sok pénz, mint a legtöbben gondolják.

Lassan egy átlagos budapesti családi ház árát befektetve, én életem végéig meg tudnék élni egy vidéki lakásban, szinte nulla munkával.

Bármit lehet, de nem lehet MINDENT EGYSZERRE…

Nincs semmi gond a nagy házzal vagy a szép autóval. Csak nekem fontos, hogy mi van előbb: nyugalom és anyagi jóllét, ahol ezek egyébként simán beleférnek, vagy egy stresszes, pénzügyileg kifeszített élet, ahol ezekben a dolgokban látjuk a menekülést a problémáink elől.

Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert nyilván az én anyagi helyzetem is sokat javult az elmúlt 5 évben, és aki most kezd el követni, az talán tévesen azt a következtetést vonja majd le az összefoglalóból, hogy ezt kell azonnal, gyorsan létrehoznia, és irreális elvárásokat támaszthat magával szemben.

(Ezért nem is posztolok már az utazásainkról, mert félreérthető: nem az utazás a lényeg, hanem a gondolkodásmód, ami miatt megtehetjük, hogy bárhova utazhatunk.)

Szóval, nekem volt egy röpke 14 éves munkám ebben, amire szeretném ezúton felhívni a figyelmet. Ez nem magától, és nem is máról holnapra lett. Neked sem kell ezt holnapra létrehozni, és én a cég és az utazások nélkül is szabadnak tartottam magam.

Türelem, kitartás, alázat, szenvedély, tudatosság, becsületesség, hála. Ezekre fókuszálj.

Eddig minden évben írtam egy összefoglalót, tehát amiket most leírtam, azok szépen nyomon is követhetők, ez számomra is dokumentáció:

  • 2018-ban elindult a szendreiadam.hu és megírtam a Gazdagodj Boldogan című könyvemet. (Klikk ide!)
  • 2019-ben kezdett el igazán befutni a Tudástár Klub (Klikk ide!)
  • 2020-ban új szintre lépett a vállalkozásom, és elkezdtem írni a második, SzuperÉn című könyvemet is (Klikk ide!)
  • 2021-ben a cégem egy stabil szervezetté alakult, és elértem a „Függetlenség” szintjét (Klikk ide!)
  • 2022-ben a gazdasági környezet számos kihívást hozott, de egyelőre jól vettük az akadályokat…

Három területre bontva láthatod az összefoglalómat:

(Klikk a linkre a gyors eléréshez)

Vágjunk is bele…

2022 magánszemélyként: élmények, tapasztalatok

Magánszemélyként 2022 egy elég izgalmas, és vegyes év volt.

Az orosz-ukrán háború kirobbanása nem tette nyugodtabbá az életünket. Bár igyekszünk kivonni magunkat a napi szintű negatív híráradatból, azért mi is követjük az eseményeket.

Szerencsére kellően stabil lábakon állunk, így nem tartunk különösebben sem a háborútól, sem annak gazdasági hatásaitól.

Ettől függetlenül természetesen átgondoltuk a helyzetünket, és készítettünk vészforgatókönyvet is.

Ami a leginkább nehéz számunkra az az általános negatív hangulat és türelmetlenség, amit az utca emberén tapasztalunk. Ez, és a sok rossz hír, a politikai acsarkodás, az inflációtól való félelem, a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban azért hatással volt olykor a kedvünkre.

Igyekszünk a lelkileg nehezebb időszakokat szépen csendben megélni, és tanulni belőlük. Azt már biztosan állíthatom, hogy a nagyobb vagyon és a több pénz nem oldotta meg az életünket, és nem lett minden napunk felhőtlenül vidám tőle.

De összességében azt gondolom, hogy nagyon boldogok vagyunk, és egy kiegyensúlyozott életet élünk. Merünk rossz kedvűek lenni, elfogadjuk, hogy ez is az élet része, és ettől tudjuk igazán értékelni azokat a napokat, amikor minden a helyén van.

Idén év elején megfogadtam, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozom, amihez kedvem van. Ez nem olyan könnyű, hiszen sok ember munkája is függ tőlem, de végül is ennek hatására még inkább rájöttem, hogy akkor megy minden a legjobban, amikor én is élvezem.

Innen jött például, hogy nem 8-10 perces videókat tettem ki a Youtube csatornára (ahogy a nagy könyvben meg van írva), hanem jóval hosszabbakat. De láss csodát, sokan hasznosnak találták, és az így készült mini sorozatok úgy érzem több értéket adtak, mint a rövid, csapongó videók.

De azt is megengedtem magamnak, hogy jó ideig ne menjen ki videó, ha éppen nem volt kedvem csinálni. Üzletileg kemény döntés, de hosszú távon az üzletnek is az a legjobb, ha én szívvel-lélekkel csinálom. Ehhez pedig meg kell ezt engednem magamnak.

Továbbra is hiszem, hogy a boldogságot nem a külső környezetben kell keresni, hanem önmagunkban. Minden nap hálásak vagyunk az életünkért, annak örömeivel és szomorúságaival együtt.

Már csak azért is, mert…

Gyermekünk lesz

A legnagyobb örömhír az idei évre természetesen az, hogy előre láthatóan március közepétől apuka leszek. 🙂

A gyermekvállalás tudatos volt, de nem mondom, hogy teljesen felfogtuk volna, miben is jelent majd változást a gyerkőc. Valószínűleg úgy nagyjából mindenben.

(Viszlát szabadság? 🙂 )

De szerencsére van hely az életünkben a jövevénynek: mind anyagilag, mind érzelmileg azt gondolom, hogy egy ideális környezetet tudunk biztosítani a számára.

Még nagyon sokat kell tanulnunk a szülőségről, viszont készen állunk a feladatra, és az életünknek ezen új szakasza is legalább olyan boldog és tartalmas lesz, mint az eddigi.

Biankával a kapcsolatunk stabilabb és mélyebb, mint eddig bármikor, így bármilyen nehézség is jön, együtt megbirkózunk vele.

Utazások, kalandok

Év elején még mit sem sejtettünk a közelgő háborúról, így önfeledten vágtunk neki Mexikónak, méghozzá Cancun volt az úti cél.

Életemben először láttam karácsonyi díszleteket nyári időjárásban, szóval ez különösen jó élmény volt:

Másfél hónapot voltunk Mexikóban, és mivel már tavaly elkezdtünk spanyolul tanulni, így volt lehetőségünk gyakorolni.

A spanyol a negyedik nyelv számomra, a magyar, angol, és német után, egyelőre kb. 600 szóból gazdálkodok, amivel már többé-kevésbé megértetem magam.

Nagyon jól éreztük magunkat, kifejezetten kiegyensúlyozottak voltunk, sokat sportoltunk, jókat (de egészségeseket) ettünk, és jó munka-magénélet egyensúlyt sikerült kialakítani.

Most mondhatnám, hogy „milyen csodás Mexikó”, és nyilván, turistaként az. A legjobb környéken lakva, a hotelzónát alig elhagyva az embernek olyan érzése van, mintha a világ túloldalán minden rendben lenne.

De ez csak illúzió: minden utazásunk során egy állandó program, hogy mind a legjobb és a legrosszabb környékre is ellátogatunk az adott városban. Mexikóban is egész messzire jutottunk, de néhány utcát sétálva a környéken, inkább meghátráltunk.

Szóval, ha azt kérded, milyen Mexikó, azt mondom, sokszínű:

Mindketten szívesen visszamennénk egyébként, mert ár / érték arányban nagyon jó volt, főleg mivel hosszabb időre mentünk.

Márciusban aztán egy kisebb kiruccanást tettünk a barátainkkal Grácba, Ausztria második legnépesebb városába. Túráztunk, várost néztünk…

Nyáron pedig a céges csapattal Mallorca volt az úticél. Tavaly ugye Tenerifén voltunk, de érdekes módon idén sokkal jobb árban volt elérhető Mallorca, így e mellett döntöttünk.

Természetesen szempont volt a spanyol nyelvtanulás – bár kiderült, hogy Mallorcán katalánul beszélnek (sőt a legtöbb felszolgáló nem is helyi volt).

10 napot töltöttünk Mallorcán, ebből 3 napon volt közös céges program, ami során egy narancsföldet látogattunk meg, bejártuk a várost, céges kontóra ettünk, ittunk, szórakoztunk. Semmilyen kötelező „csapatépítés” nem volt, de a visszajelzések alapján ez így mindenkinek megfelelt.

Azért például nagyon hálás vagyok, hogy van lehetőségem egy olyan céget építeni, amiben én is szívesen dolgoznék, és ahol az emberek nem „muszájból” vannak együtt, hanem mert élvezik és szeretik. Ha választani kellene egy nagy, de lélekölő cég, vagy egy kis, de ilyen baráti hangulatú cég között, én ezt választanám.

Nyáron volt még egy rövid látogatásom Amsterdamba egy báratommal, akinek legénybúcsút tartottunk.

A képet, a piros lámpás negyed helyett – a blog témájára való tekintettel – a tőzsde előtti szoborról mellékelem…

Megbeszéltem a tőzsdei bikával, hogy megvárja még, hogy pakoljunk egy picit a részvényekbe, aztán belehúz…

Az izgalmas nyarat követően pedig ismét leköltöztünk a Mátrába, ahol egy hónapig voltunk. Ez számunkra nagyon ideális, mert tömegközlekedéssel nagyjából egy óra alatt háztól házig ott vagyunk, és a kiskutyánkat, Dextert is magunkkal tudjuk vinni.

Most is figyeltünk rá, hogy a költségek ne szálljanak el, a szállásunk egy hónapra egyébként 280 eFt-ba került, ami a mai árak mellett szerintem elég baráti. (2 fő + kutya + szüleim + egy barátom is egy-egy éjszakát ott aludtak.) Ezért egy saját kis 2 szobás házat kaptunk Mátrafüred központtól és a túraútvonalaktól 5 perc sétára. Az árat telefonon egyeztettük.

Végül, egy utolsó közös utat szerettünk volna még Biával, ahol csak ketten (gyermek nélkül) tudunk lenni. Ezért lecsaptunk egy 7 napos útra Alicanteba, ami egy dél-spanyolországi, tengerparti város.

A repülőjegyet oda-vissza két főre 24 ezer forintért foglaltuk le (Wizzair), a szállást AirBnB-n keresztül éjszakánként 18 ezer forintért. Ezért a belváros egyik legjobb helyén kaptunk egy saját, felújított lakást 6 percre a strandtól.

Jó volt egy kicsit pólóban napozni novemberben, és mivel rövid időre mentünk, ez idő alatt szinte végig „szabadságot” vettünk ki, így volt időnk sok szépet látni és felfedezni.

Spanyolország jelentősen olcsóbb, mint Olaszország vagy Hollandia, és szerintem nagyon jó ár-érték arányt ad, főleg ha sikerül ilyen olcsó repülőjegyeket kifogni. Az túlzás szerintem, hogy magyar árak lennének, de a boltban vásárolt dolgok valóban alig drágábbak.

Ugyanez nem mondható el az éttermekről és a szolgáltatásokról, amik jellemzően 40-50%-kal többe kerülnek, még a mostani megemelkedett budapesti árakhoz képest is.

Ugyanakkor még így is nagyjából hasonló áron van, mint a Balaton, és – bár nem mondom, hogy jobb, – de a külföldi lét és az újdonság élménye adhat egy plusz élményt főleg, ha már valaki sokszor volt a Balatonon korábban.

Egészségem

Hálás vagyok, mert semmilyen komoly egészségügyi problémám nincsen.

Talán egy kellemetlenséget kivéve: Mexikóban sokat sétáltunk (volt, hogy napi 20-30 km-ert is napokon át), és ebből fakadóan megfájdult a lábam / csípőm.

Sajnos nem vettem komolyan eleinte, és a további séták, edzések és a fallabda nem tett jót neki. Mint kiderült a fájdalmat egy ritkán előforduló állapot okozza (Greater Trochanteric Pain Syndrome), ami 6-9 hónap átlagosan mire elmúlik. Esetemben annyival legalább több, ameddig még nem foglalkoztam vele.

Speciális alvási pozícióra, gyógytornára, és bizonyos mozdulatok kerülésére van szükség. Már 6+ hónapja tartom ezeket, több kevesebb sikerrel.

Mivel ez jelentős változás volt az edzésemben, nem élveztem annyira, és volt, hogy leálltam egy időre. Amikor egy ilyen leállás egy kis rossz kedvvel is társult, akkor egy komolyabb nassolást is mellé tettem. (Pizza + tábla csoki kombó a favorit ilyenkor)

Néhány ilyen hét csak úgy elröppent. Az eredmény persze az volt, hogy feljött pár kiló, és egyre rosszabbul éreztem magamat a bőrömben: lelkileg gyengének, erőtlennek, sérültnek éreztem magam.

Talán sokaknak segíthet, ha leírom, hogy ezekből a „mélypontokból” nekem sem könnyű kijönni.

De először is, mivel már sokszor volt velem ilyen, tudom, hogy nem kell pánikba esnem, mert előbb-utóbb ennek is vége. Ha haragszom magamra ilyenkor, az csak olaj a tűzre. Ezért tettem, amihez kedvem volt: kihagytam az edzést, zabáltam, és reggelente megbántam a tegnapot. Néha annyira, hogy a bánatomat azonnal egy reggeli túró rudival enyhítettem.

Évente egyszer-kétszer van ilyen időszakom. Ilyenkor aztán elhatározom, hogy változtatok, majd 1-2 nap múlva visszatérek a rossz szokásokhoz. Megint eltelik egy hét, megint elhatározom… megint nem sikerül.

Ami miatt szerintem mégis sikeresen (és egész rövid időn belül) tudok változtatni az az, hogy nem adom fel, és sokadszor is megfogadom a változtatást, és az egyre nagyobb elégedetlenségemből erőt merítek, hogy még elszántabb legyek legközelebb.

Csak akkor „veszítek”, ha feladom. Egészen addig ezek csak botlások, és azt gondolom, a legtöbben már átéltünk pár hasonlót. Nem adom fel, tudom, hogy szeretek mozogni és egészségesen enni, csak meg kell várnom, amíg ismét megtalálom magamban ezt.

Akkor tört meg a jég, amikor bevezettük feleségemmel, hogy minden nap sétálunk egy órát. Emellett elkezdtem vezetni is az étkezésem és az edzéseimet is egy applikációban.

Rájöttem, hogy egy bizonyos séta technikával hasonló mozgást tudok létrehozni, mint a gyógytorna mozdulatok, így a séta a gyógyulásban is segíthet. A sétából idővel edzések lettek, az edzésekből pedig konditerem.

Így végül, év végére ismét versenysúlyon vagyok, és szépen tartom az egészséges étkezést is. Sőt, talán még nem is volt olyan karácsonyi időszak, hogy ennyire fitt formában legyek.

A lábam is sokat javult, a célom, hogy márciusra 100%-os legyek.

A cégről: eredmények, kihívások

Most pedig lássuk, mi történt a céggel és a vállalkozásommal. Ez a két jogi személy a Szendrei Ádám e.v. és a Profitszakértő Kft..

Ezeket egyben kezelem, igazából a két tevékenység szoros átfedésben van, így nincs értelme külön beszélni róluk.

Az első nagyobb „csapás” a háború okozta infláció és a forint árfolyam zuhanása volt. Emiatt jelentősen nőttek a hazai kiadásaink is, valamint a külföldi szoftvereink költségei is, amiket dollárban fizetünk.

Aztán jött egy KATA eltörlés is, ami minden alvállalkozónkat érintette, és a csapat több tagját is. Feleségem vállalkozását és az alvállalkozóink vállalkozásait is át kellett állítani átalányadóra, aminek a plusz költségét nem volt kérdés, hogy átháríthatják a cégünkre.

Ennek ellenére rekord évet fogunk zárni, mind a bevételek, mind a profit tekintetében, így nincs okunk panaszra. A fő kérdés inkább az, hogy mit hoz a jövő, és mennyire szabad most magabiztosnak lenni.

Főbb fejlesztések

Az idei év talán legnagyobb eredményét alighanem az hozta meg, hogy még inkább arra figyelek, hogy szeressem, amit csinálok.

Még hasznosabb, és még jobb tartalmakat szeretnék gyártani, és erre helyezni a fő hangsúlyt. Minden mástól igyekszem tehermentesíteni magam, mert úgy látom, ez adja a legtöbb értéket a követőimnek. Márpedig, minél több értéket adunk, annál jobban fog menni a cég is.

Ezért elkaszáltunk rengeteg korábban futó kampányt, amik hoztak ugyan ügyfeleket, de alighanem nem adtak számukra olyan megértést és tudást, ami miatt valóban elköteleződtek volna.

Ennek a téves stratégiai iránynak köszönhetően (ami az én ötletem volt még 2021-ben), meg is állt egy időre a Tudástár Klub taglétszámának növekedése. Gyakorlatilag egy rossz üzleti döntésem miatt másfél évig egy kicsit vakvágányra mentünk, de ezt most korrigáltuk, és az eddigi adatokból úgy tűnik, jól döntöttünk.

A legutóbbi Klubnyitáskor ismét közel ezer új Klubtag csatlakozott, így megint 4.500 klubtagnak segíthetünk az önfejlesztésben.

Tény, hogy a taglétszám csökkenésében alighanem szerepet játszott a 2021-es áremelésünk is. Ezáltal a cég bevétele ugyan nőtt, viszont számomra fontosabb, hogy több ember köteleződjön el a Klubban, mint a bevételek növelése minden áron. A fő küldetés az önfejlesztés támogatása. Ehhez persze egészséges cég kell, tehát igenis szempont a profit, de nem mindenható.

Ezért nem tervezek egyelőre a növekvő költségek ellenére sem árat emelni, főleg nem azoknak, akik már most Klubtagok. (Nekik 3 évre garantáltan fixáljuk a tagsági díjat.)

A mentorprogramnál azonban történt egy jelentős áremelés, bár megmondom őszintén, nem az infláció miatt, hanem mert olyan sok jelentkező volt, hogy már nem tudtam tartani a tempót.

Az idei évet egyébként egyértelműen a tananyag értékesítések megugrása húzta fel rekord szintre. Alighanem sikerült megtalálni azokat az üzeneteket, amik hatására sokan megértették, milyen lehetőség is van a befektetésekben és a pénzügyeik megfelelő kezelésében.

Számomra ez óriási öröm, hiszen több ezer embert sikerült elindítani afelé, hogy végre a saját kezébe vegye a pénzügyeit és a befektetéseit.

Román projekt

Idén indultunk el először Romániában a Tudástár Klub egy egyszerűsített verziójával. Egy nagyon egyszerű stratégiát csináltunk:

Lefordítottuk és egyszerűsítettük a Tudástár Klubot, és teljesen hideg célközönség számára meghirdettük az ingyenes próbalehetőséget.

Jöttek ugyan előfizetők, de az várható volt, hogy ennyivel nem ússzuk meg. Ma már nagyon nehéz olyan vállalkozási ötletet kitalálni, ahol megtérül egy egytermékes szolgáltatással a hirdetési költség.

Olyan drágák a kattintási költségek (Facebook, Google), hogy hiába fizetnek elő sokan, egyszerűen nem éri meg futtatni a hirdetéseket, hogy új ügyfeleket szerezzünk.

Ismét szeretném felhívni a figyelmed arra, hogy miként tekintek a kudarcra: Teljesen normális, mondhatni várható volt. Ez nem jelenti sem azt, hogy én ne lennék elég okos/ügyes, hogy megcsináljam, se azt, hogy az üzleti ötlet ne lenne elég jó.

Ez csak annyit jelent, hogy újra kell próbálni, másként. 

Nem máról holnapra akarok sikereket elérni egy idegen országban. Nem számítottam könnyű menetre, de ez még csak a bemelegítés volt.

Az első próbálkozásnál gyakorlatilag az MVP (minimal viable product) elvét követtük, vagyis csakis a minimumot tettük bele, így teszteltük a vizet. Nem költöttünk el sok tízmilliót egy fejlesztésre, és nem mondtunk all-in-t. Még nagyon sok próbálkozási lehetőségünk van!

A következő lépésünk, hogy nem csak a Tudástár Klubot, de az egész Szendrei Ádám brandet átvisszük. A legjobban működő hazai stratégiákat építjük fel, de megint csak egyszerűsítve. Nem a tökéletes marketing tölcséreket akarjuk megépíteni, pusztán egy „elég jót”, amiből látunk számokat, eredményeket, visszajelzéseket.

Elég csak nagyjából eltalálnunk valamit, ami működik, és ráérünk azt utána tökéletesíteni. A lényeg, hogy sokszor tudjunk próbálkozni.

A következő próba jövő év elején lesz, ugyanis rengeteg anyagot kell fordítani, és számos kihívást kell megoldani egy viszonylag kis csapattal.

Tudástár Klub fejlesztések

A román projekt egyébként sok ötletet és fejlesztést is hozott, párat már a magyar oldalra is sikerült beépíteni.

Ilyen például, hogy a tananyagokat úgynevezett „küldetésekbe” rendezzük. Négy témában érhetőek el küldetések:

  • Karrierépítés
  • Teljesítménynövelés
  • Személyiségfejlesztés
  • Vagyonépítés

A Klubban elérhető könyveket küldetésekbe rendezzük és 10 perces anyagokra bontjuk. Így bármikor belépve az oldalra (vagy a mobil applikációba), azonnal ott folytathatod, ahol abbahagytad, és nem kell keresgélni, hogy melyik könyvet olvasd.

A tananyagokból így egy folyamatot tudtunk csinálni, tehát az egymásra épülő anyagokat is mindenki meg tudja érteni. A kezdőtől a haladó anyagokig tudunk haladni, és vezetni a tanulásod, egy úgynevezett „sikerúton”.

A küldetések megoldásával pontokat és kintüntetéseket szerezhetsz, így van extra motiváció is. Ezek hatására jobban kihasználhatod a rendelkezésre álló időt, gyorsabban tanulhatsz, és nem kell keresgetned, hogy melyik könyvvel lenne érdemes tovább haladnod. A küldetések folyamatosan megjegyzik, hogy hol tartasz, így egy kattintással ott folytathatod, ahol abbahagytad. (Valamint akár email értesítőt is beállíthatsz.)

A másik újdonság, hogy a havi Klubtalálkozókat negyedéves Konferenciákra cseréltük.

Így ugyan ritkábbak a találkozók, de az adatokból azt láttuk, hogy egyébként is ritka, aki havonta akart jönni.

Így egy évben csak négyszer kell utazni, mégis nagyobb hatást tudunk elérni. A korábbi Klubtalálkozók hátránya volt, hogy minden hónapban nehéz volt új, izgalmas előadód találni, és ha egy előadó valakinek nem volt szimpatikus, akkor „hiába jött el” érzése lehetett.

Most, hogy ritkábbak az alkalmak, több erőforrást tudunk beletenni, hogy minőségibb rendezvényt csináljuk. Jelentősen nőtt a büdzsé például az előadók díjára, így nagyobb neveket is el tudunk hozni, és a nagyobb létszám miatt ők is szívesebben jönnek.

Domán Zsolt Tudástár Klub Konferencia Előadás

Külön előny, hogy az ebédszünet extra lehetőséget teremt a kapcsolatépítésre, illetve 2023-tól több elemet is be fogunk vezetni, amivel támogatjuk a kapcsolatépítést a rendezvényeken.

Mik a kilátások, tervek?

Nem szeretnék a jövőre spekulálni, és szerintem tényleg senki nem tudja, hogy mi várható.

Száguldó infláció, vagy éppen egy helyreállás… Meglátjuk. Igyekszem céges szinten sem kifeszíteni a pénzügyeket, és inkább lassabban, de biztosabban haladni.

A cégnek nincs hitele, és megfelelő vésztartalékkal rendelkezik, amit immár állampapírban parkoltatok a Kincstárnál vezetett értékpapírszámlán.

Már csak a bizonytalanságok miatt sem kezdtünk el jelentősen csapatot bővíteni, vagy egyéb folyamatos kötelezettségeket vállalni.

A csapatnak is azt mondtam, hogy a legrosszabb, ami történhetne, hogy belehalunk a növekedési próbálkozásba. Ezt senki nem szeretné.

Akkor már inkább tartsunk ki stabilan, hiszen mindenki élvezi, amit csinál, és jó minden, ahogy van. Nem kell sehova rohannunk.

Ennek ellenére a csapatunk bővült, most 9-10 főnél járunk, attól függ, kit veszünk bele. A román projekt miatt is bővíteni kellett, illetve a magyar ügyfélszolgálati munkatársunk is előrébb lépett, így a helyére kerestünk új csapattagot.

Én remélem, hogy a jövő év még sikeresebb tud majd lenni, de ha egy szűk esztendő jön, arra is fel vagyunk készülve.

2022 pénzügyi és befektetési oldalról

Végül, lássuk a pénzügyeket, amik végül is a fenti két témának a lenyomata, valamint a céljaim elérésének az eszköze.

Az inflációs környezet a mi háztartási kiadásainkra is rányomta a bélyegét, de igyekszünk keresni a jó ajánlatokat, és tartani a korábbi büdzsét.

Kiadások növekedése

Továbbra is tartjuk, hogy jelentősen a lehetőségeink alatt élünk. Nekünk ez nem jár különösebb erőfeszítéssel, igazából sok dologra nincs igényünk, amire másoknak van.

Viszont az idei év anyagilag is sikeres volt, és megtehettük, hogy lazábban költsünk, mint tavaly. Évről évre egyébként apránként emelni szoktuk a havi keretünket, és ezt idén is megtettük.

A tavalyi összefoglalóban írtam, hogy 521.666 Ft volt a havi kiadásunk kettőnkre. Most a következőképpen nézett ki a kiadásunk:

  1. Saját lakásban lakunk, nincs hitelünk.
  2. Rezsi: 60.000 Ft
  3. Vész-vész tartalék: 10.000 Ft (ez az elromlott cuccok pótlására)
  4. Bia zsebpénz: 70.000 Ft
  5. Ádám zsebpénz: 70.000 Ft
  6. Közös kiadások: 250.000 Ft

Ez így 460.000 Ft havonta, ebből a megélhetésünk gyakorlatilag fedezve van.

Ezen felül kaptunk bónuszokat magunktól: 8 x 80.000 Ft-ot, és elköltöttünk további 1,8 mFt-ot utazásokra. Ezek havi szintre lebontva 203 ezer forintot jelentenek még.

Összesen tehát 663 eFt volt a havi kiadásunk két főre, ami így 27%-os emelkedést jelent az egy évvel korábbi szinthez képest. (Ebben van infláció, de van életszínvonal növekedés is.)

A KSH szerint a magyar nettó átlag kereset kb. 347.000 Ft, az két főre tehát 694 ezer forint. Vagyis, még mindig elmondható, hogy az átlagkeresetből is meg tudnánk tenni mindent, amit most megteszünk, és még nyugdíjra is félre tudnánk tenni.

Egyébként azt is megnéztem, hogy a magasabb kiadások ellenére idén 42%-kal többet tudtunk félretenni, mint tavaly.

Befektetések

Azt gondolom nem kell sokat ecsetelni, hogy az idei év nem a részvénypiac éve volt. Meglehetősen izgalmas volt az év, ha valaki rendszeresen nézegette az árfolyamgrafikonokat.

Bár hosszú távra tervezek befektetni, és nem spekulálok árfolyammozgásokra, nem mondom, hogy mindig könnyű volt kitartani a stratégiám mellett.

Volt pár eset, amikor konkrétan sikerült a legrosszabb pillanatban „meghúzni a ravaszt”, de a piac már csak ilyen, és ezzel én rendben vagyok. (Nyilván, amikor éppen a legjobb pillanatot sikerül eltalálni, azt az ember teljesen természetesnek veszi.)

Az én befektetési stratégiám viszont nem arról szól, hogy megpróbáljam eltalálni a legjobb beszállási pontokat, és mit sem számít, ha 1-2 éven át zuhan a piac.

Nekem kifejezetten jól jött most ez a hektikus mozgás, ugyanis egész évben akciós áron tudtam vásárolni. Ami belerondított a képbe az a forint gyengülése volt, hiszen a külföldi tőzsdéken így a pénzem kevesebbet ért.

Viszont cserébe, amikor a részvények estek, a forint gyengült, és így nem is láttam jelentős veszteségeket, ha a pénzügyi összesítő táblázatomra néztem. A forintnak így hálásak is lehettünk, hiszen megvédett minket az árfolyamveszteségtől.

A mostani forint erősödéssel viszont végre tényleg megnyílt a lehetőség, hogy mi is profitáljunk az olcsóbb árazásokból.

Bár jó barátom a forint, és köszönöm szépen a segítségét, a 20%-os infláció már elég magas. Ezért szerintem tényleg butaság pénzt tartani bankszámlán, vagy készpénzben már 1 éves távon is, és aki így tesz, az hagyja, hogy elússzon a pénze. (De euróban vagy dollárban sem szeretnék pénzt tartani.)

Mivel én szinte minden pénzemet befektetem, ezért különösebben nem zavar ilyen szempontból az infláció: inflációkövető állampapírokkal, és főként részvényekkel védekezek ellene.

A befektetési portfólióm megoszlása jelenleg ez:

Tavalyhoz képest csökkent a kötvény arány és nőtt a részvény, mivel idén az esések miatt nagyobb lendülettel kezdtem el vásárolni. A kötvények „puskapor” szerepet töltenek be, vagyis még bőven van mit befektetnem, ha tovább esne a piac.

(Tavaly egyébként pont erről írtam, hogy így fogok tenni, ha jön a medve piac, és tessék. Nem ért váratlanul.)

Ja igen, ebben nincs benne a „játékpénzem”, ami kriptóban van. Visszaolvasva érdekes, amit tavaly írtam:

„Szerintem semmit nem jelent, hogy valaki 1-2 éves távon jó eredményt ért el, főleg egy olyan piacon, ahol 700%-ot emelkedtek a legnépszerűbb eszközök. Ez kicsit nekem olyan, mintha háromszor nyernék egymás után a ruletten, és utána másokat is erre buzdítanék.

Maga a technológia egyébként izgalmas, és látom, miért lesz jó. Csak egy picit nekem az 1800-as évek vasútmániáját idézi a sztori, amikor is rengeteg olyan vasútvonal, hálózat épült, melyet már senki nem használt. Az emberek meg vették, mert elhitték, hogy ez a jövő.

És volt benne igazság: a szénbányát az iparvidékkel összekötő vonal óriási siker lett. Ahogy a nagyobb városokat összekötő vonalak is. De a jó projektek mellett volt egy csomó, ami meg sem épült, és még a jó projektek is évtizedek alatt hozták be az értük kifizetett árakat.”

Nagyon ráfért a kripto piacra a jelenlegi összeomlás. Sajnálom, ha valaki sokat veszített rajta, de ez egy ilyen játék. Én sem akarok kimaradni belőle, de lehet ezt ésszel is csinálni, és nem kell feltenni rá a házat. Vagy bejön, vagy nem. Ezt kezeljük külön a befektetéseinktől egyelőre, szerintem. 

Gyermek: kiadások, bevételek

Megmondom őszintén én nem sokat foglalkoztam a gyermekvállalással kapcsolatos pénzügyekkel korábban. Azt tudtam, hogy jár CSOK, babaváró, meg ilyen-olyan kedvezmények, de engem meglepett, hogy milyen sok pénzt fogunk kapni az államtól.

Már elkezdtük vezetni a gyermekkel kapcsolatos kiadásokat egy külön táblázatba, és az általa kapott bevételeket is fel fogom írni. (CSED, GYES, GYED, Szülési támogatás, adókedvezmény, stb…)

Igazából kétlem, hogy mi anyagilag rosszabbul jönnénk ki a gyerkőccel. Gondolj bele, csak a babaváró hitel 10 mFt-ját befektetve állampapírba is 1-1,5 millió forintot kapunk évente. (Jövőre az inflációkövető állampapír 16% feletti kamatot fog fizetni.)

Az több mint havi 100.000 forint, csak a Babaváróval. És akkor még nem beszéltünk a CSED-ről (havi százezrek), és az egyéb támogatásokról.

Mivel én vállalkozóként úgy voltam ezzel, hogy úgyse kapunk semmit, nekünk ez talált pénz. (Mint kiderült, ezek vállalkozóknak is járnak, juhé 🙂 )

A kiadási oldalt igyekszünk megfogni, és nem tervezünk nagy költekezésbe fogni. A pénzügyi kérdésen túl, elvből is igyekszünk használt cuccokat venni, mert nem szeretnék legyártatni egy 10 kilós „műanyag szemetet”, hogy 2 évig toljuk benne a gyerkőcöt.

Az más kérdés, hogy már sok óra munkánk benne van a használt cuccok nézegetésében, és nem olyan könnyű a választás / szállítás / egyezkedés, mint venni egy újat. Azt is megértem, ha valaki inkább újonnan veszi ezeket, lehet végül mi is rákényszerülünk.

Összefoglalás

Összességében tehát egy nagyon izgalmas év volt ez ismét. Mostanában az élet mindnyájunkat szeret felrázni egy picit.

Én remélem, hogy ezeket a megpróbáltatásokat ti is megtanultátok egy picit távolabbról nézni, és a pánik helyett hátra lépni kettőt.

A Covid egy jó példa arra, hogy a média miként kap fel egy sztorit, abból miként lesz világszintű pánik, majd miként válik ugyanaz a probléma teljesen lényegtelenné, mikor ráunnak az emberek.

Elég arra gondolni, hogy nem volt Magyarországon ÖSSZESEN ezer beteg sem, amikor kijárási tilalmat rendeltek el, majd kicsivel több mint egy évre rá, napi több ezer megbetegedésnél, „végre” levettük a maszkokat.

Ugyanez igaz a gazdaságban is, és a befektetőknél is. Ahogy 2009-ben a világvégét kiáltották a magas FED mérleg miatt, ez 2012-2019-ig már senkit nem zavart.

Nagyon könnyen befolyásolhatóak vagyunk érzelmileg, és látni kell, hogy attól, hogy valamit sokan gondolnak, az még nem lesz igaz.

Meg kell őrizni a hidegvérünket, a racionalitást, a független gondolkodást, és kitartani azok mellett az értékek mellett, amik számunkra fontosak.

Én ehhez mindenkinek sok sikert kívánok, és kívánom, hogy ha kudarc ért, akkor ne add fel, hanem állj fel, és próbáld meg újra és újra.

Jövőre is igyekszem ehhez minden segítséget megadni. Hajrá! 🙂

Hasznosnak találtad? Szeretnéd folytatni a tanulást?

Iratkozz fel, és hetente küldök egy összefoglalót a legjobb anyagaimról!