Ez volt a harmadik év, amióta felmondtam az utolsó munkahelyemen.

Eddig minden évben írtam egy összefoglalót a pénzügyi szabadságomról, és ezt szeretném idén is folytatni.

  • 2018-ban elindult a szendreiadam.hu és megírtam a könyvemet. (Klikk ide!)
  • 2019-ben kezdett el igazán befutni a Tudástár Klub (Klikk ide!)
  • 2020-ban új szintre lépett a vállalkozásom, és elkezdtem a második könyvemet is

De miért is írom le mindezt?

Egyrészről ez számomra is „dokumentáció” és számotvetés, másrészről pedig remélem, hogy sokatokat inspirál majd…

Nekem sem volt anno könnyű döntés, hogy otthagyjam-e a munkahelyemet, és lemondjak-e a bevételeimről, de nagyon úgy tűnik, hogy jól döntöttem…

A cikk három jól elkülöníthető részből áll:

  1. Magánélet
  2. Céges dolgok
  3. Befektetések

Ha valamelyik nem érdekel, akkor csak görgess le a következőre!

Remélem, hasznosnak és motiválónak találod majd ezt az összefoglalást, és megköszönöm ha te is megírod kommentben, milyen évet zártál 2020-ban!

2020 magánszemélyként: élmények és kihívások

Elég izgalmas év lett 2020.

Tavaly ilyenkor még aligha hittem volna el, hogy egy hirtelen jött világjárvány hatására lezárják a fél világot, és ilyen ütemben gyorsul fel a digitalizáció.

Erről mit sem sejtve indult az évünk, és rögtön egy kalandos utazásba fogtunk: párommal, Biankával útnak indultunk Indiába…

India: tapasztalatok, tanulságok

Sokan óva intettek ettől az úttól, de azt gondoltam, hogy Thaiföld és Albánia után már olyan nagy meglepetés nem érhet. De tévedtem…

Ha arról akarnék írni, hogy milyen szuperül éreztük is magunkat, és mekkora feltöltődés volt Indiában lenni 2 hónapot, akkor alighanem ilyen képeket mutatnék:

 

…és persze, volt rengeteg szép dolog és sok-sok öröm, de nem ez volt a jellemző azért.

Helyette valami sokkal értékesebbet kaptunk, ami nem más, mint egy szemléletmód, hogy mennyire hálásak lehetünk azért, amink van. Hogy mekkora bőségben is élünk itt Európa közepén, Magyarországon. És, hogy mégis mennyire nem tudjuk sokszor észrevenni ezeket!

Két hetet töltöttünk Delhiben, India egyik legnagyobb városában. A körülmények leírhatatlanok. A 19 millió fős város ráadásul a világon az egyik legsűrűbben lakott település. Annyi ember van, hogy sosem volt nyugtunk. Budapest Delhihez képest egy eldugott kis falu a világ végén. Még a házban is zaj volt ahol laktunk, nem beszélve róla, hogy nem volt fűtés vagy meleg víz. (Három csillagos szállodában sem!)

Ebben a videóban meséltem az életről és az árakról Delhiben, ha érdekel, nézd meg:

 

Két hét után tovább álltunk Delhiből és elmentünk Goa tartományba, ahol napfény és tengerpart várt minket.

Ezt a részt már sokkal jobban élveztük, de fontos megérteni, hogy még mindig nagyon messze voltak a körülmények a kényelmestől.

Az egész faluban ahol laktunk napi kétszer-háromszor elment az áram és az internet például. Itt is tömeg volt, nem voltak járdák, és az emberek hazai szemmel rendkívül figyelmetlenek és aluliskolázottak voltak.

Nem tudtunk úgy elmenni egy étterembe, vagy részt venni egy programon, hogy azt kapjuk, amit minimálisan elvártunk volna. A szállásadónk szó nélkül lemondta a foglalásunkat.

Ettől függetlenül, jól éreztük magunkat, és az biztos, hogy más szemmel tekintünk azóta az apróbb kellemetlenségekre. Ellenállóbbá váltunk, megerősödtünk 🙂

Az egyetlen pihentető dolog az utazásunkban az egy hetes elvonulás volt, amit a világ egyik leghíresebb jóga táborában töltöttünk.

Itt tényleg luxus körülmények között voltunk, és a társaság is szuper volt. (Szinte mindenki Angliából vagy Észak-Európából jött.)

Se telefon, se internet, csak nyugalom és meditáció. Szuper élmény volt, és igen kontrasztos az indiai valósággal…

A következő 10 évben nem tervezek Indiába menni, és az „utazásra nem ajánlott” kategóriába tenném egyelőre, főleg családdal.

Aki viszont kalandvágyó, és szeretne új nézőpontokat szerezni, annak kötelező 🙂 (De nem 4-5 csillagos szállodába ám, hanem AirBnB-vel, szervezetlenül. Úgy adja igazán!)

Életre szóló élmény volt, az biztos!

Covid: első hullám

A hazajövetelünk szerencsés volt. Pont mire hazajöttünk, elkezdődött a covid pánik, és jött az első hullám.

A magyar luxus körülmények között igazából nem is nagyon bántuk, hogy végre otthon lehetünk, de azért a vége felé már kezdtük megérezni a bezártságot.

Szerencsére mivel én is, és párom is online dolgozik, így minket nem igazán érintett meg gazdaságilag a válság. (A céges számokról és a befektetésekről lentebb olvashatsz majd.)

Ahogy jött a tavasz, és kezdtek kinyitni a dolgok, mi egyből kaptunk az alkalmon, és lealkudtunk egy szállást Szilvásváradon. (Nem sokan utaztak, így kb. fél áron megkaptuk.)

Egy hónapra leköltöztünk egy nyaralóba, és élveztük a természetet:

Alig költöttünk, de szuperül éreztük magunkat. Még a megszokottnál is minimalistábban éltünk, napi pár ezer forintot költöttünk csak, tényleg ami az ételre kellett.

Itt folytattuk az indiai elvonuláson megkezdett önfejlesztési munkát, és mindketten próbáltuk jobban megérteni magunkat, az érzéseinket, és elfogadni a dolgokat.

Erre Szilvásvárad egy szuper jó hely: nyugis, olcsó, szép, és tele van jó túralehetőségekkel, a város (Eger) pedig tömegközlekedéssel is könnyen elérhető.

Különösen nagy szó, hogy egy igen jó barátság kezdett el kialakulni köztem és Domán Zsolt között, akivel korábban az Online Katapultnál dolgoztunk együtt. (Zsolt a főnököm volt.)

Zsolt meglátogatott Szilvásváradon, és megbeszéltük, hogy tudatosan építeni fogjuk a barátságot kettőnk között, amit azóta mindketten tartunk is.

De nem csak Zsolttal erősödött a kapcsolatom, hanem Biankával is…

Esküvő + minimalista lakodalom

Bizony… 2020 már csak azért is bevonul majd az életem történelmébe, mert ekkor tettük hivatalossá Biával a közös jövőnket.

Az időzítéssel is szerencsénk volt, mert nem tett keresztbe a vírus, bár olyan kis esküvő volt, hogy még a limitbe is belefértünk volna.

Nem vagyunk azok a nagy pénzszórósak, és egyikünkben sem volt igény a drága esküvőre és lagzira. Mindössze 28 főt hívtunk meg.

Nem titok: gyűrűkkel, kajával, házasságkötéssel együtt nagyjából 400.000 forintba került az esküvő és a lakodalom. (Amit egyébként profittal zártunk 😛)

Természetesen nem a pénz miatt döntöttünk így, hanem mert mi ilyenek vagyunk. Azt akartuk, hogy azok legyenek ott, akik tényleg közel állnak hozzánk, és olyan legyen az esküvőnk, ami jellemez minket. És szerencsére, nincsenek nagy igényeink.

Bár nem volt semmi fancy dolog, a résztvevők jól érezték magukat, ahogy mi is.

Nászútra egy 3 napos kirándulásra mentünk Csongrádra, amit nagyjából 35 ezer forintból hoztunk ki.

A szállás mellé kaptunk ingyen két rozoga biciklit. Az egyik nap csak nekiindultunk a nagy világnak, nem tervezve semmit.

Eltévedtünk, és miközben egy lepukkant komppal akartunk átkelni az „Isten tudja melyik folyón”, millió szúnyog lepett el bennünket. Ráadásul lekéstük az utolsó vonatot hazafelé.

De ezt sikerült úgy megélni, hogy kalandként tekintettünk rá. Végül is, mi baj történhetett volna…Legrosszabb esetben elhajítottuk volna bicikliket és hazamentünk volna taxival.

Szerencsére még erre sem volt szükség, mert felkéredzkedtünk egy buszra a biciklikkel és a sofőr (ezúton is nagy köszi!) volt olyan jófej, és felengedett minket! 🙂

Tök szuper élmény volt ez is, és a buszjegyen kívül, ez is ingyen volt!

Utazás a Kanári-szigetekre

A nyarat nagyon szeretjük Budapesten tölteni. Imádjuk a pesti éjszakát, a rengeteg programot, a jó kajákat, a kávékultúrát.

A lakásunkban viszont adódott egy komolyabb villanyszerelési probléma, amire az első árajánlat egy 600.000 forintos munkadíj volt.

Végül találtunk egy nagyon jó fej srácot, aki töredékéből kihozta a munkát, és precízen, pontosan, sőt az elvárásokat túlteljesítve segített nekünk.

Mint kiderült, épp nem rég jött haza a Kanári-szigetekről, ugyanis már évek óta ott lakik, csak hazajött felhúzni egy villanyszerelő céget a barátjával, amíg kint szenved a turizmus a covidtól.

Mivel mondtam, hogy nem vetjük meg az utazást, felajánlotta, hogy vegyük ki a lakását, és csak a hiteltörlesztőt kell fizetnünk. Plusz, kapunk egy kocsit is…

Nem sokat gondolkodtunk, irány Tenerife 🙂

Korábban írtam egy összefoglalót a szuper helyekről, ahol el lehet tölteni a pénzügyi szabadságot. De valahogy a Kanári-szigetek elkerülte a figyelmemet akkor.

Pedig ezt figyeld:

  1. A repjegy kettőnkre oda-vissza volt 85.000 forint. (hátizsákkal természetesen)
  2. Az éghajlat szuper: májustól novemberig strandidő, de máskor is 20+ fok
  3. Egyszerre remek hely strandolni és túrázni: a Teide nemzeti park bámulatos!
  4. Európához tartozik: mivel spanyol, ezért EU-s állampolgári jogaid vannak (egészségügy, hazai percdíj, politikai bitzonság, stb.)
  5. Nyugat-európai kultúra: magas színvonalú szolgáltatások
  6. NEM DRÁGA: ha boltban vásárolsz, akkor kb. pesti árak vannak!

Egyedül, ami húzós lehet az a szállás. Nos, ezt nekünk sikerült jól kihozni, és nem fizettünk többet, mint Pesten egy hasonló albérletért.

De ha a Balatonnal vetnénk össze, állítom nem drágább Tenerifén megszállni AirBnB-ben, mint a Balcsin…

Így végül közel két hónapot voltunk Tenerifén, ahol egy picit spanyolul is megtanultam: Uso obligatorio de mascarilla!

Egy összefoglaló videó Teneriféről, ahogy mi láttuk:

 

Ez abszolút utazásra javasolt kategória nálam, és biztos vagyok benne, hogy még máskor is visszamegyünk.

Legyőztük a covidot is

Bár sok helyen azt lehetett hallani, hogy Spanyolország milyen veszélyes volt a vírus miatt, valójában pont ott voltunk biztonságban.

Tenerife ugyanis az EU-s besorolás szerint zöld zóna volt, és településenként lehetett látni a covid térképet, amin a mi úticélunk az egyik legalacsonyabb fertőzési szinten volt az EU-ban.

Közben otthon elkezdett durvulni a helyzet, és Magyarország vörös zóna lett. Kicsit féltünk is hazamenni, de tény és való, hogy már nagyon honvágyunk volt. (1 hónap után már mindig vágyunk vissza: család, barátok, otthon, Dexter)

Nem telt el sok idő, és mindketten elkaptuk a covidot.

Szerencsére nem volt vészes, pár nap alatt túlestünk rajta. Ami a leginkább zavaró volt az az íz- és szagvesztés. (Nagyon elvette az étkezés élményét, hogy nem éreztük, mit eszünk. Megtanultam jobban értékelni az ízeket és a szagokat.)

Két hétig megint nem mozdultunk ki tehát otthonról, és idő közben szinte minden vendéglátóhely és edzési lehetőség is bezárt.

Ráadásul beköszöntött a hideg idő is, ami így 9 hónap nyár után egy kicsit szokatlan volt, bár ebben is meg tudtuk találni a szépséget. Túrázni például szerintem szuper.

Az év végét főleg munkával és otthonmaradással töltöttük. Remek alkalom volt, hogy ráfeküdjek a második könyvemre, aminek a kézirata nagyjából el is készült. A kiadást jövőre tervezem, és remélem, hogy legalább olyan nagy örömmel fogadjátok, mint a Gazdagodj Boldogant.

Az ünnepekre vidékre utaztunk a szüleimhez, így hát ezt a cikket is Szegedről írom.

(Most amolyan munka elvonón vagyok a két ünnep között, ez csak a hobbi része…)

Lelki dolgok: felismerések, kihívások

Na, hát így összevagdalva egymás után a legjobb dolgokat lehet, úgy tűnik, mintha az én életem csak móka és kacagás lenne. Ez azért nem így van.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha valaki sokat utazik, és mindig szuper képeket oszt meg az Instán, akkor az biztosan nagyon boldog is.

De ez csak a felszín, a látszat.

Az ember lelke sokkal bonyolultabb dolog, minthogy pusztán az utazással, vagy holmi kacatokkal boldoggá lehessen tenni.

Persze, csábítóan hangzik másfél hónap Kanári-szigetek, de hidd el, hogy semmilyen problémámat nem oldotta meg.

Ettől függetlenül, én tényleg boldognak érzem magam. De ennek nem sok köze van az utazáshoz, és nem jelenti azt, hogy ne lennének nehéz időszakaim.

Nagyjából háromhavonta rám tör egy kedvtelenség, ami abból adódik, hogy nem tudom, mit lenne értelme csinálnom. Idén az a kérdés foglalkoztatott sokat, hogy miként tudnék egyszerre elengedni, de közben mégis értelmes életet élni.

Vagyis: miként tudnék úgy értéket létrehozni, hogy közben nyugodt maradjak, és szeressem, amit csinálok.

Néha szívem szerint eldobnék mindent, és hátradőlnék. (Az utóbbi pár napban ezt tettem.) De ilyenkor úgy érzem, cserbenhagyom a vállalkozásom és a követőimet. Értelmetlenek a napok.

Ha kitűzök egy célt, elkezdtem megvalósítani, és hamar azon kapom magam, hogy a munka miatt elrohan mellettem az élet…

Keresem az egyensúlyt, és még nem teljesen találtam meg. Ráadásul én is folyamatosan változok.

Ami két éve még örömmel töltött el, ma már kevésbé érdekel. Aminek még egy éve nagyon örültem, ma már természetessé vált. De nem akarom hajtani az egyre többet és többet.

Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben, és próbálom megérteni magam.

Ami szerintem nagy előrelépés, hogy ezeket a lelkileg nehezebb időszakokat most már nem (vagy kevésbé) látom problémának.

Lehet, kedvtelen vagyok például, de ezt elfogadom. Tudom, hogy normális, és időről időre előjön. Megengedem magamnak, hogy kedvtelen legyek, amit régen nem akartam. Régen küzdöttem ellene belül, és elkezdtem miatta rosszul érezni magam.

Tudom, hogy a kedvtelenségem, vagy a céltalanságom előbb-utóbb egy új ötletet, új célt szül majd. Lehet, nincs kedvem valamihez, ezért azt elengedem. A helyén egy ideig üresség van, de teret adok ezáltal valami újnak. Az üresség kvázi a megújulás része, és ezért nem kell harcolni ellene. Hálás vagyok érte.

Amiben szerintem tehát fejlődni tudtam lelkileg az idén, hogy bár vannak hangulatingadozásaim, és nem mindig vagyok a toppon (ahogy szerintem senki) összességében ezeket jobban elfogadom, és nem tartom őket rossz dolognak.

2020 vállalkozásként: stabil növekedés

A 2020-as év a számításaim szerint alakult, ami az üzleti dolgokat illeti. Szinte teljesen papírforma szerint hozta a tervet, ami szuper. Ráadásul különösebb idegeskedés nélkül, ami számomra a legfontosabb. (A személyes békém nekem fontosabb, mint a sikeres vállalkozás.)

Nézzük meg a főbb területeket egyesével:

1. Pénzügyi oktatás

A pénzügyi szabadság oktatása volt az elsődleges célom, amikor nyugdíjaztam magam. Akkor ez egyfajta bevételi forrás is volt, mostanra inkább hobbi és szenvedély. Üzletileg jelentősen kisebb súlya van, mint a Tudástár Klubnak, ugyanakkor egy fontos küldetés van mögötte.

Szeretném, ha sokak számára nyílna meg az út a pénzügyi szabadság felé, és ehhez sok esetben szükséges a pénzügyi tudatosság növelése.

Az ezen a területen végzett munkásságomat két fő számmal tudom jól mérni:

1. A könyvem eladásaival

Azt gondolom, hogy a Gazdagodj Boldogan könyv egy szuper kezdés azoknak, akik szeretnék okosabban kezelni a pénzüket. Főleg azért, mert nem a száraz pénzügyi információk vannak benne, és nem a „tegyél félre” elvet sulykolja, hanem egy újfajta életutat, életmódot mutat be.

Ha már valaki eljut oda, hogy megvegye a könyvet, és elkezdje olvasni, akkor úgy tekintem, tettem valamit a fejlődéséért. Ha mást nem, elültettem egy apró gondolatot, hogy igenis lehet pénzügyi szabadságról beszélni Magyarországon.

2020-ban több mint 5.000 példányban fogyott a Gazdagodj Boldogan, amivel a kategória abszolút best sellere lett. (A Libri eladások alapján is ezt mondhatjuk.)

Ha csak minden második példányt is olvastak el, akkor is 2500 ember ismerte meg idén a hét lépést és a gondolkodásmódot, ami elvezetett engem a pénzügyi szabadsághoz.

Így átléptük a 10 ezer eladott példányt.

2. Az alapozó tréning részvétellel

A könyvnél egy szinttel magasabban az Alapozó tréningem helyezkedik el. Ezen a tréningen bemutatom a pénzügyi piac sötét oldalát, és lerántom a leplet a pénzügyi tanácsadókról, gurukról, szakértőkről, akik sokszor több kárt okoznak az ügyfeleiknek, mint hasznot.

Ez a tréning számomra a mozgalom, amit el szeretnék indítani. Azt gondolom, hogy mindenkit, aki részt vesz egy ilyen tréningemen, valamilyen szinten megmentek attól, hogy hülyeséget csináljon. Nem túlzás szerintem azt mondani, hogy a legértékesebb három óra lehet, amit valaki a pénzügyeire szánhat.

Bár a covid miatt online kellett megtartani a tréningeket, ez szerencsére nem szegte kedvét az embereknek. (Nekem pedig sokkal egyszerűbb lett.)

Idén 1085 ember vett részt a tréningemen, ami duplája a tavalyinak.

A szendreiadam.hu célja, hogy a laikus embereket elindítsa a pénzügyi szabadság felé, és megadja az alap információkat, amire egy hozzánk hasonló átlagembernek szüksége van ehhez.

Azt gondolom, hogy a könyv, a tréning, és az oldalon található tananyagok bőven elég információt adnak ehhez.

Ezért nem is tervezek további termékeket készíteni, mert egyszerűen nincs rá szükség. Ha megérted azokat, amik a tananyagokban vannak, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy nem a pénzügyeiddel foglalkozol, hanem nyugodtan alszol, csinálod, amit szeretsz, miközben tudod, hogy el fogod érni a céljaidat.

Amit ezt követően tenni lehet, hogy növeled a bevételeidet, és fejleszted magad. Erre pedig ott van a Tudástár Klub…

2. Tudástár Klub

Idén egy nagy váltás történt, ugyanis kivettük a Klubot a szendreiadam.hu alól, és saját arculatot és marketingstratégiát is kapott. Azt szeretném, ha azokhoz is elérne a Klub, akik engem személy szerint nem kedvelnek, ezért kevésbé akarom a saját személyes márkámhoz kötni.

A Tudástár Klub idén tudtommal az ország legnagyobb önfejlesztő közössége lett, immár több mint 4500 aktív előfizetővel.

Ez számomra azt mutatja, hogy jó irányba haladunk, és valóban értéket tudunk adni hosszútávon is az ügyfeleinknek. A színfalak mögött az időm nagy részét azzal töltöm, hogy a Tudástár Klub oktatási rendszerét próbálom a lehető leghatékonyabbá tenni. (Jövőre teljesen új alapokra helyezzük a tantervet, ami így sokkal átláthatóbb és érthetőbb lesz.)

Azt gondolom, hogy még a külföldi legnagyobb önfejlesztési oldalakkal is felvesszük a versenyt, sőt, sok szempontból teljesebb szolgáltatást nyújtunk. Nem nagyon van még egy előfizetés, ahol alig havi 5.000 forintért ennyi értéket lehetne kapni. (Könyvek tudása röviden, mesterkurzusok, tréningek, havi Klubtalálkozók, Workshopok, tanterv, játékosítás, hanganyagok, stb.)

A Tudástár Klub taglétszámának változása 2019-2020

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy bár nem akartam céget építeni, végül is a szilvásváradi utazásunk során úgy döntöttem, bővítem a csapatot.

Így már koránt sem csak az én érdemem ez a növekedés, hanem egy csapatmunka eredménye, ahogy a tananyagok és a marketing is.

A Tudástár Klub csapata egy csapatépítő alkalmával:

Balról jobbra: Laci (tananyagok), Adrienn (projektmenedzsment), én, Ani (oktatásszervezés), Dia (marketing).

Egy szuper csapat alakult ki, és bár korábban féltem tőle, most úgy látom még élvezem is a csapatmunkát, és azt, hogy van kikkel együtt örülni (és őrjöngeni) :).

Feleségem, (immár SZENDREI Bianka) szintén egyre inkább része a csapatnak egyébként, ugyanis egyre több videónkat ő vágja és effektezi.

Profitabilitás: 

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy fogják a Tudástár Klub előfizetők számát, beszorozzák a tagdíjjal, és azt hiszik, hogy ez a cég profitja. Ez nagyon nem igaz!

Egyrészről a bevételünk nagy része ÁFA, ami kapásból nem a miénk.

Ezen felül, míg tavaly még örültünk a 2000 Klubtagnak ma már szó szerint CSŐDBE MENNÉNK, ha csak 2000 tagunk lenne. A méret növekedésével ugyanis a kiadások is jelentősen nőttek. Óriási szoftverköltségeink vannak! Az átlagos havi költségünk meghaladja a 14 millió forintot!

Ez nem panaszkodás, ez tény. Ettől még a cég szerencsére masszívan nyereséges, és van mit visszaforgatni és kivenni is belőle, amiért rendkívül hálás vagyok. De azt fontos megérteni, hogy már koránt sem arról van szó, hogy összebütyköltem egy rendszert és a bevétele a profitom.

A költségek növekedése pedig egy bizonyos értelemben véve felelősséget, kötelezettségeket is jelentenek a számomra. Már más emberek munkája is függ tőlem, és a nyereségből könnyen lehet veszteség is.

Ezt a nyomást nem egyszerű kezelnem, főleg mert alapvetően a szabadságomból nem nagyon akarok lejjebb adni. (Nem azért kezdtem céget építeni, hogy bebörtönözzem magam.)

Ezért igyekszem olyan szemléletben építeni a céget, hogy az nélkülem is működjön. Vagyis, én jelenleg az időm 85%-ában azzal foglalkozok, amivel akarok, és ha ez munka, akkor előremutató, stratégiai kérdésekkel. Például az új könyvem megírásával. Ezt csak azért mondom, mert sokan azt gondolják, hogy sokat kell dolgozni egy céggel.

Ez igaz is meg nem is. Sokat dolgozok, mire felépülnek a folyamatok. Sokat dolgozok a jövőbeni terveken. De ha 2 hónapig könyvet van kedvem írni, az ügyfelek abból sem vesznek észre semmit. Számomra ez a szabadság nagyon fontos.

3. Elindult az alapítvány!

A legjobb maradt a legvégére…

Végre elindult a Tudást és Felemelkedést Alapítvány is, és nem csak papíron: A www.azenugyem.hu oldalon keresztül a közösségi finanszírozáshoz hasonlóan lehet családokat támogatni.

Az alapítvány célja olyan embereknek, családoknak segíteni, akik ÖNHIBÁJUKON KÍVÜL kerültek nehéz helyzetbe, és a pénz valódi megoldást jelent a számukra.

Itt találsz egy videót, abban elmondom pontosan, miért és miként működik az Alapítvány:

 

A Gazdagodj Boldogan bevételeit ezen az alapítványon keresztül juttatjuk el a rászorulóknak, valamint ebből üzemeltetjük magát az oldalt és a rendszert. Egyelőre ez egy heti kb. 10 órában „foglalkoztatott” virtuális asszisztenst igényel, plusz a Tudástár Klub csapata által beletett önkéntes munka.

Az indulást direkt karácsony előttre terveztük, reméltük, hogy ilyenkor mások is szívesebben adományoznak majd, valamint a könyv bevételeiből a projekteket garantáltan be tudjuk fejezni.

Jól sikerült az indulás. A Gazdagodj Boldogan könyv profitját kiegészítve a saját 1 millió forintos adományommal, összesen 2,4 millió forinttal kezdtünk neki a munkának. A közösségünk továbbá több mint 3 millió forinttal szállt be a családok megsegítésébe, így már december végére több mint egy tucat családnak tudtunk segíteni.

Ráadásul így az alapítvány pénzügyi tartalékai nem merültek ki, így folyamatosan tudunk újabb és újabb projekteket keresni.

A következő lépés / mérföldkő az lenne, ha szájhagyomány útján ajánlanák az emberek az oldalt, és év közben is tudnánk projekteket megvalósítani. Hirdetésre nem akarok költeni, mert az adományozók pénzét nem akarom a Facebook meg a Google zsebébe lapátolni.

Ha nem jönnek maguktól az emberek, akkor évente egy nagyobb kampányt tudok csinálni kvázi saját zsebből, remélve, hogy egyszer elérjük a kritikus szintet, amikor is kellően nagy figyelmet kapunk.

Jövőre ha minden igaz akkor az 1%-okat is tudjuk majd gyűjteni, az is nagy segítség lehet. De ha mást nem, akkor megmarad egy kis közösségi alapítványnak, amin keresztül úgy adományozhatunk karácsonykor, hogy azt pontosan nyomon tudjuk követni. Ez is szuper, így önmagában is.

Cégként például adómentesen tudsz adományozni az alapítványunkon keresztül. Csak megmondod, kinek akarsz segíteni, és mi segítünk lebonyolítani.

3. 2020 befektetőként: a hullámvasút

Most nézzük meg, milyen volt az év befektetőként, mit tanultam ebből, és hogyan is áll most a portfólióm…

Tanulság a covidból

Nagyon izgalmas év volt ez befektetőként, és végre volt lehetőségem megélni egy nagyobb zuhanást és pánikot. Ebből sok dolgot megtanultam magamról.

Egyrészről megerősített abban, hogy a részvénybefektetés nekem való. A pánik közepén alig vártam, hogy vásároljak, és nem különösebben zavart a portfólióm értékének csökkenése.

(Bár hozzáteszem, hogy forintban alig volt érzékelhető az ingadozás: amennyit esett az USA tőzsde, annyit gyengült a forint is.)

Azt ugye mindig mondom, hogy írott stratégiával érdemes befektetni szerintem, tehát a szabályok (legyenek bármilyen egyszerűek is) legyenek leírva.

Ezt nem csak úgy mondom, én is így csinálom. Amikor zuhant a tőzsde, szívem szerint mindent befektettem volna egy levegővel. Ez a FOMO, a Fear of missing out, vagyis a félelem, a kimaradástól.

Érdekes volt, hogy ez sokkal inkább hatott rám, mint korábban gondoltam volna. 

De a stratégiám megvédett attól, hogy butaságot csináljak, hiszen abban pontosan le volt írva, miként kell eljárnom. Ennek megfelelően kiszámoltam, mennyi bevételem lesz még az évben, és elosztottam azt a hátralévő hónapok számával. A kapott összeget havonta fektettem be.

Ezzel elkerültem, hogy hirtelen túl nagy összeget tegyek be, ugyanakkor azonnal kapni is tudtam az alkalmon.

Utólag persze lehet, jobban is kihasználhattam volna az esést, de akkor, abban a pillanatban nem volt erre stratégiám, a pillanat hevében, érzelemből pedig nem akartam jelentős módosítást csinálni.

A pszichológiai teher kezelése végett hoztam egy új szabályt, ami a bull–> bear piac változása esetén engedélyez némi azonnali plusz befektetést. Ez az összeg nem túl nagy, hogy gond legyen ha „nem jön be”, de elég ahhoz, hogy úgy érezzem, tettem valamit.

Sok más tanulság is volt, például, hogy az irracionalitás sokkal tovább fenn tud maradni, mint elsőre gondolnánk. Ezt mégis azért akartam bemutatni, mert szerintem ez a szép a befektetésben, és ezért nem fog egy befektetési tanácsadó neked tutit mondani, mert a befektetés önismeret, és folyamatos fejlődés. Még én sem tudtam, hogy így reagálok majd, más honnan tudta volna?

Ezért kell az írásos stratégia is, hiszen így tudom lefektetni a saját szabályaimat, és így van mibe beépíteni a gyakorlatban tapasztaltakat.

A befektetésem számokban

Eddig sem közöltem a befektetési portfóliómat, és ezután sem szándékozom. Igazából szerintem nem lényeges, mert ami nekem jó, az neked úgysem lesz az, és nem is szeretném ezt az érzést kelteni. Tanulni kell róla, nincs mese, az nem megoldás, ha engem – vagy mást – másolsz vakon.

De most azért pár dolgot leírnék, hátha érdekesnek találjátok…

A portfólióm kötvény részét elkezdtem tudatosan csökkenteni, mivel egyszerűen nem látok olyan szcenáriót, amikor 10-20 éven belül hozzányúlnék a pénzem nagy részéhez, nincs értelme kötvényt tartanom. (A kötvényeim most 100%-ban magyar állampapírt jelentenek.)

Az árfolyamok ingadozásai jól láthatóan nem zavarnak, inkább vérszemet kapok, nem pedig szívrohamot.

Van egy szabályom, ami dinamikusan változtatja a kötvény / részvény vásárlást a piaci árazástól függően, ahogy erre fent is utaltam. (Ez még nekem is képlékeny, nem a pontos szabály a lényeg.)

Ha drága a piac, bull van, irracionális rekordokat döntöget a piac, akkor szívesebben veszek kötvényt is, amit az esésnél bizonyos negatív szinteknél, fokozatosan elkezdek betolni a részvényekbe.

Vagyis a portfólióm kötvény / részvény aránya nem tekinthető állandónak, de jelenleg így néz ki:

A részvény részben van egyébként az ingatlan is, ami REIT formájában van jelen. Ez a részvényeim 10%-a, vagyis a teljes portfólióm 7%-a ingatlan.

Ezen felül van a saját lakásunk, ami ingatlan, de azt nem vettem bele a befektetési portfóliómba, habár a magánvagyonom része. (Nem tervezek profitálni belőle, ott csak lakunk.)

Ezt a portfóliót 2015 óta építem, előtte nem beszélhetünk jelentős befektetési tevékenységről. Az évesített hozamom 13,6% forintban, a befektetési összegekre súlyozva.

Idén volt már jóval kevesebb is, nyilván ez folyamatosan változik, és nem gondolom, hogy jó mérőszám lenne, tekintve a rövid időtávot és az abnormális piaci körülményeket. Mindazonáltal én elégedett vagyok vele, nekem igazából a cél a 10%, de már a 4%+ infláció is elég, hogy gond nélkül megéljek belőle.

2020 összefoglalás

Mindent egybevetve szuper év volt. Ha tavaly decemberben ezt ajánlotta volna egy jó tündér, biztosan tenyérbe csaptunk volna. 🙂

Magánszemélyként bölcsebb és tapasztaltabb lettem. Vállalkozóként több lehetőségem van, és számos kihívást sikerült legyőzni. Befektetőként megéltem egy izgalmas évet, és még csak nem is zárult rosszul az év.

Tudom, hogy sokaknak nem volt egy könnyű év a 2020, és lehet picit fájó szívvel olvassák ezeket a sorokat, gondolva, hogy ők le vannak maradva vagy ilyesmi.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy alighanem mindene meg van, amire szüksége van. (Ha nem hiszitek, irány India!)

Tök jó dolog építeni magunkat meg a vállalkozást, de csak ha nem méregetjük magunkat mindig egymáshoz. Én egyre inkább azt látom, hogy egyszerűen nincs értelme versenyezni, meg hasonlítgatni, mert mindenki élete más és más. Nem jobb vagy rosszabb egyik sem, ha el tudod fogadni olyannak, amilyen.

Lehet most irigyelsz, aztán két év múlva meg elpatkolok. Vagy lehet, éppen a cégem csődje hozná el azt a nyugalmat, amit keresek. Lehet éppen addig látod értelmesnek az életet, amíg van miért felkelned, és éppen a sok pénz, vagy a pénzügyi szabadság jelentene kihívást.

Hidd el, van ilyen! Becsüld meg amid van most, és tanulj meg hálás lenni a mindennapokban. Hidd el, ez a legtöbb, amit tenni tudsz magadért! 🙂

Remélem, hasznosnak találtátok, és ne feledjétek megírni, hogy nektek milyen volt a 2020! 

Köszi! Hajrá 🙂

Hasznosnak találtad? Szeretnéd folytatni a tanulást?

Iratkozz fel, és hetente küldök egy összefoglalót a legjobb anyagaimról!