Az utóbbi néhány évem nagyon jól sikerült, és egy picit tartok arról, hogy sokan azt várják, ezt minden évben überelni fogom.

De ez nem célom…

Őszintén szólva, nem akarok minden évben még tovább menetelni, és sikert sikerre halmozni. Az is egy börtön. Éppen azért akartam pénzügyileg szabad lenni, hogy minden nap azt csinálhassak, amit akarok.

És ebben benne van az esetemben az is, hogy inkább lemondok olykor pénzügyi, üzleti sikerekről, hogy több élményben és nyugodtabb hétköznapokban lehessen részem.

Ezt bátran felvállalom. Alighanem nem én leszek a legsikeresebb vállalkozó. Bizonyára nem nekem lesz a legnagyobb vagyonom sem. Nem én leszek az a habzó szájú motivációs guru, aki mindig egy szinttel feljebb akar majd lenni, mint ahol van.

De ez nekem így jó. Én elégedett és boldog akarok lenni. És ha ez megvan, és egyébként szívesen írok, videózok, vagy építem az üzletet, akkor azt is csinálni fogom.

Kérlek, hogy ezzel a szemlélettel kövess és olvasd az anyagaimat. Én a szabadságot keresem, és nem akarok életem végéig délibábokat kergetni. A pénzt, a vállalkozást mint eszközöket használom, hogy az életemet a számomra szimpatikus dolgokkal tölthessem meg. (Ezek jellemzően nem drága dolgok.)

Én szerintem ebben vagyok jó…

Eddig minden évben írtam egy összefoglalót a pénzügyi szabadságomról. Ez számomra is dokumentáció, és ezzel szeretnélek titeket is motiválni. (Ugyanakkor azt is szeretném bemutatni, hogy az élet és a nehézségek nem érnek véget a pénzügyi szabadsággal.)

  • 2018-ban elindult a szendreiadam.hu és megírtam a könyvemet. (Klikk ide!)
  • 2019-ben kezdett el igazán befutni a Tudástár Klub (Klikk ide!)
  • 2020-ban új szintre lépett a vállalkozásom, és elkezdtem a második könyvemet is (Klikk ide!)
  • 2021-ben a cégem egy stabil szervezetté alakult, és elértem a „Függetlenség” szintjét

Az idei év sem volt unalmas, sok dologban sikerült fejlődni, előrelépni, ahol meg nem, ott stabilabb alapokra helyeztem a jövőbeni fejlődést.

Három területre bontva láthatod az összefoglalómat:

(Klikk a linkre a gyors eléréshez)

2021 magánszemélyként: élmények, kihívások

Összességében egy szuper tartalmas év volt, és azt gondolom, semmi nem hiányzott belőle. Ha életem végéig minden úgy maradna, ahogy van, akkor is bőven elégedett lehetnék.

Nyilván mindig lehet jobb, meg lehet több… És nekem is vannak napjaim, amikor lehangolt vagyok, ideges, szomorú.

Már az utazás sem adja azt az izgalmat és örömöt, amit az elején. A szabadság, hogy nem kell bejárnom dolgozni, mára mindennapos. Sajnos, az ember úgy működik, hogy nem tud élete végéig örülni valaminek, amit korábban elért. Ezt már a Gazdagodj Boldogan könyvben is leírtam, most már tapasztalatból is tudom.

Ez egy izgalmas kihívást jelent lelkileg, hiszen arra sarkall minket, hogy elkezdjük a következő „szükséges javítást” is elvégezni az életünkön. Még több élményre van szükségünk, vagy egy nagyobb / szebb házra. (Hiszen úgy is olyan sokat vagyunk otthon!) És akkor már rögtön nem is vagyunk szabadok, az új életszínvonalunkon!

De nekem a szabadság többet ér…

Én ezeket az érzéseket igyekszem nem a körülményeknek betudni. Igyekszem hálás maradni azért, amim van. Igyekszem megelégedni a jelenlegi helyzettel, hogy ne ragadjon magával a következő szint ígérete.

Igazából, mindig van feljebb, és ha most nem tanulok meg megelégedni, akkor a következő szintnél sem fogok tudni.

És ez nem jelent tétlenséget – ezt talán sokan félreértik. Megelégedni nem azt jelenti, hogy nem teszünk arrébb egy fűszálat sem. Hiszen, miért ne tennénk?

A hasznos időtöltések, (ahogy fejlesztjük magunkat, értéket adunk másoknak, a munkánkban előrelépünk) nagyon fontos részei az önértékelésünknek, a személyiségünknek. Ezért szerintem hosszú távon éppen akkor lesz teljes az életünk, ha csinálunk valami értelmeset.

Tehát akarok tenni, fejlődni. De nem kényszeresen. Nem azért, mert muszáj.

Inkább arra figyelek, hogy mivel szeretek foglalkozni, és igyekszem abból többet csinálni, és abban fejlődni.

Egy fontos dolog például, hogy megtanultam hálás lenni akkor is, amikor frusztrál valami a cégemmel kapcsolatban. Miért?

Mert tudom, hogy az tettre késztet. Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor tudom, hogy feladatom van. Egy kicsit felébreszt, visszazökkent, feladatot ad, és a probléma megoldásával végül magabiztosságot nyerek.

Az érzéseim, a kedvem továbbra is egy hullámvasúthoz hasonlóan változnak. A különbség, hogy évről évre egyre jobban megtanulom élvezni ezt az utat.

Könyvírás Mátrafüreden

2019-ben és 2020-ban is melegebb éghajlaton töltöttem a tél jelentős részét, de idén januárban szerettem volna kicsit jobban megélni a telet.

Hiszen, bármennyire is szuper a nyár, valójában a tél is nagyon sok élményt ad: hóemberépítés, túrázás, csúszkálás a jégen. A tél gyönyörű. (Csak egy jó meleg nadrág kell!)

Könnyen azt gondoljuk, hogy az örök nyár mennyivel jobb, de én picit afelé hajlok, hogy a nyár a tél miatt értékes igazán, és minden évszaknak megvan a maga szépsége.

Ez nekem Tenerifén vált nyilvánvalóvá, ahol szinte mindig jó idő van. Meleg és kevés az eső, ezért gyér a növényzet.

Tök szuper hely, és jó volt túrázni, de ha ott élnék, biztosan eszméletlen élmény lenne eljönni Magyarországra a különböző évszakokban, és megnézni azokat az erdőket, tavakat, amik nálunk vannak.

Érdekes belegondolni, hogy a világ nagyrészén nem tapasztalják meg az emberek azt a változatosságot az év során, amit mi. Sok helyen csak egy, máshol két évszak váltakozik, de azok is meglehetősen hasonlóak. (Esik / nem esik)

Szerintem ez is egy picit olyan, hogy aki itt él az elvágyódik, mert az örök nyárban látja a szépet. Aki pedig ott él, elvágyódik, mert unja a bezártságot és az egyhangúságot.

Igazából mindkettő szép, és meg kell tanulni értékelni azt, ami van… Így hát, kihasználtuk a telet, hogy Mátrafüredre költözzünk három hétre.

Mátrafüred 2021 január

Fogtuk Biával a kiskutyát, Dextert, felszálltunk egy buszra, és leköltöztünk egy kis házba a Mátrába.

A szállást interneten kerestem, amit úgy érts, hogy se nem AirBnB, se nem Booking vagy hasonló. A stratégia most az volt, hogy azok a szállások, amik még mindig egy 1920-ban épült weboldalon próbálják hirdetni magukat, valószínűleg alkuképesebbek. (Plusz nem fizetnek jutalékot a portáloknak és nincs ár megkötés.)

Így kerestünk pár ilyen szállást, amit jellemzően idősebbek üzemeltettek. Felhívtunk néhányat, és alkudtunk. Nem azért, mert sóherek vagyunk, – bár lehet – hanem mert több hétre elutazva nem az éjszakánkénti megadott árat akarjuk fizetni – ez szerintem teljesen természetes.

Sikerült is alkudni, 150.000 forintért kaptunk saját kis házat három hétre. Szülők és barátok is meglátogattak minket, amikért 10.000 forintot fizettünk még éjszakánként, így összességében nem volt ez rossz üzlet a másik félnek sem. A covid miatt egyébként sem dübörgött a biznisz.

Nagyon élveztük, tervezünk visszamenni még, főleg, hogy tőlünk busszal 1,5-2 óra alatt ott vagyunk. (Autónk továbbra sincs.)

Irány Dubai: tapasztalatok

Mátrafüred után nem sokkal kezdtük unni a lezárásokat, és érett már bennünk egy külföldi utazás iránti vágy.

Körbenéztünk, hová lehet utazni, és Dubai-t ajánlották sokan. Nem volt éppen célpont, nekem valahogy mindig csak a luxus és a magamutogatás ugrott be Dubairól, ami nem az én világom.

De ahogy elkezdtem utánanézni, több dolog is meglepett:

  1. Nem annyira drága, mint elsőre gondoltam: megfizethető
  2. Egyszerre nagyváros, van ingyenes tengerpartja és jó idő van márciusban
  3. A világ egyik legbiztonságosabb városa, izgalmas kultúrával

Mivel imádom a modern épületeket és felhőkarcolókat, nekem bejött a látvány. Úgy voltunk vele, hogy ha a szolgáltatások drágák is, akkor is egy csomót tudunk majd sétálni, és tapasztalni.

A covidtól nem féltünk, tavaly már átestünk rajta, védettek voltunk mindketten. Így hát, február 16-án útnak indultunk Dubaiba, ahol 5 hetet töltöttünk.

Burj Kalifa Szendrei Ádám

A város sokkal normálisabb, mint gondoltam. A jó értelemben. Biztos sok szuper dolgot hallottál már róla, de megnyugtatlak, megvannak azért a maga problémái. 🙂

Érdekesség, hogy Dubairól tilos az interneten rosszat állítani, különben súlyos büntetésre lehet számítani. Ezt nagyon szigorúan veszik, ezért nem is nagyon akartam kintről posztolni. Csak jókat írni nem lett volna fair, pártatlanul meg elég kockázatos lett volna.

Mi Dubai egyik legjobb környékén laktunk a JLT-n, ami 50 perc sétára volt a legnagyobb strandtól és metróval fél óra alatt bent voltunk a belvárosban.

Dubai közös kép

De nem nagyon jártunk be napi szinten, a környékünkön volt ugyanis minden. A felhőkarcolók között mesterséges tavak, körülöttük pedig üzletek és éttermek voltak. Rengeteg választék volt az ajtón kilépve azonnal. Mivel a város jórésze 20 éve még nem is nagyon létezett, szinte minden zsír újnak néz ki.

Folyamatosan épül, brutális ütemben. Egy videóban azt mondták, hogy a világ összes darujának 25%-a Dubaiban van. Kicsit soknak érzem, de az biztos, hogy gyors ütemben épül.

Ami nagyon megdöbbentő volt az a társadalmi rétegek közti különbség, és a rasszok társadalmi rétegződése. Mi azt tapasztaltuk, hogy fehér emberként a „tápláléklánc” csúcsán voltunk, mindenki hajbókolt, előre engedett, kivéve az arabokat.

Az arabok (akikből nem sokat látni a dubai utcákon) vannak a „csúcson”, ők keresnek a legjobban, nekik szinte elsőbbségük van az utcán. Utána a fehérek, feketék, ázsiaiak és végül az indiaiak. (Dubai lakosságának kb. 30%-a indiai)

Ugyanazért a munkáért kevesebb bért kap az alacsonyabb rasszba tartozó. Az építőmunkások és hasonló foglalkozású bevándorlók szinte egytől egyik ázsiából, főleg indiából jönnek, és éhbérért dolgoznak, minden joguktól és méltóságuktól megfosztva. Keress rá nyugodtan, miket írnak ott dolgozó indiaiak, brutális.

Ebből persze mi nem sokat érzékeltünk. Viszont elmentünk Dubai legjobb és legrosszabb könyékére is, és brutális a különbség.

A fényűző luxustól másfél órányi buszozásra a sivatagon át megérkezel az International Citybe, ahol 8-an laknak egy lakásban, és egy ágyért (bed space) fizetik ki a havi bérük közel felét! (Egy tanulmány a témában angolul.)

Míg a belvárosban egy kajáldában egy kóla került 800 forintba, addig a külvárosban ebből ittunk egy teát, egy kávét, és egy lassit (indiai joghurt ital).

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, de nem szívesen költöznénk ki. A keresetek jónak tűnnek (fehér galléros munkával), de mivel alacsony az adó, amint gyerekeid vannak, iskola kell, esetleg orvoshoz kell menned, tátva marad a szád a költségektől.

A törvények és szabályok rendkívül szigorúak, amitől ugyan rend van, de félő is ugyanakkor, hogy mikor kerülsz egyszer te is célkeresztbe. Egy ottélő azt javasolta, hogy ha összetűzésbe kerülsz egy helyivel, mert például többet akar fizettetni veled, jobb ha kifizeted mielőtt rendőrt hív.

Egy két gyermekes családnak nagyjából 1,3-1,6 mFt-ra van szüksége a jó megélhetéshez. Ehhez képest egy indiai építőmunkás alig 150-200 ezer forintot keres. (És ebből a felét hazaküldi a családnak!)

Arról nem beszélve, hogy egy hónap után már egy aranykalitkába zárva éreztük magunkat. A városból nem tudsz kijutni, mert minden oldalról sivatag és tenger veszi körül. Egy jót sétálni, túrázni nem tudsz, csak a beton van, és néhány mesterséges park.

Érdemes megtapasztalni, ajánlom uticélnak, de senki ne gondolja, hogy ott fenékig tejfel az élet.

Megjelent a SzuperÉn könyv

Míg kint voltunk Dubaiban megjelent a SzuperÉn című könyvem. Nem terveztem második könyvet írni, de egyszerűen úgy éreztem, ezt a tudást át kell adnom az embereknek.

Igazából ez a könyv az elmúlt 10+ év alatt megszerzett önfejlesztési tudást foglalja össze egy lépésekre bontott rendszerben. Azt a szemléletet tükrözi, amit én vallok, hogy csak rajtad múlik, milyen életet építesz magadnak. Ehhez ad támogatást.

A könyv megjelenésekor egy kis kampányt is csináltunk hozzá, erről az üzleti résznél részletesebben írok majd. Összességében jó fogadtatása volt a könyvnek, azonnal több ezer példányban elkelt, a visszajelzések pedig nagyon jók.

Ebből a könyvből is adományozok, méghozzá 500 forintot könyvenként. Ha érdekel a könyv, itt találsz róla még információt.

A könyvhöz egy csomó bónuszt is készítettem, illetve a Tudástár Klubba bekerült egy 3 hónapos SzuperÉn képzés, ami a könyv folytatása hivatott lenni.

Így telt a nyár…

A nyarat szeretjük Budapesten tölteni: strandolunk, sétálunk, kiülünk a Deák térre.

Idén sem mentünk nyaralni, élveztük, hogy nyitva vannak a dolgok itthon is. Bár elég meleg nyár volt, és mivel nincs a lakásban légkondi, azért volt olyan hét, amikor már szóbajött, hogy beszerzünk egyet.

Elég jól bírjuk egyébként a meleget, de ez már nekünk is sok volt. Aztán ahogy ez a forróság elmúlt, úgy a légkondi ötletét is jegeltük. Annyira nem bánom, hogy nem kell tisztíttatni, szerelni, cserélni, plusz a környezettudatosság is ellene szól, de ha jövőre is ilyen meleg lesz, lehet beruházunk rá.

Sikeresen megcsináltam az utolsó vizsgámat is a Bankárképző Certified European Financial Analyst (CEFA) képzésén, amivel egy nemzetközileg elismert befektetéselemzői diplomát szereztem.

Most már szabad az út Londonba, hogy megcsípjek valami zsíros pénzügyi állást, mint alapkezelő. Szívesen lennék stratégiai tanácsadó egy S&P500 indexkövető alapnál például 🙂

(Ez vicc volt: Az indexalapoknak nincs stratégiája.)

Kint voltunk a magyar-portugál meccsen is: ez volt életem első „igazi” focimeccse. Nem vagyok nagy foci drukker, a jegyeket ajándékba kaptuk, és kíváncsiak voltunk, milyen élőben egy ilyen esemény.

Toltam egy hot-dog + coca-cola kombót, mintegy 4 ezer forintot fizettem érte… Yolo!

Kiugrottunk Bécsbe is meglátogatni egy gyerekkori barátomat, aki kint lakik egy ideje. Jó élmény volt, Bécs nagyon szép, szeretem a német nyelvet, és nem is volt drága Pesthez viszonyítva.

Vonattal olcsóbb Budapest-Bécs, mint Budapest-Szeged, és időben sem sok, szóval ajánlom ezt is mindenkinek. Érdemes Bécs belvárosából is kisétálni a külvárosba, és látni, hogy ott sem minden kerítés van kolbászból.

(Könnyű a külföldi utakon a belvárosból levonni következtetést, de Budapesten sem a belváros az átlag, és Magyarországon belül sem Budapest.)

Egyébként a bécsi életszínvonal és az árak nekem nagyon élhetőnek tűnnek, nekem szimpatikusabb, mint London vagy Luxemburg. De ez egyéni preferencia is.

Én hiszem, hogy az ehhez hasonló városok közül bármelyikben tudnék boldogan élni. Viszont a szociális kapcsolatok miatt, ha csak lehet igyekeznék a közelben maradni.

Irány Tenerife, céges buli

Nyár végén pedig fogtuk magunkat, és kimentünk vissza Tenerifére, ahol egy hónapot töltöttünk.

  • Egy hetet a Tudástár Klub csapattal: céges buli volt Tenerifén
  • Egy hetet Bia anyukájával, aki meglátogatott minket (élete első tengerparti nyaralása volt)
  • Két hetet pedig kettesben, feleségemmel, Biankával

Ez a csapatfotó, amit egy tengerparti grillezés után lőttünk:

Tenerife Tudástár Klub

Balról jobbra a képen: Ani – közösségi menedzser, Dia – marketing, Bia – média menedzser, én, Adrienn – ügyvezető, Laci – hang és tartalomgyártás. Egyedül Évi nem tudott velünk tartani, aki az ügyfélszolgálatot viszi.

Voltunk a világ egyik leghíresebb csúszdaparkjában a Siam Parkban. Voltunk a Teide tetején. De ami talán a legjobb program volt, az egy 1.800 forintos grill szett, amit a boltban lehet venni (itthon is árul ilyet a Tesco). Ez egy alumínium tepsi, abban szén, gyújtós papír, és egy rács: meggyújtod és 15 perc múlva lehet rajta grillezni.

Vettünk két ilyet, és gerilla grilleztünk a parton, ahonnan láttuk az évszázad nagy eseményét, ugyanis kitört egy vulkán a szemközti szigeten. (A Cumbre Vieja)

Itt közel két hétig nem dolgoztunk, folyamatosan mentünk, programokat csináltunk, szórakoztunk. Egy kicsit ki is fáradtam ebben, jól esett utána visszatérni a napi rutinhoz.

De nagyon jó volt, a csapat is nagyon élvezte, mi is, Bia anyukája is, szóval mindenkinek bejött Tenerife és a nyaralás. Mivel mi már másodjára voltunk hosszabb ideig, elég jól megismertük a helyet, szinte olyan már mintha hazajárnánk.

El is kezdtünk spanyolul tanulni: napi 2 szót tanulunk meg, egy speciális módszerrel, így várhatóan egy év múlva elérünk az alapfokú nyelvvizsga szintre. (de már most sem adnának el minket)

Tenerifére hamarabb költöznék ki, mint Dubaiba, de ott is zavar kicsit a bezártság, elszigeteltség. Tök élhető egyébként, de annyit nem ér nekem, hogy itthagyjam a kapcsolataimat, szüleimet, az életünket.

Nyaralós helynek nagyon szuper, évente 1-2 hónapot tök szívesen töltök ott, ami AirBnB foglalással kettőnkre kijön az autón és klímán megspórolt pénzből.

Célok, napi rutin, tanulságok

Az év vége már inkább a tervezgetéssel és a céljaink megvalósításával teltek. Ezek közül az egyik, hogy szeretnénk gyermeket vállalni hamarosan.

Sajnos ennek jelenleg elképzelhető, hogy egészségügyi akadálya van, ez még nem világos. Minden esetre nem vetjük el az örökbefogadás lehetőségét sem. Elindítottuk a folyamatot ebben az irányban is.

Nyilván gyerek mellett teljesen át fog alakulni az életünk, és a hétköznapjaink. Sokat beszélgetünk erről, és éppen ezért igyekszünk most megvalósítani dolgokat, amiket később nehéz lenne. Jövőre beterveztük az El Camino-t például, ami egy 30 napos, napi 25 km-es gyalogtúra Spanyolországban.

Írtam nem rég arról, ha valaki nem mer pénzt költeni, akkor kifuthat az időből bizonyos élményekkel kapcsolatban. Nem szeretnék ebbe a hibába esni. Szeretem gyűjteni a pénzt, szeretek befektetni, de nem akarok átesni a ló túloldalára sem. (A pénzügyi résznél írok majd részletesebben erről.)

Mindkettőnknek fontos az egészségünk, ezért rendszeresen járunk szűrővizsgálatokra, ha gond van, nem halogatunk, orvoshoz megyünk. Nekem fel is volt írva idénre, mint cél egy teljes szűrés, amit teljesítettem is. Szerencsére, minden ok.

Rendszeresen edzünk mindketten. Nekem minden évben alábbhagy a kedvem az ősz beálltával, nem tudom, talán a hidegben kevésbé van kedvem elmenni – meg a kabát alatt úgy sem látszik pár plusz kiló. 🙂

Mivel ez minden évben megtörténik, különösebben nem feszülök rá, arra figyelek, hogy ne tunyuljak el, egy kis mozgás legyen azért minden nap. Ha mást nem, sétáljak, fekvőtámaszozzak, vagy menjek el fallabdázni. Ha már szemmel láthatóan több kalóriát viszek be, mint fogyasztok, akkor jellemzően észbe kapok, és komolyabban veszem az edzést.

A megfelelő napi rutin nagyon fontos számunkra.

Főleg, mivel otthonról dolgozunk, könnyű halogatni dolgokat, szétcsúszni picit. Ezért igyekszünk konkrét időkereteket szabni. Ez azért érdekes, mert ha nincs rutin, nem vagyunk hatékonyak, és ettől rossz kedvűek leszünk. Ha van rutin, akkor pedig minden nap „ugyanolyan”, ami idővel meg unalmassá válik, és ettől leszünk rossz kedvűek.

Így valójában az évet visszanézve azt látom, hogy pár havonta cseréltük a napi rutint: volt, amikor reggeli előtt elmentünk edzeni, és délelőtt is, délután is dolgoztunk. Volt, amikor később keltünk, lazán reggeliztünk, edzettünk, és csak délután dolgoztunk. Aztán volt olyan is, hogy reggel korán keltünk, gyors edzés, reggeli, munka, és ebéd után már nem nagyon dolgoztunk.

Igazából mindnek meg volt a szépsége. De nem félünk váltani sem, ha már meguntunk egy rutint. A leghatékonyabb talán a reggeli edzés, munka, és viszonylag szabad délután volt. Igazából napi 4-5 óra fókuszált munkát elégnek gondolunk, ennél többet hosszú távon nem szeretnénk dolgozni.

Ha leméred, hogy a napi 8 órás munkában valójában mi az, ami tényleg fókuszált munka, rájössz, hogy napi 5 óránál nagyon nehéz többet beletenni. Persze, van amikor én is beleteszek akár 8-10 órát is, ha elkap a gépszíj és kedvem van hozzá.

A célunk továbbra is egy kiegyensúlyozott, egészséges, szabad élet.

2021 vállalkozóként: fő tanulságok

Röviden összefoglalva a vállalkozói tevékenységem a következő részekből áll:

  1. A Szendrei Ádám
  2. A Tudástár Klub
  3. Az Én Ügyem projekt

Ezek működtetését három szervezet viszi: az egyéni vállalkozásom, a Profitszakértő Kft, és a Tudást és Felemelkedést Alapítvány.

Az egyéni vállalkozásom nem mérvadó: a mentorprogramok, tanácsadások, tananyagok bevételei érkeznek ide, ezzel kihasználva a KATA adózási lehetőséget éves 12 mFt-ig.

A Tudástár Klub

A bevétel jelentős része a Kft-ben keletkezik meg, ezek az adatok nyilvánosak, bárki meg tudja nézni az e-beszamolon a cég teljesítményét.

mérleg

Tavaly óriásit nőtt a Tudástár Klub és piacvezetővé váltunk az önfejlesztő és üzleti tagsági rendszerekben. Ez jelentős szervezetfejlesztési feladatokkal is járt, egyedül már nem tudtam volna működtetni a céget. Már tavaly írtam, hogy havi 14 millió forintos kiadásunk van, ez idén már 17-18 millió forintra emelkedett.

Rengeteg pénzt forgattam vissza abba, hogy több embert érjünk el, jobb szolgáltatást nyújtsunk, és egyre több tananyag kerüljön be. Csak néhány példa:

  1. Bekerült egy 3 hónapos önfejlesztő képzés a SzuperÉn alapján
  2. Bekerült egy 3 hónapos pénzügyi, befektetési képzés a befektetéselemzői tanulmányaim alapján
  3. Bekerült 10+ új mesterkurzus, melyek darabja hétszámjegyű tétel
  4. Fejlesztve lett applikáció, javult a hanganyagok lejátszása
  5. Újravettünk, javítottunk anyagokon, és ezt folytatjuk is
  6. Egységes arculatot kaptak a mesterkurzusok, profi studiót
  7. Elindult a külföldi terjeszkedés előkészítése
  8. Bekerült 30+ új tananyag írásos és hang formában

Bárcsak azt írhatnám, hogy ezen tevékenységet kirobbanó eredményhez vezettek, de sajnos nem. A taglétszámban nem sikerült érdemi növekedést elérni tavalyhoz képest. Tavaly 4.500 Klubtag volt a maximális létszám, ami idén 5.500-ig emelkedett. Viszont az őszi kampány nagyon rosszul sikerült, így ismét 4.500 körül zárjuk az évet.

A tavalyi évet árbevételben valószínűleg jelentősen túlszárnyaljuk, de profitban nem valószínű. (Pontos számokat majd áprilisban látunk.)

Én továbbra is nagyon hiszek a termékben, és a hozzá kapcsolt szolgáltatásokban, és célom lenne legalább egy 10.000 fős közösséget létrehozni Magyarországon. Azok a sikersztorik, amiket a Klubtagok megosztanak velünk bizonyítják számomra, hogy van értelme ebbe erőt és energiát tenni.

Sajnos, nem könnyű eladni az embereknek, hogy a napi ingázás közben hallgassanak önfejlesztő anyagokat – És legyenek ebben kitartóak! 🙂

Cégvezetői tapasztalatok

Cégvezetőként a feladataim jelentősen megváltoztak, és már nem tudok minden területet átlátni és menedzselni. Nem tudom egyszerre én vinni a marketinget, és közben videókat gyártani, tartalmat írni, és még a fejlődést is koordinálni. Ugyanakkor, minél több ember dolgozik együtt, annál bonyolultabbak a folyamatok, annál gyakrabbak a félreértések.

Meg kellett tehát határozni, hogy mely területek azok, amikben a legnagyobb hozzáadott értékem van, és szeretem is csinálni. Minden mást pedig ki kell szervezni a csapatnak.

Ez eddig is működött, viszont idén ilyen szempontból egy nagy (még kívülről nem látható) előrelépést tettünk: elkezdtük ledokumentálni a folyamatainkat. Leírásokat készítünk mindenről, amit csinálunk. (Ezúton is köszi Csepregi Balázsnak a fejtágításért a témában!)

A leírásoknak köszönhetően a cégbe behozott tudás nem csak egy ember fejében lesz meg, hanem a cég tulajdonává válik. Bekerül a közös kalapba, amit a többi csapattag is fog tudni használni. Ez azért nagyon jó például, mert a külföldi terjeszkedés során nem kell majd mindent előlről kezdeni és leoktatni. Ott lesz minden leírva, és az új csapattagok a leírások alapján fognak tudni dolgozni.

Ezen felül mindenki számonkérhető lesz, hiszen nem egy elfelejtett telefonbeszélgetés, vagy email alapján dolgozunk, hanem feladatleírások, kvázi útmutatók alapján. Ami nincs bent az útmutatóban, az olyan, mintha nem létezne. Ami bent van, az viszont tutira meg kell, hogy valósuljon. Ez biztosítja a konstans minőséget, a kevesebb hibát, és összességében jobb minőségű és gyorsabb munkavégzéshez vezet.

Sőt, mivel más vállalkozó barátaim is elkezdik ezt a rendszer, így egymás között könnyen megoszthatóvá válik a megszerzett tudás. Képzeld el, mekkora érték lesz a cégem dokumentum tára!

Elsőre macerásnak tűnik, és plusz adminisztrációs tehernek. De ha belegondolok, hányszor volt, olyan, hogy „hová is kellett beszúrni azt a kódot, meg mi is volt az…” – és ezzel elmegy két óra, akkor könnyű belátnom, hogy egy leírás bizony jelentős időt tud megtakarítani.

Anno, még a mesterképzésemen mutatott egy oktató egy ábrát a cégek fejlődési szintjeiről. Nem hiszem, hogy pont ez volt, de ilyesmi:

A lényege, hogy a vállalkozások szakaszokban fejlődnek, majd a szakaszok végén egy új szintre kell fellépniük.

Mindig a szintlépéseknél dől el, hogy a vállalkozás tud-e annyit változni (change), hogy megugorja a következő szinthez szükséges feltételeket. Ha nem, akkor stagnál, vagy hanyatlani kezd. Ilyenkor vesznek össze a tulajdonostársak is a leggyakrabban. (Nálam ez legalább nem áll fenn.)

Én ezt az évet egy olyan időszaknak látom, ahol a nagy fejlődés után szintet kellett lépnünk.

Ehhez sok dolgon változtatnunk kellett, számos belső fejlesztés történt, ami előkészítette a céget, hogy fellépjen a következő szintre. Ez rengeteg erőforrást és pénzt is elvitt, azonban így „megerősítettük az űrhajónkat, hogy bírja a nagyobb sebességet”.

Marketing tesztek, stratégiák

Rengeteg dolgot kipróbáltunk a marketingben: online konferencia, lead magnetek, direkt hirdetések, trial, nyitott / zárt tagság, áremelés, ingyenes próba, automatizált kampányok, sok / kevés kontent, személyre szabott kontentek, stb, stb… Ezek a tesztek rengeteg időt vittek el, de nagyon sok tanulságot hoztak.

Végül egy Freemium nevű üzleti modellnél tettem le a voksom: ingyenesen kipróbálható a termék korlátozott verziója regisztráció után. Ezt követően egy próbalehetőséggel egy hónapig teljes elérést lehet vásárolni alacsony áron, majd teljes árú előfizetésre vált.

Aki szereti az ilyen ábrákat, annak itt egy vizuális megjelenítés, ami az ügyfél lehetséges útvonalait mutatja a rendszerben:

Tudástár Klub Freemium rendszere

Az indok a következő: azt látni kell, hogy ha tényleg változást akarunk hozni az emberek életébe, akkor rá kell vennünk őket, hogy szenteljenek nekünk figyelmet. Meg kell mutatni nekik, hogy mekkora érték is van a Tudástár Klubban. Ezt már önmagában felsorolni is nagyjából fél óra!! Ezért ez egy nagyon nehéz feladat nekünk!

(Én őszintén hiszem, hogy ha valaki MEGÉRTI, mi van a Tudástár Klubban, akkor nagyon valószínűleg csatlakozik, nem nagyon kell tukmálni. Csak annyira sok benne az érték, hogy már elmondani is nehéz.)

Időt kell tehát szereznünk a figyelemre: ez nem egy szép pulcsi, ami megtetszik és megveszem. Ez gyakran nem impulzív vásárlás, és nem is célunk impulzívvá tenni, mert azt szeretnénk, ha sokáig használnák a tagok, ha elköteleződnének.

Ezért szeretünk például email listát építeni, mert az emailjeinkben értéket adva, folyamatos figyelmet kapunk, és be tudjuk mutatni az elköteleződés értékét. Be tudjuk mutatni, hogy napi 10 percet – amit egyébként a közösségi médián tölt – hasznosan felhasználva havi 4 könyv tudásával lehet valaki gazdagabb.

De nagyon nehéz mindig újabb és újabb csalikat (email címért adható anyagok) kitalálni, idővel ezek pedig elkopnak, unalmassá válnak. Nincs rá mód, hogy minden ilyen anyagot én csináljak meg.

Őszintén szólva nem is akarom, hogy az emberek miattam csatlakozzanak a Tudástár Klubba, nem akarok én lenni, aki „táncol”, hogy jöjjenek az emberek. Egyrészről baromi fárasztó, és nem élvezem, másrészről pedig nem kiszervezhető.

Mással megcsináltatni viszont nehéz: vettünk fel előadásokat más szakértőkkel, de akkor a hirdetésben is őket kell hirdetnünk. Ráadásul, aki megadja az email címét, hogy megnézzek egy előadást mondjuk a Domán Zsolttól, még nem fogja megérteni, hogy mi van a Tudástár Klubban.

A folyamatos csaligyártás rengeteg erőforrást elvitt. Ahogy a kampányvideók legyártása is. Úgy éreztem, hogy jobb lenne ezeket az energiákat inkább a termékbe tolni, és majd az behúzza az embereket, hiszen jobb lesz a szolgáltatás.

Ezért is kezdtem el a Tudástár Klub Akadémiát, ahol velem tanulhatnak azok, akik komolyan gondolják. Ezért lesz egy fő csali, ami az ingyenes regisztráció és próba, hogy azok adják meg az email címüket, akiket tényleg a Klub érdekel. Ezért csinálunk nagyobb élő rendezvényeket a Klubtalálkozókból jövőre, és ezért veszek én is jobban részt majd a Klub belső életében. (Kihívásokkal például.)

Most úgy érzem, év végére sikerült egy minden oldalról jól ledokumentált, nélkülem is működő rendszert felépíteni. Ezzel sok időnk és energiánk felszabadul csapat szinten is, amit a fejlesztésekbe tudunk tenni. Hogy üzletileg ez miként fog megtérülni, azt meglátjuk. Én azért bízom benne, hogy ha fejlődünk és jobb a cucc, akkor idővel ezt a piac is észreveszi.

Külföld + fejlesztések

A külföldi terjeszkedést főként Közép-Kelet-Európában gondoljuk, hasonló üzleti modellel, mint itthon. A szolgáltatás hasonló lesz, de egy picit lecsupaszítjuk a terméket. Először is tesztelni szeretnénk egy alap verziót, és ha az képes az én személyes márkám nélkül is profitot termelni, akkor folytatjuk a fejlesztést.

Ezért is fontos, hogy az itthoni marketing stratégia is tudjon nélkülem működni, hiszen csak így lesz adoptálható. (Nyilván nem tudok román nyelven élő webinárokat tartani.)

Kívülről az utóbbi hónapokban nem sok előrelépés volt ebben a tekintetben, de belül azért haladunk: fordítjuk az anyagokat, készen vannak a weboldalak, a játékosítás, folyamatban vannak a hanganyagok felvételei. Mivel nem lettünk kétszer annyian, egy picit döcögősen megy, hiszen közben a hazai szolgáltatást is fejlesztjük.

Azáltal, hogy nulláról újrahúzunk egy Tudástár Klubot, lehetőségünk lesz új technológiai rendszerekkel is kísérletezni. Ahol jó tapasztalataink lesznek, azokat áthozzuk a magyar oldalba is.

Koncepcionálisan is javítani szeretnénk a Tudástár Klub küldetésein. A nemzetközi oldalon alapból úgy indulunk, hogy a tananyagokat 10 perces leckékre bontjuk, azokat küldetésekbe ágyazzuk, így egy-egy készség fejlesztése olyan lesz, mint a Duolingo, csak önfejlesztőknek. Ezt, ha minden igaz, apposítjuk, és játékosítjuk.

Ezt a hazai oldalba is elkezdtük áthozni például, tehát hamarosan a küldetések nem csak 8 tananyagból fognak állni, hanem sokkal többől. A küldetés nem emailben fog futni (bár lehet emlékeztetőt kérni), hanem a Mesterkurzusokhoz hasonlóan egy lépésekre osztott rendszerben, ahol látjuk, hol tartunk.

Egy lépést pedig 10 perc hosszúságúra tervezünk, tehát a könyvekből készült (jelenleg mintegy 40 perces) anyagokat feldaraboljuk kisebb lépésekre. (Ez a microlearning koncepció, ami még hatékonyabb tanulást tesz lehetővé!)

A tananyagok elérhetőek maradnak egyben, ahogy most is, de a küldetésben egy megadott útvonal mentén, 10 perces blokkokban lehet majd haladni és pontokat, kitüntetéseket gyűjteni.

Azt gondolom, hogy jövőév elején ez el fog tudni indulni, és akkor látunk majd számokat. Elsőként Romániában indulunk, megnézzük, miként muzsikál, és ha sikerül felépíteni, akkor megyünk tovább, más országokra is. Ezért is fontos a folyamatok dokumentálása: ha egyszer már megcsináltuk, másodjára könnyebb lesz.

Könyvek, alapítvány

Végül csak néhány gondolat a könyvekről és az alapítványról.

Ezt a táblázatot küldtem ki nem rég az idén eladott könyvekről, és az így összegyűlt adományokról:

könyvek adományok

Ehhez még decemberben jött nagyjából 200-200 könyveladás, pontos számokat még nem néztem. De a lényeg, hogy kb 3.300 példány fogyott a Gazdagodj Boldogan könyvből, és 4.400 a SzuperÉn című könyvből. Utóbbi nyilván a bevezető kampány miatt ért el ekkora számosságot, összességében hasonló mértékben fogy hónapról hónapra.

Annak nagyon örülök, hogy sokan a Klubtalálkozókon már a SzuperÉn könyvemmel jönnek oda dedikálást kérni, és erről ismernek elsősorban. Szerintem mindkét könyvben benne van a szívem-lelkem, de mivel eleinte főleg a pénzügyi részről kommunikáltam sokan talán a pénzt társították hozzám.

Pedig a pénzügyi szabadság szerintem sokkal többről szól, mint a „sok pénzről”, valójában inkább egy életmód, felfogás, hitrendszer. Ami szépen beleillik, és talán egyenes következménye annak a mentalitásnak, amit a SzuperÉn könyvben bemutatok.

Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e harmadik könyv. Nos, már az első után is azt gondoltam, hogy nem fogok több könyvet írni jó ideig. De aztán jött egy ötlet, kaptam egy kis megerősítést, és megszületett a SzuperÉn.

Egyébként imádok írni, tehát a kedvem biztosan nem fog akadályt jelenteni. Inkább az, hogy csak olyan témában akarok kiadni, és olyan könyvet, amire tényleg nagyon büszke tudok lenni, ami igazán én vagyok. Tehát nem célom csak azért írni, hogy legyen még egy. Inkább keveset írok, de azok üssenek. Egyelőre viszont nincs olyan koncepció a fejemben, amiről szívesen adnék ki könyvet, de ez bármelyik pillanatban fordulhat.

Viszont, a csapattal összeraktunk egy nagyon ütős dolgot. Ez is egy fizikai termék lesz, és jövő év elején indul el. Ez mindenkinek jó hír lesz, aki szereti vezetni a céljait, vagy naplózni a szokásait. Egyelőre többet nem mondok, de szerintem szuper király lesz, és nagyon várjuk, hogy lerántsuk a leplet.

Ami az alapítványt illeti: nagyon szuper évet zártunk, sok családnak segítettünk, amit ezúton is köszönök a nevükben is mindenkinek, aki részt vett az ügyekben.

Egy kisvideó az alapítványról:

Néhány szám:

  • Idén beérkezett adományok összesen: Kb. 8.600.000 Ft
  • Saját adományom: 1.000.000 Ft + 3.286.012 Ft (könyvek)
  • Idén segített családok száma: 37 család
  • Összesen megsegített családok száma: 63 család

Itt azt fontos megjegyezni, hogy abszolút nem cél a növekedés, ez egy non-profit szervezet. Vagyis a cél az általam és a közösség által felajánlott pénzek eljuttatása a legjobb helyre, hatékonyan, átláthatóan. Szuper, ha meghívnak interjúra, vagy kapunk ingyenes reklám lehetőséget: ezeket mindig elfogadom, bármilyen elfoglalt vagyok is!

Örülök, ha több családnak tudunk segíteni, de ezért nem fogok például hirdetésre költeni az alapítvány pénzéből. Az alapítvány fő célja, a kapott adományok közel 100%-át* arra fordítani, hogy a lehető legtöbb embert emeljünk fel.

A növekedés se nekem, se nektek, se senkinek nem érdeke, ha közben csökken a pénzek felhasználásának hatékonysága. Szuper, ha egyre többen adnak, és azokat a pénzeket is jó célokra fordítjuk, de ezért nem fogunk óriásplakátokon hirdetni a közösségünk felajánlásaiból. (Hacsak nem valaki direkt erre ad pénz az alapítványnak.)

*Miért közel 100%? Azért, mert sajnos vannak adminisztrációs terhek, kell könyvelő, bankszámlát vezetünk. De mindenki ingyen dolgozik az alapítványban, vagy a cégem fizeti az idejét.

Előrelépés, hogy az idei évben sok kapcsolatot sikerült kiépíteni, melyeknek köszönhetően megbízható forrásokból kapunk ajánlásokat a rászoruló, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került családokhoz. Remélhetőleg ezáltal a növekvő érdeklődést is „ki tudjuk szolgálni” olyan ügyekkel, amikben hiszünk, és amelyeket mi is szívesen támogatnánk.

2021 pénzügyi és befektetési oldalról

Végül, lássuk a pénzügyeket, amik végül is a fenti két témának a lenyomata, valamint a céljaim elérésének az eszköze.

Személyes pénzügyeink

Továbbra is tartjuk, hogy jelentősen a lehetőségeink alatt élünk. Nekünk ez nem jár különösebb erőfeszítéssel, tudatossággal, igazából sok dologra nincs igényünk, amire másoknak van.

Viszont az idei év anyagilag is sikeres volt, és megtehettük, hogy lazábban költsünk, mint tavaly. Évről évre egyébként apránként emelni szoktuk a havi keretünket, és ezt idén is megtettük.

Jelenleg a következő szabályok mentén költünk, havonta:

1. Saját lakásban lakunk, nincs hitelünk.
2. Rezsi: 55.000 Ft
3. Vész-vész tartalék: 10.000 Ft (ez az elromlott cuccok pótlására)
4. Bia zsebpénz: 50.000 Ft
5. Ádám zsebpénz: 70.000 Ft
6. Közös kiadások: 120.000 Ft

Ez így 305.000 Ft havonta. Erre rájön évente + 6 x 100.000 Ft, amiket amolyan bónuszként használunk, és 2 x 1.000.000 Ft utazásra.

Ha ezeket is havi összegekre számoljuk, akkor 2.600.000/12= 216.666. Ft. A havi kiadásunk tehát 521.666 Ft, kettőnkre.

Ez nem több, mint fejenként az országos átlag kereset. Azt gondolom nyugodtan mondhatom, hogy nem élünk nagy lábon, mégis rendkívül sok élményben van részünk.

A függetlenség szintje

Korábban írtam már róla, hogy sokat kattogtam a pénzen. Lefekvés előtt is sokszor agyaltam a célokon, számolgattam, nézegettem a portfólióm. Ez nem szűnt meg akkor sem, amikor több pénzem lett, csak a számok lettek nagyobbak (és ijesztőbbek).

Alighanem ez egy (rossz?) szokás inkább, és nem a konkrét anyagi helyzetemmel függ össze. A korábbi célom teljesülése nem megnyugvást hozott, csak egy kétszer akkora célt. Ezt most már majdnem elérve, már látom a még kétszer nagyobb célt is. Más, nálam jóval gazdagabb emberekkel beszélve mondhatom, hogy ez „teljesen normális”, mások is hasonló cipőben járnak.

De, a kattogásból, ennek tudatosításával sikerült lejjebb adnom.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is agyalok ennyit, miért aggódok. De nem nagyon találtam racionális indokot, és kicsit belefáradtam a nagyobb és nagyobb célok hajtásába is. Egyszerűen, hoztam egy döntést, hogy „leszarom”. Legyen bármi, nem lesz bajom. Ennyi pénzt, amennyiből most élünk, a KFC-nél is megkeresek szendvicset árulva. Akkor meg minek kattogni rajta.

Ez az egyszerű döntés persze nem volt olyan egyszerű. Inkább sok döntés, sok gondolkodás, naplózás, hálaadás, és hasonló önfejlesztő feladatok eredménye. De végül, a döntés meghozása volt a pont az i-re.

Persze, az is segít, hogy szintet léptem a pénzügyi szabadság lépcsőin:

pénzügyi szabadság

Eddig az ábrán látható 3-as szinten voltunk, tehát a szükséges életszínvonalunkat tudtuk volna fedezni a passzív bevételünkből. Ez már egy nagyon kényelmes szint, hiszen soha nem kell semmi olyat csinálnia az embernek, amit nem akar. De ebből még nem feltétlen jön ki minden, amit megszokott.

Főleg, hogy tavaly elkezdtünk utazni, kicsit lazábban költeni, ezek megnövelik a szintekhez szükséges vagyont. Ugye, ha valaki okosan fektet be, akkor nagyjából az éves kiadásának 25-30 szorosára van szüksége, hogy passzívan kitermelje azt. Ez nincs kőbe vésve, erről itt írtam.

Hála a bevételeink növekedésének és a kedvező piaci hozamoknak, idén már gyakorlatilag a jelenlegi életszínvonalunkat is kitermeli a befektetésünk. (Ez mondjuk egyedül rám lehet, eddig is igaz volt, de most már kettőnkre számolva is.)

De, ez nem jelenti, hogy ne csúszhatnánk vissza…

Pénzügyi célok: lakás?

Ahogy a bevezetőben is írtam, nagyon könnyű azt látni, hogy a boldogságunk következő szintje valójában egy új ingatlanban vár minket. Racionalizálhatom is: jobb környék, tágasabb laktér, külön iroda, és a gyerekvállalás…

A helyzet az, hogy egy olyan lakás, amibe szívesen költöznék, az nagyjából 110 millió forintba kerülne. Esetleg eladhatnánk a jelenlegi panel lakást 45 millió forintért, de akkor is kellene még 65, plusz a költségek. Valószínűleg a kiadásaink is emelkednének, ha másért nem, mert minden cuccunk drágább lenne, és azokat idővel cserélni kell.

Ez oda vezet, hogy bár készpénzre megvehetnénk egy ilyen ingatlant, elveszítenénk vele az élethosszig tartó pénzügyi szabadságunkat. És ezt nem vagyok hajlandó kockára tenni. Sőt…

Valószínűleg még a következő 50 millió forintomat sem tenném bele egy új lakásba. (Házban nem is gondolkodunk, nem nekünk való.)

Ez csak azért érdekes szerintem, mert rengetegen élnek 100+ milliós lakásokban, házakban, akik nem is gondolják talán, hogy a szabadságukkal fizettek érte.

A gyermekvállalás egyébként is időszerű és plusz kiadásokkal fog járni. Így a következő 50 millió forintomat szívesen tenném inkább abba, hogy a gyerkőccel együtt is szabadok lehessünk.

Bianka szeretne egyébként befektetési céllal egy lakást, amire főként érzelmi indokai vannak, és megértem ezeket. Van ráadásul 4 lakástakarékunk is, amit nem lenne rossz felhasználni. Egészen novemberig úgy terveztük, hogy nyélbe ütjük ezt a vásárlást, és veszünk egy kis panellakást a 15. kerületben erre a célra.

A kamatemelkedés, az infláció, a gyengülő forint elbizonytalanított. Ezek ellen ugyanis a jegybanknak alighanem lépnie kell, és további kamatemelkedésre lehet számítani. A kamatemelés a hitelből vásárlóknak nagyobb törlesztőt, a lakásbefektetőknek magasabb hozamelvárást jelent, és mindkettő az alacsonyabb ingatlan árak felé mutat.

(Ugyanakkor a magas infláció a fixált kamatozású hitelekkel segít elinflálni a tartozásunkat. Gondoltunk NHP Zöld Otthon hitelre is, ami a Gránit banknál 2%-os fixált kamatozású, de csak saját lakhatási célra használható.)

Mivel nem sürgős számunkra ez a cél, és ráérünk biztonsági játékot játszani, egyelőre a kivárás mellett döntöttem. Ugyanakkor alapvetően egy érzelmi kérdés ez az ingatlan, és jövőre még akár ingyen hitelre is jogosultak lennénk, így azért nem egyértelmű a döntés.

De elkapkodni nem akarom, akkor inkább lemaradok.

Befektetési portfólió / stratégia

Fontos: az itt leírtak rám vonatkoznak, és nem javaslom ennek másolását. Kétlem, hogy ami nekem jó stratégia, az neked is az lenne! Én fiatal vagyok, kockázatvállaló, értek a részvényekhez, azt gondolom értem a kockázatot, és nincs szükségem erre a pénzre, jó ideig.

A befektetési stratégiámon nem sok dolog változott. Tavaly a kötvény rész csökkentéséről döntöttem, idén tovább gondolkodtam és egy 100% részvény felé tartó portfóliót céloztam meg.

Ezt azonban nem most azonnal akarom megvalósítani, hanem lépésekben. Mivel valószínűleg a következő 30 évben nem nyúlok hozzá ehhez a vagyonhoz, miért hagynám jelentős részét kötvényekben kamatozgatni.

Ugyanakkor azt sem szeretném, hogy 100%-os részvény portfólióval vágjon nyakon a következő válság. Nagyon zavarna, ha a vagyonom akár csak 20-30%-át elveszíteném, és ezt tétlenül kellene néznem. Ezért jó, ha van puskapor, szabad pénz, kötvény a portfólióban. Ilyenkor az esést meg tudod élni lehetőségként. (Legalább az elejét, aztán ha kitart az esés előbb utóbb úgyis pánikba esel.)

Ezért azt határoztam el, hogy a bevételeim egy X%-át kötvényekbe teszem, és a medve piac beálltával elkezdem átcsepegtetni részvényekbe. Időben ezt is széthúzom több évre, (eleinte többet, majd kevesebbet) így ha 2-3 évig tart is egy esés, akkor is érezhetem azt, hogy „számítottam erre”.

A befektetési portfólióm így néz ki:

portfólióm 2021

A biztonsági részbe került némi arany is, nem számottevő, de az is a pszichológiai biztonság érzetét adja. Az aranyra is meghatároztam arányszámokat, amikor azt hajlandó vagyok ingatlanba, vagy részvénybe forgatni.

Minden szabályom írásban rögzítve van, attól eltérnem nem lehet.

Elkezdtem befektetési naplót is vezetni, ahol az egyes befektetési döntéseim mögötti érveket, az érzéseimet és a várakozásaimat írom le. Ez nagyon jó lesz arra, hogy visszanézzem, miért sülhettek el jól / rosszul egyes döntések.

Az évesített hozamom tavaly 13,6% volt, idénre ez 17,5%-ra emelkedett, hála a nagy részvénypiaci rallinak. A teljes portfólióm 30,7%-a származik jelenleg hozamból, ez a befektetési tevékenységem eredménye.

(Érdekes, hogy a vagyonom 1/3-a szinte teljesen passzívan keletkezett, míg a másik 2/3-ért milyen keményen megdolgoztam. Ezért mondom, hogy megéri tanulni a befektetésről.)

Ezek dollár súlyozású, évesített hozamok 2016-2020, illetve 2016-2021-ig. Amiért nem vonnék le ebből nagy tanulságot az az, hogy rövid az időtáv, és a nővekvő befektetéseim miatt az elmúlt év nagyobb súllyal esik lattba, mint a korábbiak.

A részvényekkel kapcsolatban egyébként passzív befektetést folytatok: nem adok veszek, csak vásárolok. A részvényeket vagy ETF-en keresztül vásárolom, vagy egyedi részvényt veszek, ha úgy érzem, kellően ismerem az adott céget, és alulárazza a piac.

Az egyedi részvények válogatása továbbra sem ajánlott szerintem az átlag kisbefektetőnek. Azoknak jó, akik szívesen babrálnak a befektetéseikkel, és hajlandóak sok időt és tanulást beletenni. Nekik is csak akkor, ha elfogadják, hogy ezzel nem valószínű, hogy a piacnál jobb hozamot érnek el.

Kriptopénzek

Olyan sokan kérdeztetek a kriptopénzekről, de egyelőre nem akartam felülni erre a vonatra. Én azt látom, hogy befektetési tapasztalattal nem rendelkező emberek ugranak bele hajmeresztő dolgokba, és ha nyernek, másokat is erre buzdítanak. Ez egy ideig mehet, de előbb-utóbb rossz vége lesz.

Szerintem semmit nem jelent, hogy valaki 1-2 éves távon jó eredményt ért el, főleg egy olyan piacon, ahol 700%-ot emelkedtek a legnépszerűbb eszközök. Ez kicsit nekem olyan, mintha háromszor nyernék egymás után a ruletten, és utána másokat is erre buzdítanék.

Maga a technológia egyébként izgalmas, és látom, miért lesz jó. Csak egy picit nekem az 1800-as évek vasútmániáját idézi a sztori, amikor is rengeteg olyan vasútvonal, hálózat épült, melyet már senki nem használt. Az emberek meg vették, mert elhitték, hogy ez a jövő.

És volt benne igazság: a szénbányát az iparvidékkel összekötő vonal óriási siker lett. Ahogy a nagyobb városokat összekötő vonalak is. De a jó projektek mellett volt egy csomó, ami meg sem épült, és még a jó projektek is évtizedek alatt hozták be az értük kifizetett árakat.

Én azt szeretném látni, hogy ezeket a technológiákat elkezdik értelmes dolgokra használni. Ahogy egy biztosító erre terméket csinál. Ahogy ez az egész többre is jó lesz, minthogy egymás között adjuk-vesszük, egyre drágábban. Azt szeretném látni, hogy egy ilyen projekt fundamentális alapon, érték alapon várhatóan termel annyi cash-flowt, amennyibe kerül.

Egyébként az Ethereumról olvastam például jó elemzést, ami alapján valóban alulértékeltnek tűnt akkor. (Bár itt is csak az opciós értéke miatt, ami ráadásul így duplán számolja a növekedést.)

A másik oldalról megnézve viszont, ez lehet az első nagy kivétel, amikor tényleg a tömeges adaptáció hozza meg később a befektetés értékét. Attól lesz értékes, hogy sokan használják, bányásszák, adják-veszik. Lehet, éppen a hype kell ehhez. Oké…

Azt is látjuk, hogy brutális emelkedéseket tudnak produkálni, és pár év alatt akár meg is többszörözhetjük velük a pénzünket. Ebből nem akarunk kimaradni, igaz? Igazából én sem akarok az a nagyapa lenni, akitől az unokái furcsán kérdezik, hogy ebből meg hogy maradt ki, pedig hát ezzel foglalkozott. 🙂

Szóval nézhetjük úgy is, hogy egy kripto portfóliónak van mondjuk 50% esélye, hogy nullát fog érni. Meg van 50% esélye, hogy megtízszereződik. Akkor ilyen szempontból, ez egy jó ügylet, vállalva egy igen nagy kockázatot.

De…

A kriptopénzek mindössze 1%-ával volt sikeres stratégia a HODL, azaz a „hosszú távú” tartás. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha a Bitcoin ára megtízszereződne innen, akkor a Föld összes országa által megtermelt GDP 10%-ával lenne egyenlő az értéke. Ennek mennyire van realitása? Ha ennél kisebb nyereségre számítunk, akkor meg találunk a részvénypiacon is ekkora hozammal kecsegtető, (de meglehetősen kockázatos) befektetést.

Én még 2018-ban vettem egyébként egy kevés Bitcoint, a játék kedvéért egy barátommal közösen. Abból az egyik meredek emelkedést követően kiszálltam, és csak idén léptem vissza újra. (Remélem nem járok úgy, mint Newton.)

Ez nekem JÁTÉKPÉNZ! A portfóliómhoz képest kis pénz, amivel fedezem a lelki „kimaradok” félelmemet, de nem okoz problémát az elvesztése. Hoztam egy szabályt, hogy ha megduplázódik, akkor kiveszek annyit, hogy a befektetett tőkémet visszakapjam.

Ezzel fedezem, a „miért nem szálltam ki időben” érzésemet is a jövőre való tekintettel. A kockázatom tehát, hogy már innen nem lesz duplázás. A nyereségem, hogy ha lesz, akkor büntetlenül ülhetek kriptóban, kvázi a veszteség veszélye nélkül, és lesz mivel villognom az unokáknak.

Ha ennek tudatában valamekkora összeggel beszállsz, akkor a legrosszabb esetben egy életreszóló tapasztalatot nyersz a piac kiszámíthatatlaságáról. Jó esetben jókor szállsz ki, és megmarad benned az alázat, hogy ez nem a te zsenialitásodnak volt köszönhető, hanem egyszerűen mákod volt. Ez utóbbi sajnos sokaknál kimarad, de a piac idővel őket is alázatra tanítja majd.

Szándékosan nem írom le, hogy mennyit nyertem eddig vele, mert teljesen irreleváns. Ilyen időtávon, egy ilyen piacon nem a tudás kérdése, hogy ki, milyen hozamot ért el. Ez pusztán szerencse. Arra a kérdésre, hogy mit veszek, annyit szeretnék csak mondani, hogy az épkézláb projekteket igyekszem kiválogatni, amiknek lehet üzleti haszna a jövőben. (Nem a DOGE) A kripto portfólióm kb. 8%-a a Bitcoin például, és a legnagyobb része Ethereum.

Javarészt okosszerződések használatát, működését segítő fejlesztések, hálózatok érdekelnek.

Néztem a Decentralandet, Sandboxot is, kipróbáltam mindkettőt, nekem nem adja még. Másfajta VR-t képzelek el, ami a telefonokon működő appokhoz hasonlóan működik, de ez már nagyon más téma…

Összefoglalás

2021 egy remek év volt, és talán ezért nehéz belevágni az újba: nehéz lesz ezt a rengeteg élményt és eredményt megismételni.

De próbálom emlékeztetni magam, hogy nem a célok a legfontosabbak, hanem az, hogy élvezzük az oda vezető utat. Igyekszem újabb kihívásokat keresni, de közben megtartani az alázatot, és megengedni magamnak, hogy elbukjak.

Azt gondolom, hogy a kiegyensúlyozottságomhoz és a boldogságomhoz továbbra is az a kulcs, hogy nem támasztok irreális elvárásokat magam és az élet felé. Nem hajtok nagy álmokat, nem a külvilágtól várom, hogy megadja azt, amire szükségem van.

Inkább igyekszem hálás lenni az apró dolgokért, odafigyelni az egyensúlyra az életben, és azt csinálni, amihez kedvem van. Ahogy a Gazdagodj Boldogan könyvben is kifejtettem, főként szerintem ez a mentalitás az, ami a sikerhez vezet.

Ez nekem eddig is bejött, és ez után is ezt fogom tenni. Szerényen, minimalistán, kevés elvárással, de boldogan, a saját szabályaim szerint élni.

Egy nagy változtatással készülünk a Tudástár Klubbal is, felturbózzuk a rendezvényeket, és Klubtagként ingyenesen lehet majd jönni a Vagyonépítés Napra például. Erről hamarosan írok…

Remélem, hasznosnak találtátok, és ne feledjétek megírni, hogy nektek milyen volt a 2021! 

Köszi! Hajrá 🙂

Hasznosnak találtad? Szeretnéd folytatni a tanulást?

Iratkozz fel, és hetente küldök egy összefoglalót a legjobb anyagaimról!