Befektetés válságban: Megéri-e kiülni az esést a részvénypiacon?

Egy barátommal beszélgettünk befektetésekről, és ő mondta, hogy 100%-os részvényportfólióban ül, és abszolút nem aggódik.

Ő úgy gondolja, hogy ha esik is a piac, akkor is idővel majd visszatér a korábbi szintre, nincs más dolga, mint kiülni az esést.

Sok befektető azonban nem így gondolkodik… (én sem)

Ebben a cikkben egy kicsit ezt a témát szeretném körbejárni, és négy lehetséges stratégiát bemutatni válság esetére.

A válság pszichológiája

Először is fontos, hogy megértsük magunkat, és megértsünk másokat is, miért viselkedünk úgy egy válságban, ahogy.

Ez sokat segít majd abban, hogy tiszta fejjel tudjunk gondolkodni.

A veszteségkerülés

Daniel Kahneman híres pszichológus és közgazdász nevéhez fűződik a „veszteségkerülés” (angolul: loss aversion) jelensége. Ez annyit tesz, hogy az emberekre erősebben hat egy adott összeg elvesztése, mint egy ugyanakkora összeg megnyerése.

Kutatások szerint akár kétszer jobban is fájhat a veszteség, mint amennyire örülni tudunk a nyereségnek. Ezt a veszteség / nyereség összefüggést ábrázolja ez a grafikon:

Ez azért fontos, mert amikor a válság szele megcsapja a befektetőket, akkor felerősödnek a veszteségtől való félelmek. A piacon sokkal erőteljesebbek lesznek az érzelmek, és ez ránk is hatással lesz.

Egy recesszió során a részvényárak jellemzően esnek. Az árfolyamok csapkodnak, hevesek a napi árfolyamváltozások.

A befektetők még a szokásosnál is gyorsabban és vadabbul reagálnak minden hírre – akár jó, akár rossz –, és a biztonságba menekülés miatt sok befektető teljesen ki is vonja a pénzét a piacról. Ez a menekülés természetesen az árfolyamok további eséséhez vezet.

Szaporodnak a viharfelhők

Ehhez vegyük hozzá, hogy a befektetők nem véletlenül idegesek. A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy hirtelen hangulatváltozás történt, és kész.

Általában nyomós oka van ennek a hangulatváltozásnak: csökkentek a vállalati profitok, kínálati sokk rázta meg a piacot, elszabadult az infláció, vagy megnőtt a munkanélküliség.

Sőt, akár ezek egyszerre következtek be.

Nem kell sok ahhoz, hogy a piacon minden hirtelen 20%-kal kevesebbet érjen. A cégek és ingatlanok értéke a jövőbeni pénztermelési képességüktől függ. Elég csak 1-2% ponttal átírni a pénzügyi modellekben a növekedési pályát, és máris elveszett az érték jelentős része.

A pánik egy része tehát valós, racionális alapokon nyugszik. Nem ugyanazok a befektetési lehetőségek lettek olcsóbbak, hanem megváltozott a helyzet, romlottak a kilátások.

Így a cégek / ingatlanok ekkor már kevésbé jó befektetések, ami miatt valóban kevesebbet is érhetnek.

Az ördögi kör

A cégek csökkenő bevételei megszorításokat eredményeznek, így sok cég elbocsátásokat hajt végre. Mások akár tönkre is mennek.

Nő a munkanélküliség, ami miatt az embereknek kevesebb pénzük lesz, kevesebbet költenek, így végül még kevesebb bevétel érkezik a cégekhez.

Közben a kamatok is emelkednek, a pénz megdrágul, a cégek kevesebb beruházást hajtanak végre, és a lakosság is igyekszik spórolni.

Ez általános pénzhiányhoz vezet, ami tovább nehezíti a helyzetet. Ha magasabbak a kamatok, a befektetők magasabb hozamot várnak el, tehát ugyanazért a befektetésért kevesebbet hajlandóak adni. Ez is a részvény- és ingatlanárak csökkenésének irányába mutat.

Nem tudni, hol áll meg ez a folyamat. A válság végét nem lehet előre látni. (A válságok előrejelzéséről itt írtam.)

Ahogy egy időszakos felpattanás után is tovább folytatódhat az esés, úgy egy nagy esés után sincs semmi akadálya, hogy még tovább essen a piac.

A gazdasági sajtó (ahogy minden híradás) is a negatív hírekre kapja a legtöbb kattintást, így mindenhol ezeket látjuk. (Ahogy a covid esetén is volt!)

A kedvenc hírportálunkon is szinte csak negatív hírekkel találkozunk majd (a szerkesztők is emberek, rájuk is hat a válság!), és számos cikket olvashatunk majd a részvénypiac bukásáról.

Ezért befektetőként nagyon nehéz okosnak lenni…

Vegyük hozzá ehhez, hogy egy ilyen helyzet akár ÉVEKIG is eltarthat. Nem akármilyen pszichológiai teher végignézni ezt, és idővel azok is elbizonytalanodnak, akik eleinte még bátran vásároltak bele az esésbe.

(Csak kérdezz meg valakit, aki részvényben ült 2009-2010-ben. Meddig volt olyan bátor, hogy vásároljon?)

Mivel egyre kevesebb a biztos kéz, egyre kevesebb a vevő, egyre nehezebb látni a gödör alját.

Tőzsdei esések az USA piacán

Most, hogy remélem, egy picit sikerült érzelmileg lefestenem a képet, amit a befektetők átélnek, nézzük meg racionális oldalról is, mit mutatnak a számok.

Először az USA részvénypiacát vizsgáljuk, mivel ez a legmeghatározóbb. Ugyanakkor ne feledjük el az amerikai adatokat látva, hogy a világtörténelem egyik legsikeresebb piacáról és időszakáról van szó. (Nem tudni, mit hoz a jövő.)

5 évente jön egy nagy esés

Az alábbi táblázatban láthatod az 1937-2022-ig bekövetkező medve piacokat, vagyis azokat az időszakokat, amikor az amerikai S&P500 részvényindex már 20%-os mínuszban is volt.

(Az S&P500 index 1957 óta létezik, a korábbi adatok az S&P90-ből származnak. Az időszakok közé pedig bevettem a 19%-os eséseket is, bár „hivatalosan” csak 20% eséstől számít medvének.)

Medve piacok az USA-ban 1937-től

Az 1937-től számított 85 év alatt összesen 17 ilyen időszakot találunk, tehát átlagosan 5 évente tapasztalunk legalább 20% körüli esést. Ezekből nagyjából az esetek felében járt együtt az esés recesszióval, tehát valós gazdasági visszaeséssel.

Ezek az időszakok 1-62 hónap közötti hosszúságúak voltak, és átlagosan valamivel több, mint egy évig (16 hónapig) tartottak. Ezen időszak alatt az S&P500 index 19-60%-os esést produkált, és az átlagos esés 29% volt.

A nehéz időszakokat azonban előbb-utóbb felváltotta az emelkedés, amit bull, tehát bikapiacnak nevezünk. Ezek az időszakok jellemzően hosszabbak voltak, és átlagosan 114%-os emelkedést hoztak, szintén nagy szórással.

Kicsit gondoljuk át a számokat

Azt nagyon fontos itt megjegyezni, hogy egy 50%-os esést követően 100%-os emelkedésre van szükségünk, hogy a pénzünknél legyünk. Egy 60%-os esés után 150%-os emelkedés kell ehhez!

A másik dolog, amit szeretnék érzékeltetni, hogy mit is jelent egy ekkora esés a gyakorlatban. Képzeljünk el egy 61%-os esést…

A 100 millió forintos befektetésünk első körben 70-ig csökken, amikor is már 30%-os mínuszban vagyunk. (Pánik?)

Ekkor lehet, még felbátorodunk, és beleveszünk az esésbe, majd további 30%-os eséssel a kezdeti befektetésünk 50 millió forintra csökken. Innen még további 20%-ot kell esnie a piacnak, hogy összességében 61%-os esés jöjjön ki. (100*0,7*0,7*0,8=) 39.2.

Csalóka tehát azt gondolni, hogy ha már 30%-ot esett a piac, akkor a nehezén túl vagyunk. Ez sok esetben igaz volt, de ezt akkor nem lehetett tudni.

Egy 50%-os eséshez háromszor fog 20%-ot esni a befektetésünk értéke! (0,8*0,8*0,8= 51,2%)

De kivárni sem feltétlen éri meg, hiszen a határokat csak utólag látjuk. Ha 30%-os esésnél húzza meg valaki a határt, akkor elképzelhető, hogy évtizedekig kell a partvonalról néznie, amint a többi befektető meggazdagszik a bikapiacon.

A világ más részvénypiacai

Mielőtt megnézünk pár lehetséges stratégiát, tekintsünk ki egy picit a világ más részvénypiacaira is.

Itt már találunk bőven olyan példát, ahol nem tért magához ennyire gyorsan a piac.

Ez például itt az olasz tőzsde teljesítménye:

Az IT40 index 1998-as indulása óta gyakorlatilag nem hozott hozamot. Aki a 2000-es években kezdett el tőzsdézni, az a mai napig 50%-os mínuszban lehet.

Érdemes abba is belegondolni, hogy ami itt csak 20 évnek tűnik, az a mi életünkben mennyit számít? Mi lett volna, ha velünk történik meg, hogy 20 éven keresztül vásárolunk részvényeket, és az egyik pofont kapjuk a másik után?

Ez itt a spanyol tőzsde teljesítménye hasonló időtávon:

Igen hasonló a kép az előzőhöz, 10-20 évek telhettek el úgy, hogy a részvénypiac nem talált magára.

De hozhattuk volna példának a japán tőzsdét is, és számos más országot, melyek azóta akár többször csődbe is mentek.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre számítanék az amerikai tőzsde esetében, de azt azért nem árt látni, hogy nem minden ország esetében igaz, hogy 1-2 év alatt minden válságból kilábal a piac.

Nem tudni, hogy az USA részvénypiaca meddig lesz még olyan kiváltságos helyzetben, hogy ennyire könnyedén veszi az akadályokat. A kérdés, hogy erre fel vagyunk-e készülve.

Egy lehetséges védekezési stratégia a diverzifikáció, azaz a befektetések megosztása több ország között. A világ teljes részvénypiacát egybefogó index például 1978-2022-ig évesített 11,72% dollárhozamot ért el, ami nem rossz teljesítmény.

De, azt itt is látni kell, hogy a 2000-2015-ös időszak bizony egy nehéz 15 év volt a befektetőknek: azon rendkívül hosszú időszakok közé tartozik, amikor nem igazán értek el hozamot a befektetők. Ezt az időszakot ezért az elveszett évtizednek is szokás nevezni. Sajnos, ez is benne van a pakliban.

Négy lehetséges stratégia

Remélem, nem bátortalanítottalak el ezekkel a példákkal. Tudom, hogy könnyebb elindulni a befektetések irányába, ha csak a szép oldalát látjuk a dolgoknak, viszont ezek a történetek is számos tanulsággal szolgálnak. Ezekből tanulva csak még jobb befektetőkké válunk.

Én azon az állásponton vagyok, hogy a válságtól, medvepiactól nem kell félni. Már csak azért sem, mert szinte mindig vagy arról zeng a sajtó, hogy nemsokára válság lesz, vagy éppen válság van.

Ahogy láttad, még az amerikai piacon is átlagosan 5 évente van medve piac. Ha ettől félnénk, sosem fektetnénk be.

Vagyis, teljesen természetes, hogy ha te 30 éven keresztül szeretnél vagyont építeni, befektetni, akkor valószínűleg 6 ilyen esést át fogsz élni. Ha pedig így van, akkor erre jobb felkészülni.

Lássuk, milyen stratégiákkal lehetsz magabiztos, sőt, akár kereshetsz is a medvén…

1. Shortolás, rövidre eladás

A shortolás, vagy rövidre eladás azt jelenti, hogy kölcsön kérek részvényeket, amiket most eladok, és csak később fogok visszaadni. Ez a stratégia akkor nyereséges, ha esik a piac.

Tegyük fel, most 80 dollár egy XYZ részvény, amit kölcsönkérek tőled. Lógok neked egy XYZ részvénnyel, és rögtön el is adom 80 dollárért. Ha a következő hónapokban az árfolyama leesik, mondjuk 60 dollárra, akkor azt visszaveszem, és visszaadom neked. Így 80-60 = 20 dollárt nyertem.

Ez a stratégia azonban csak a vérprofi spekulánsoknak való, ugyanis az elméleti veszteségünk VÉGTELEN is lehet. Mivel a részvény ára bármeddig nőhet, így nem tudjuk, mennyiért fogjuk tudni visszavásárolni. Míg a részvény megvásárlásával maximum a befektetett tőkémet veszíthetem el, addig a shortolással a veszteség korlátlan.

Ha például az XYZ részvénye meglódul, és felmegy 200 dollárra, akkor kénytelen leszek azt visszavenni, és 120 dolláros mínusszal zárni az ügyletet.

Ezzel a stratégiával tehát valóban lehet pénzt keresni egy zuhanó piacon, de a rendkívül magas kockázata miatt nem javasolt kisbefektetőknek.

(Különböző opciós stratégiákkal is lehet keresni a zuhanó piacon, és ott korlátozni is tudjuk a veszteséget. Ezt csak a teljesség kedvéért írom le, nem gondolom, hogy a kisbefektetőknek ez jó megközelítés lenne a hosszú távú befektetésükhöz.)

2. Kiszállás

A legegyszerűbb megoldás talán, ha az ember elhagyja a süllyedő hajót, és kiszáll a befektetéseiből, amikor a dolgok rosszra fordulnak.

Ezzel az a nagy gond, hogy nem tudunk mondani egy olyan küszöbértéket, amikor biztosan megérné kiszállni.

Mindegy, milyen számot mondasz, egyáltalán nem biztos, hogy nem éppen akkor fog visszapattanni az árfolyam. Márpedig, ha így lesz, akkor te éppen kimaradsz majd az emelkedésből.

Ekkor lehet, hirtelen visszaszállsz, de ekkor ugyanúgy eshet megint a piac. Akkor megint kiszállsz?

Láthatod, hogy mivel az adott pillanatban sosem lehet tudni, hogy merre fog menni az árfolyam, ezért könnyen „ledarálhatod” a pénzed ezzel a ki-be ugrálással. Ennek költségeiről nem beszélve.

Igazából bármilyen küszöbértéket is választasz a kiszálláshoz, feltehetném a kérdést, hogy nem éppen akkor kéne még vásárolni? Hiszen olcsón kéne venni, nem?

A másik gond, hogy a legtöbb kisbefektető éppen rosszkor száll ki, amikor már a piac pánikban van, tehát irracionálisan alacsony az árazás. Ekkor már minden negatív eshetőség benne van az árban, és már az érzelmek uralkodnak. (Emlékszel: a veszteség jobban fáj, mint a nyereség!)

Éppen ezért nem vagyunk túl jók abban, hogy eltaláljuk a jó be és kiszállási pontokat, és statisztikailag rosszabbul jövünk ki a próbálgatással, mintha nem csinálnánk semmit.

3. Buy and Hold (Vedd meg, és tartsd)

Sokan azon befektetők közül, akik tisztában vannak a piac időzítésének nehézségeivel és korlátaival, azt a megoldást választják, hogy inkább nem tesznek semmit.

Ez az adatok ismeretében egy racionális döntés lehet, elvégre a részvények / kötvények / és ingatlanok is gyakrabban emelkednek, mint esnek, így minden nap nagyobb esélyünk van nyerni, mint veszíteni. A kimaradás kockázata tehát magasabb, mint a bennmaradásé.

A legjobb napok rendszerint a legrosszabbak után következnek véletlenszerűen, és ezeknek a napoknak óriási szerepe lehet a teljes hozamunkra nézve. Akik ezekből kimaradnak, könnyen több évtized hozamát veszíthetik el.

Ezt szemlélteti a következő ábra, amin azt látjuk, milyen eredményt értünk el, ha egy 20 éves időtáv alatt kihagytuk a legjobb 10, 20 és 30 napot.

10.000 dollár befektetése 2002-2022-ig amerikai részvényekbe

Azt látjuk, hogy a legjobb 10 napról lemaradva is nagyjából 10 évnyi hozamunkat buktuk volna el. A legjobb 30 nap nélkül pedig már szinte egyáltalán nem lett volna hozamunk.

Arról nem beszélve, hogy milyen stresszel jár a tökéletes időzítés eltalálása, és az ezzel járó kudarc. (Kezdőként mindenki azt gondolja, hogy neki sikerülni fog, de hosszú távon aligha.)

Másik oldalról pedig nem is nyerünk túl sokat a tökéletes időzítéssel: valójában 10-20 éves távlatokban nem számít túl sokat, hogy milyen áron vásároltunk, főként, ha rendszeresen fektetünk be. Sokkal többet számít, hogy milyen eszközosztályban tartjuk a pénzt, és az, hogy mennyit teszünk félre.

Konyhanyelven szólva, sokkal könnyebb mellényúlni a kereskedéssel, mint nyerni rajta.

Így azt gondolom, hogy a „Vedd meg és tartsd” típusú stratégia racionális döntés a hozzám hasonló kisbefektetőknek. Egyetlen nagy hátránya van: a pszichológiai teher, hogy „nem tehetünk semmit”.

4. Vásárlás

Végül, az utolsó stratégia a vásárlás lehet. Itt egyszerűen arról van szó, hogy amikor esik a piac (legyen az részvény, ingatlan, bármi), akkor vásárolunk.

A legtöbb kisbefektető, aki rendszeresen tesz félre, ezt automatikusan megvalósítja bizonyos szintig, hacsak nem áll meg a vásárlással, amikor jön a pánik.

De egy lépéssel ennél tovább vihető a történet, hiszen mondhatjuk azt is, hogy kivárjuk az esést, és majd akkor vásárolunk. (Ez kvázi a második stratégia totális ellentettje.)

A gond a kivárással viszont éppen az előzőekből fakad: a kivárással összességében valószínűbb, hogy veszítünk, mintha azonnal befektetnénk.

Van olyan ügyfelem, akivel 2016-ban beszéltünk a részvénybefektetésekről, és akkor nagyon félt belevágni, mert mindenhol azt írták, hogy jön a válság.

Ezt azóta is írják. Sőt, azóta jött is egy. Mégis, megduplázhatta volna azóta a pénzét, ha nem a kivárás mellett dönt. A teljes kimaradás, és a válságra való spekuláció megint csak nagyon ritkán fog működni.

A probléma ugyanaz, nem tudjuk mekkora esésnél húzzuk meg a határt, amikor már beszállhatunk. 20%-nál? És ha 19%-nál fordul a piac?

Egy köztes megoldás

Mi lenne, ha nem várnánk az esésre, tehát a rendelkezésre álló tőkénk jelentős részét befektetnénk, de hagynánk némi puskaport?

A vásárlás stratégiának ugyanis van egy pszichológiai előnye is, ami mellett nem szabad elmenni:

A 100%-os befektetéssel szemben, itt a befektetőnek van egy döntési lehetőség a kezében. Esett a piac, tehát tudok cselekedni. Nem tétlenül nézem, ahogy elveszítem a pénzem, hanem lehetőségként tudom megélni, mert volt erre tartalékom.

Egy picit úgy érezheti magát ilyenkor egy befektető, mintha minden akciós lenne a boltban, és mivel felkészült rá, van pénze, hogy kihasználja.

Aki minden pénzét azonnal részvényekbe tette a tőzsdei zuhanás előtt, ő passzívan fogja végignézni a zuhanást. Arról nem beszélve, hogy az igazán nagy esések gyakran éppen azért vannak, mert a befektetők is pénzszűkébe kerülnek. Elbocsátások, csődök: nem kizárható, hogy a mi anyagi helyzetünk is romlani fog.

Elképzelhető tehát, hogy még a rendszeres megtakarításunkat is fel kell függeszteni, így aztán tényleg nincs más, mint reménykedni.

Ez pszichológiailag szerintem megterhelő a legtöbbeknek. (Ami évekig is eltarthat!)

Ezért, vállalva azt, hogy összességében alacsonyabb hozamot érhetünk el (tehát nem az a cél, hogy okosabbak legyünk a piacnál és jó áron vegyünk), dönthetünk amellett, hogy némi tartalékot képzünk a nehéz időszakokra.

Ahogy Rothschild báró mondta: „Akkor kell venni, amikor vér folyik az utcán.”

Hogyan készülj a válságra?

Nagyon vékony a határ a spekuláció, az időzítés, és a puskapor tartalékolás között.

Ha nincsen írásos befektetési stratégiánk és nem rögzítjük a saját szabályainkat előre, akkor az adott pillanat hevében aligha fogunk tudni racionális döntést hozni.

Nézegethetjük a híreket, várhatunk az esésre, de alighanem csak azt fogjuk észrevenni, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. A piac hosszú távon alázatra tanít majd bennünket.

Így szerintem a legjobb, ha nem próbálunk meg mi lenni a legokosabbak és nem próbáljuk meg eltalálni a LEGJOBB pillanatot a befektetésre. Ez nem lehetséges. Irreális elvárás.

Ehelyett legyen egy befektetési tervünk, egy forgatókönyvünk, amiben leírjuk magunknak, hogy mikor, mi a teendő. Tartsuk szem előtt, hogy a kivárás alapvetően hozamveszteséget fog jelenteni valószínűleg, ugyanakkor gondoljuk át a pszichológiai tényezőket is.

Ha olyan vagy, mint a barátom, aki gép módjára képes kiülni egy válságot, akkor az is egy jó stratégia, ha te egyszerűen nem csinálsz semmit. De ezt írd le! Írd alá! Határozd el! És akkor majd a pánik közepén ne kezdj nagy portfólió átrendezésbe, meg új stratégia kitalálásába.

Ha olyan vagy, mint én, akkor ennél egy kicsit visszafogottabb stratégiát kövess, ahol figyelembe veszed az anyagiak hatását a mindennapi életedre. Én nem akarok stresszelni. Én szeretnék vásárolni, amíg mások félnek. Engem nyugalommal tölt el, hogy van némi puskapor tartalékban.

De vállalom, hogy ezzel a hozamom alacsonyabb lehet hosszú távon, és nekem megéri.

Érdemes ezen felül megosztani a befektetéseidet akár eszközosztályok között (részvény, kötvény, ingatlan, stb…), és akár országok, devizák között is.

Ezen felül, ha most még bizonytalan vagy, és keresed a neked megfelelő befektetési tervet, akkor jelentkezz a Pénzügyi Szabadság Alapozó Tréningre, ahol szilárd alapokat kaphatsz egy jól működő befektetési stratégiához.