Vészforgatókönyv és menekülési terv: kell-e, és ha igen, mi legyen benne?

Amikor először szóba hozta egy barátom a „menekülési tervet”, azt hittem viccel…

Aztán arra gondoltam, hogy „kicsit túlreagálja” a helyzetet.

De szerencsére egy jó beszélgetés lett a dologból, és rájöttem, hogy nem rossz, ha az ember felkészül és átgondolja a lehetőségeit.

Ettől még nem paranoiás valaki. Nem kell pánikolni ahhoz, hogy végig gondoljuk, mi a legrosszabb, ami történhet, és mennyire akarunk felkészülni ezekre.

Sőt, igazából többen átbeszélve a lehetséges forgatókönyveket, egy csomó dolog eszünkbe juthat, amire nem is gondoltunk volna. És ez még akár jól is jöhet…

Ebben a cikkben lehetőségeket, ötleteket dobok be, és mindenki vegye ki belőle, ami számára fontos.

(Nincs se katonai, se egyéb „túlélői képesítésem”, tehát ezek pusztán az én meglátásaim, csupán gondolatébresztőnek szánom.)

Ez egy válságkezelésről szóló sorozat ötödik része:

1. Mit tegyél, és mit NE tegyél, ha jön a válság? 
2. Kell félni az államcsődtől? Milyen esélye van? Mi lesz, ha bekövetkezik?
3. Hogyan készülj fel anyagilag a válságra? (Bevételek, kiadások, befektetések)
4. Mi lesz a forinttal? Vegyek-e eurót / dollárt / aranyat?
5. Vészforgatókönyv és menekülési terv: kell-e, és ha igen, mi legyen benne?
6. Milyen lehetőségeket rejt egy válság, és miként használd ki?
7. Mibe fektess, hogy mindig biztonságban legyél?

Ha inkább előadásként szeretnéd feldolgozni az anyagot, videós formában is meghallgathatod:

Ha még nem olvastad, akkor javaslom az első részt legalább átgörgetni, abban ugyanis leszögezzük, hogy nincs értelme pánikolni. Egyelőre nem lőnek az utcán, és még valószínűleg holnap is kinyit az OTP Bank.

Radikális helyzetekről fogunk beszélni, de nem azért, mert Magyarország ilyen vagy olyan rossz hely lenne, hanem mert bármely országban lehet nagy gond.

Nem vesztünk vele semmit, ha van egy vészforgatókönyvünk, és erről a családdal is beszélünk…

Felkészülés a legrosszabbra otthon

Ha megnézzük a legnagyobb gazdasági válságokba, háborúkba, polgárháborúkba sodródott országok helyzetét, akkor képet kaphatunk arról, hogy mi a legrosszabb, ami történhet.

A 2017-es venezuelai válságról olvastam, hogy az árak 19 naponta duplázódtak, így igen gyorsan eljutott oda a lakosság többsége, hogy nem bírta megvenni a kenyeret.

Tíz emberből nyolcnak nem volt elegendő pénze, hogy teljes értékűen táplálkozzon.

Ez előfordulhat nálunk is? Kicsi az esélye. Jelentősen jobb helyzetben vagyunk földrajzilag és gazdaságilag is, mint ők.

Ugyanakkor, sosem tudhatjuk, és egy bizonyos mértékig felkészülni nem tart olyan sokból.

Alapvető felkészülés

Van néhány dolog, ami szinte nulla forintból megoldható, így igazából nem veszítünk vele, ha felkészülünk.

1. Ilyen például, hogy nem hagyjuk teljesen kifogyni az üzemanyagot a kocsiból, és legalább fél tank mindig marad. Ha hirtelen kell eljutni a határig, akkor ne kelljen megállni tankolni.
2. Ilyen lehet az is, hogy legyen otthon gyertya és tűz, amivel meggyújtjuk. Ha nincs áram, tudjunk valamivel világítani.
3. Ellenőrizzük, hogy van-e otthon elsősegély doboz, és annak tartalma elegendő-e, ha egy ideig nem tudnánk orvoshoz vagy gyógyszertárba menni. (Ha rendszeresen szedünk gyógyszert, érdemes lehet megkérdezni az orvost, hogy mit tudunk tenni vészhelyzetben.)
4. Ha elmegy az áram, akkor nem tudunk híreket nézni, olvasni. Ekkor jól jöhet egy kis elemes rádió, amivel legalább némi képet kapunk az eseményekről.
5. Legyen otthon meleg holmi arra az esetre, ha nem tudnánk fűteni. Pokrócokkal például az asztalok alatt egy meleg helyiséget alakíthatunk ki.
6. Legyen otthon étel és víz, amivel pár napig, hétig, esetleg hónapig is ki tudjuk húzni.

Az utolsó pont különösen nehéz és érdekes. Hiszen, mennyi és milyen ételt kellene pontosan eltenni? Ha egy komoly gazdasági válságot nézünk, akkor akár egy éven keresztül is szükségünk lehet ételre, ami már nem két forintos felkészülés.

Különösen nehéz, hogy sok étel romlandó, és még ha 5-10 éves is a lejárati idő, ha nem akarjuk újra és újra megvenni ezeket, akkor békeidőben is fogyasztanunk kell, hogy frissen tartsuk a készletet.

Vagyis, minél szélsőségesebb helyzetre akarunk felkészülni, ez annál nagyobb pénzügyi és logisztikai kihívást fog jelenteni.

Felkészülés hosszabb időre

Egy hosszabb időre történő felkészülés már bonyolultabb tervezést igényel. Csak az ételek megtervezése is komoly munka lehet.

Ha ugyanis tényleg nem tudunk megfelelő minőségű és mennyiségű ételhez jutni, akkor komoly fizikai és pszichológiai tüneteink is lesznek.

Jó tudni, hogy mennyi kalória bevitelre van szükségünk naponta:

• Egy átlagos nőnek: 1600 kcal
• Egy átlagos férfinak: 2000 kcal
• Egy 8-10 éves gyermek: 1700 kcal

(Nyilván sok dologtól függ, ha akarsz, nézz utána pontosabban a saját paramétereid alapján.)

De nem elég csak a mennyiségre gondolni. A tápláléknak tartalmaznia kell szénhidrátokat, zsírokat és fehérjéket is, méghozzá megfelelő arányban. Továbbá fontos, hogy minden vitamint bevigyünk, különösen azokat, amiket a szervezetünk nem tud tárolni. (Például C vitamin)

A búza, a kukorica és a bab viszonylag olcsó és sokáig eláll hűtés nélkül is. Az Amerikai Civil Védő Szervezet is ezeket ajánlja a felkészülésre, kiegészítve jódozott sóval, C vitaminnal, és csecsemők számára védőgázas csomagolású tejport.

Az alábbi táblázat mutatja az egy átlagos felnőttre szükséges mennyiségeket: (gyerekekre arányosíthatjuk a szükséges kalóriáknak megfelelően)

Elméletileg, ha csak ezeket az ételeket esszük vegyesen, akkor egy egész jó tápértéket nyerhetünk, viszonylag olcsón és hatékonyan. (Szárított gyümölccsel, energiaszeletekkel, egyéb vitaminokkal kiegészíthető!)

De még ezzel együtt is érdemes ránézni az összesített számra:

Egy négy tagú családnak több mint egy tonna élelmiszert kellene megvásárolnia, tárolnia, és frissen tartania, ha egy évig meg akarna tudni élni a készleteiből.

Természetesen nagy előnyben vannak azok, akik kertes házban élnek, és van lehetőségük növényeket termeszteni, vagy állatokat tartani. Az almafát már lehet késő elültetni, de érdemes lehet utánanézni, hogy vannak-e növények, melyek magvait tárolva, azt végső esetben termőre foghatnánk.

(A vidékieknek még egy érdekes gondolat, hogy ha az éhes tömeg kiszabadul a városból fosztogatni vidékre, akkor miként tudják megvédeni a termést. A minimum a kerítés, de ennél egy fokkal tovább is gondolhatjuk.)

Mi a „racionális” határ?

Mivel megint csak mindenki helyzete más és más, a racionális határ is más lesz. Nálunk ennek a fele sem férne el, és mivel mi hamarabb ülünk fel egy Ausztrália felé tartó járatra, minthogy zöldséget ültessünk, mi viszonylag kevés élelmiszer felhalmozásában gondolkodunk.

De aki nagy házban lakik, vagy nincs lehetősége elmenni, esetleg fél, ráér, megteheti, védtelen, annak lehet egy irány a komolyabb felkészülés is.

(Angolul Preppereknek hívják azokat, akik a világ végére is felkészültek, tőlük lehet ilyesmiről tanulni. (Könyv lista))

Nehéz megmondani, hogy mennyire kell felkészülni, hiszen mindig ott a gondolat, hogy csak a bajban derül majd ki, hogy többet kellett volna tenni.

Szerintem – és ez szigorúan spekuláció és magánvélemény – ha tartunk otthon annyi élelmiszert, hogy 2-4 hétig valahogy kihúzzuk, azzal már többet tettünk, mint a semmi. Mindaddig, amíg valamit (értsd: bármit) lehet kapni, és meg tudod venni, addig azzal kell élni, és a készletet csak akkor fogyasztani, ha nincs semmi más. Az igényeket félre kell tenni, ha baj van.

Így az 1 havi készlet akár 2-3 hónapig is megakadályozhatja, hogy éheznetek kelljen.

(Ez megint csak nagyban függ az anyagi helyzettől: akinek sok befektetése van, tovább bírja az áremelkedést. A kisnyugdíjas a tanyán lehet, jobban jár több élelmiszer felhalmozással.)

Még egyszer: rendkívül valószínűtlen, hogy ide jutnánk egyszer, de most csak eljátszunk a gondolattal.

Vészhelyzeti lehetőségek átgondolása

A másik vonulat, ha van lehetőségünk cselekedni. Például menekülni, kivárni, vagy harcba szállni. (Ki, melyiket preferálja.)

A harcbaszállás azt gondolom nem tartozik most a témához, ezért nem írok róla. Ettől még nem jobb egyik vagy másik döntés, mindegyiket fogadjuk el. Illetve ha valaki harcba is szállna, akkor is érdemes lehet gondolnia azokra a családtagokra, akiket biztonságban szeretne tudni.

Menekülés? Hogyan?

Itt szerintem a „főtt béka” esete állhat fenn könnyen: mivel szépen fokozatosan történnek a dolgok, így mindig halogatjuk a cselekvést, míg végül már nem lesz lehetőségünk lépni.

Ha valaki például menekülésen gondolkodik, akkor azt még azelőtt érdemes megtenni, hogy bejelentenék a kötelező sorkatonaságot, és a férfiakat köteleznék a bevonulásra. (Akkor az országot már biztosan nem hagyhatja el.)

Ukrajna esetében a tankok határátlépése és a férfiak behívása között – ha jól emlékszem – három nap telt el.

Ez a három nap nagyon könnyen elszalad, ha akkor állunk neki gondolkodni, hogy mi lesz a macskával, vagy a szülők válaszára várunk.

Szerintem érdemes lehet amolyan „trigger” (angolul = „ravasz”, azaz kiváltó ok) pontokat meghatározni, melyek életbe léptetnek bizonyos cselekvéseket. Például:

• Trigger: Magyarország (vagy ahol élsz) határán katonai egységek sorakoztak fel, vagy rakétákat lőttek felénk.
• Cselekvés: Életbe lép a háborús menekülési ütemterv 1. fázisa. (Ami mondjuk a országhatár felé történő elmozdulás.)

Vagy:

• Trigger: Az élelmiszer tartalékunk fele elfogyott, és nem látszik megoldás.
• Cselekvés: Leköltözünk a mamához, és termelni kezdünk, feléljük, ami van.

Természetesen ez is nagyon nehéz, hiszen a trigger lényege, hogy pontosan azonosítani tudjuk a pontot, amikor cselekednünk kell, és ne az adott pillanatban, érzelmi alapon mérlegeljünk.

Ugyanakkor az adott pillanatban mindig kérdéses lesz, hogy az adott válaszreakció nem túlzott-e. 

„Á, ez csak egy hadgyakorlat.”, „Biztos nem jönnek át.”, „Mégsem hagyhatjuk itt a kutyákat.”

És valóban: benne van a pakliban, hogy túl nagy áldozatot hozunk, és valóban kiderül, hogy csak vak lárma volt. Ha nem rendelkezünk nagyobb vagyonnal, akkor viszont az is kockázatos, hogy túl hamar lőjük el például a külföldi szállásra félretett pénzt.

Ezért lenne jó lépcsőzetesen felépíteni a tervet…

Tegyük fel, kimenekülünk Bécsbe. Két hétre elég az eurónk, de a két hét alatt nem történik semmi. Majd hazamegyünk, és bumm: háborúban találjuk magunkat, határok lezárva.

Meg kell tehát próbálni a történtekhez képest arányos lépéseket kigondolni. Akár olyan tervet készíteni, amit többször is el tudunk kezdeni végrehajtani.

Gondolatébresztő kérdések

Néhány kérdés, amit érdemes lehet átgondolni, és leírni:

1. Mit tennétek, ha elkerülhetetlen lenne a háború?
2. Mit tennétek, ha elkerülhetetlennek tűnne a tömegek éhezése?
3. Mik lennének ezek jelei? Milyen pontokhoz lehetne triggereket kötni?
4. Ha menekülnétek, mi lesz a kutyával, macskával, mamával?
5. Ha van vidéki ház, nyaraló, azt miként lehetne kihasználni?
6. Mi lesz a családdal? Szóltok nekik? Együtt mentek? Vártok rájuk?
7. Mi lesz a munkátokkal? Szabadság? Home office?
8. Hová mennétek? Ott meddig maradnátok? Hol laknátok? Ez mennyibe kerülne?
9. Miből élnétek, és hogyan tudnátok talpra állni?
10. Mit vinnétek magatokkal? Mennyi cucc fér be egyáltalán a kocsiba / bőröndbe?

Ha ezeket átgondoljátok, lehet, rájöttök, hogy nem is opció menekülni. Lehet, hogy sokan csak úgy mondják, hogy „akkor én tuti elmegyek”, de ha megnézzük, a lakossághoz képest nem sokan kerekednek fel valójában. Bizonyára nem véletlen!

Ha nem menekülsz, akkor mit csinálsz? Akkor milyen lépéseket tudsz most tenni, hogy felkészültebb legyél a maradásra?

Ukrajna példáját megnézve a 40 millió emberből 5 millió menekült külföldre, és további 7 millió az országon belül költözött. (Az érintett területek méretét nézve egyébként ez annyira nem kis arány szerintem, de közel sem mindenki.)

Menekülési terv: hova?

Már csak a „hova menjünk” kérdés is egy külön beszélgetés és felkészülés lehet.

Fő paraméterek

Egyáltalán, belföld, vagy külföld? Mikor, melyik?

Ha például a gond az éhezés, és van egy tanyánk, ami alkalmas eltartani a családot, akkor érdemes lehet már most utánanézni, miként lehetne a leggyorsabban termőre fogni azt egy vészhelyzetben. (Ha ilyen helyet bérlünk most, készüljünk fel, mi van, ha a tulajdonos hívni fog, hogy „ki kéne csekkolni”. Mi van a szerződésben?)

Vagy ha az egész NATO-t érintő konfliktus bontakozik ki, akkor érdemes lehet nem NATO államot választani. (Pl.: Ausztria, ami közel van.) De azon belül hova? Miért?

Nyilván, ha vannak ismerőseink egy számunkra szimpatikus országban, vagy a határ mentén, akkor kézenfekvő lehet az ő segítségüket kérni. Erről is lehetne akár előre tájékozódni, és „lepaktálni” hogy a két család kölcsönösen fogadja a másikat vészhelyzet esetén.

Ha nincs ilyen biztos hely, akkor elsőként eszünkbe juthatnak azok a helyek, ahol beszéljük a nyelvet. Akik tudnak online dolgozni, ők előnyben vannak, hiszen lehet más a nyelv ott ahol laknak, és ahová dolgoznak. Ráadásul megmarad a munkahelyük mozgás közben is, tehát jóval mobilabbak.

További szempontok

Amennyiben van lehetőségünk válogatni, úgy előny például, ha kereskedelmi központhoz, vagy kikötőhöz közel megyünk, hiszen ott gyorsabban jutunk áruhoz.

De mi például kizártuk a szigeteket (pl.: Tenerife), mert egy sziget rendkívül kiszolgáltatott kereskedelmileg: ha nincs repülő, nincs hajó, nincs semmi. Nem akarunk ott ragadni, vagy csak félni ettől.

Ha pedig tényleg a legrosszabbra is gondolunk, akkor egy nagyobb atombomba kb. 8-10 km-es sugarú körben halálos, így ennél nagyobb távolságot érdemes lehet tartani a nagyobb repterektől, kikötőktől, katonailag fontos célpontoktól. (Megjegyzés: A patikában kapható jódtabletta semmit sem ér atomtámadás esetén, körülbelül az ezrede van benne, mint amennyire szükség lenne.)

Szerintem az sem elhanyagolható, hogy az adott településen van-e lehetőség földet művelni. Egy kopár hegyvidéken, vagy sivatagos környezetben nem tudunk letelepedni és termelni, ahogy egy város közepén sem. Pedig akár alkalmazottként, akár vállalkozóként is jöhet olyan idő is, amikor a termésben lesz a nagy érték, és ekkor ez előny.

Ugyanakkor nem választanék a várostól túl messze sem lakhelyet, hiszen a legtöbb termék és szolgáltatás még mindig a fő csomópontokban lesz a legkönnyebben elérhető. A további utazási lehetőségekről, valamint munkavállalásról nem is beszélve.

Előny szerintem a jó időjárás, tehát a déli országok, ha Európában akarunk maradni. (De nem árt nézni egy EU-n kívüli helyet is.)

Kevesebb holmival, kisebb rezsiköltséggel is túl lehet élni, ha jobb az időjárás, és többet termel a napelem is.

További szempont nekünk, hogy ne legyen túl drága. Éppen azért, mert nem akarjuk minden pénzünket elkölteni egy két hetes „kiruccanásra”, kerülnénk Svájcot és a hasonlóan drága országokat.

Spanyolország, Portugália vagy Mexikó például nem lényegesen drágább, mint Magyarország, vannak kikötők, és mindhárom jó klímával rendelkezik. (Ugyanakkor gazdaságilag nem a legerősebbek.)

De első lépésként, ha még bizonytalan például egy háborús konfliktus, akkor lehet érdemes csak egy „átmeneti két hetet” egy országgal arrébb tölteni, vagy a határ mellé szervezni egy családi vakációt. Nem kell azonnal letelepedni és farmot venni…

Beszélj a családdal!

Nem kell túl nagy feneket keríteni neki, de szerintem érdemes egy vasárnapi ebédnél bedobni a témát, és komolyan beszélni erről.

Én is elmondtam szüleimnek, hogy milyen ötleteink vannak, jelenleg mi a trigger és mi a terv. Néhány kérdést feltéve próbáltam megtudni, hogy ők miben gondolkodnak, és mivel láttam, hogy nincs kész tervük, javaslatokat tettem.

Bármiben is maradunk, végül érdemes úgy zárni a beszélgetést, hogy leszögezzük, mi ezt komolyan gondoltuk, és ez most egy fontos pillanat lehet. Akár írásban is érdemes lehet rögzíteni a megbeszélteket, hogy hivatkozni tudjunk rájuk. (Már csak magunknak is jól jöhet egy stresszes helyzetben!)

Konkrétan játszunk el a gondolattal, hogy most ebben a pillanatban megtörtént a „trigger”. Mi az első lépés? És aztán? És aztán? És mi kell még, hogy elinduljunk?

Ne az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy a nagymamát teljesen elfelejtettük, és valójában a fél család nem is tudja végrehajtani a rájuk eső részt.

Éppen ezért egyébként én nem számítanék másokra olyan értelemben, hogy nem dőlnék hátra a pénzügyekkel, csak mert a „Józsinak úgyis van aranya, majd hozza”. Józsi lehet már Mexikóban lesz, mire te észbe kapsz.

Tök jó egyébként barátokkal és családdal összebeszélni, és közös tervet csinálni. Mégis csak jobb, ha nincs egyedül az ember. De ha valaki nem tartja a tervet, vagy más okból kiesik, akkor neked nélkülük is meg kell állnod a helyed, és nem várhatsz másokra.

Ezt is rögzíteném a családi megbeszélésen.

Pénzügyek, befektetések

A fentiek figyelembevételével érdemes lenne egy büdzsét készíteni, amiben összeszámoljuk, mire, mennyi pénz kellene.

Ennek megfelelően nézzük át a pénzügyeinket, és gondoljuk végig, hogy mi az, ami mozgósítható, és mi az, ami nem. Illetve, milyen sorrendben tudnánk mozgósítani az eszközeinket, hogy az a legkisebb veszteséggel és kockázattal járjon?

Nézzük meg azt is, hogy a vagyonunk mekkora része van kitéve a forint árfolyam ingadozásának, hiszen ez külföldön kockázatot jelenthet.

Érdemes nem csak az ételt felhalmozni, hanem a pénzt is. Amennyiben van lehetőségünk növelni a megtakarításokat, a vésztartalékunk felduzzasztása egy fontos lépés lehet.

A vésztartalék egy részét tarthatjuk külföldi valutában például, amit most azonnal bekészíthetünk a „menekülős táskába”.

Ha nagyobb összeget szeretnél fizikálisan mozgathatóvá tenni, akkor az arany is szóba jöhet, ha pedig a decentralizált, online pénzekben bízol, akkor akár a kriptopénzek is menekülő eszközként szolgálhatnak.

Ezekről részletesebben beszéltünk itt: Mi lesz a forinttal? Vegyek-e eurót /dollárt / aranyat?

Ami a befektetéseket illeti, érdemes lehet még egyszer átgondolni, hogy biztosan nem vállaltunk-e túl nagy kockázatot, és megfelelő hozam / kockázat arányt kínál a jelenlegi portfóliónk.

Ha már van egy jól átgondolt, hosszú távú stratégiád, mely szabályait dokumentáltad, és ami mellett elköteleződtél, úgy amennyiben nem történt jelentős változás, ne ugrálj a befektetések között.

Ha még nem rendelkezel befektetési stratégiával, és mindig ott motoszkál a fejedben a „Mibe kéne befektetnem?” kérdés, akkor ajánlom az Alapozó Tréninget, ahol végig vesszük, milyen lehetőségek közül választhatnak a kisbefektetők.

Egy záró gondolat:

Mivel még mindig nincs nagy esélye, hogy szükség legyen a tervre, ne ez tegye ki a napjaid legnagyobb részét. Ha azon kapod magad, hogy a munkád / lelki békéd rovására megy a felkészülés, akkor egy kicsit lazíts. Egyelőre csak éld meg játékként. Legyen ez egy jó téma és közös program, hogy a legnagyobb hiányosságokat pótoljátok.

Gondold át, és tedd meg azt a 20% erőfeszítést, ami az eredmények 80%-át hozza, és kész. Ezt is túlzásba lehet vinni, és hacsak nem indítasz egy magyar prepper blogot, alighanem nem fogja megérni.

Van még fontos szempont, amit kihagytam? Van jó ötleted, amit szívesen megosztanál? Írd meg kommentben!